Igaz: én válogattam.
Költészetembe nem vittem bele
Más érzést, csupán azt, amelynek volt
Istentől kapott nemeslevele.
Igaz: én válogattam.
Tudtam: nemesség és pórlázadás
Vívnak lelkemben megátalkodottan.
Tudtam: az élet lármáz, követel.
Paraszti kézzel ráz bilincseket,
Költészetem arany trónszékibe
Mégsem ültettem Dózsa Györgyöket.
Magas maradt e szék,
Nagy eszményekre váró,
S inkább üres,
De magát mindenkinek nem kínáló.
Minden futó haramja-szenvedély,
Minden kis hangulat-sehonnai,
Minden idétlen, torz koraszülött
Nem tudta e trónt meghódítani.
Magas maradt e szék,
Magas, s a földnek mindíg idegen,
Alatta köd, fölötte csillagok,
Előtte végtelen.
Igaz: én válogattam.
Egészen sohse adtam magamat,
Bár mindíg magam adtam.
A nem-őszinteségnek bélyegét
Süssétek hát reám.
Mit bánom én:
Ott fenn kegyelmet találok talán.
A törpeségem csupán az enyém,
S velem hanyatlik el,
De ezreket emel
A végtelenbe zengő költemény!


Elemzések

Reményik Sándor "Igaz" című verse a válogatás és az őszinteség témáját boncolgatja. Az első részben a költő arról beszél, hogy válogatott a verseiben, nem vitte bele más érzéseket, csak azokat, amiket Isten nemeslevele adott neki. Ez a rész arra utalhat, hogy a költő az irodalomnak és a költészetnek szentelte az életét, csak a nemes dolgokkal akart foglalkozni, elutasítva a pórlázadást és az élet zaját.

A vers második része az ellenállásról és a nem-őszinteségről szól. A költő tudja, hogy a nemes dolgoknak mindig van ellenállója és a költészet magas székébe csak azok tartoznak, akiknek nagy eszményeik vannak. Azonban a vers folytatásában a költő elismeri, hogy az általa választott út nem mindig könnyű és nem mindig őszinte. A költő itt talán arra utal, hogy nem mindig volt maximalista és tökéletes, de igyekezett intellektuálisan és érzelmileg őszinte maradni.

A vers harmadik részében pedig a költő elismeri a saját korlátait és törpeségét, de bízik benne, hogy a költészet ereje az őszinteségen túllép, és képes emelkedett dolgokat, nagy eszményeket a végtelenbe emelni. Itt Reményik az irodalomnak tulajdonít egy olyan hatalmat, amely képes felülemelkedni a költő korlátain, és megörökíteni a nagy értékeket.

A verse összességében felveti a kérdést, hogy vajon a költészetnek és az irodalomnak mennyire szabad válogatnia az érzelmek között, és hogy az igazság, az őszinteség és a nagyság miként jelenhetnek meg az irodalmi alkotásokban. Ezek az irodalomtudományi szempontok fontos kérdéseket vetnek fel a magyar és a nemzetközi szépirodalomban is, ahol a költők és írók az igazságot és az őszinteséget, valamint a nagy eszményeket és nemes értékeket keresik az alkotásaikban.

A vers teológiai szempontból értékelendő, mivel több olyan elemet tartalmaz, amelyek kapcsolatba hozhatók a vallási és teológiai gondolkodással.

A bibliatudomány szempontjából érdekes megfigyelni, hogy a vers első sorában a "válogatás" szó található. Ez arra utalhat, hogy a költő az Írásokat ismerve és felhasználva válogatta össze a saját költészetében szereplő gondolatokat. Ezzel a vers megmutatja a költészet és a vallás közötti kapcsolatot, hogy az emberi szavak és a vallási üzenet egymást erősítve és gazdagítva hatnak egymásra.

A patrisztika szempontjából a versben megjelenő isteni kegyelem jelentős. A költő reménykedik abban, hogy az ő "nem-őszinteségének bélyegét" elengedheti az isteni kegyelem. Ez a gondolat erősen összefügg a patrisztikus teológiai elképzelésekkel, amelyek szerint az ember bűneinek megbocsátásához és a megváltáshoz szükséges az isteni kegyelem elfogadása és megérdemlése.

A skolasztika szempontjából a versben szereplő ellentétek, mint a nemesség és pórlázadás, élet és követelés, magasság és alázatosság is érdekesek. A skolasztikus teológia a jog és erény, a hit és értelem ellentétére összpontosított, és ezeket az ellentéteket kívánta az érvelés során feloldani. A versben megjelenő ellentétek azt mutatják, hogy az emberi tapasztalatban jelen vannak a konfliktusok és ellentétek, amelyeket a skolasztika a teológiai értelem segítségével kísérel meg megoldani.

Összességében a vers teológiai szempontból értékelhető, és több kapcsolódási pontot mutat a bibliatudomány, a patrisztika és a skolasztika nézőpontjaival is. Emellett azonban más teológiai megközelítésekkel is kapcsolatba hozható, például a megbocsátás, a kegyelem és a költészeti inspiráció témáival.

A vers természettudományos szempontból is értelmezhető, különös tekintettel az emberi gondolkodás és érzések természetére. A modern pszichológia és agykutatás részletesen elemzi az emberi agy működését és az érzelmek megjelenését, és ezek az eredmények összefüggésbe hozhatók a versben megjelenő témákkal.

A vers elején a költő azt mondja, hogy csupán azokat az érzéseket és gondolatokat viszi bele költészetébe, amelyeket isteni eredetűnek tart és amelyeket válogatottan enged be. Ez a válogatás és az érzések folyamatos átalakítása a modern agykutatásban ismerős fogalmakhoz kapcsolódik, mint például az érzelmi reguláció vagy az érzelmi intelligencia. Ezek szerint az ember képes válogatni, választani és felhasználni az érzelmeit, ahogy a költő is válogatja és átalakítja a verseket.

A versben említett "nemesség és pórlázadás" kontrasztja a modern emberi természetvizsgálatokkal is összefüggésbe hozható. Az emberi természet bonyolult és ellentmondásos, és az ember elméjében gyakran egymással versengő szempontok találkoznak. Azzal, hogy a költő nem ültette verseibe "Dózsa Györgyöket", vagyis nem engedte, hogy a durva, pökhendi gondolatai uralkodjanak, a megszelídített, kultivált emberi természetre utal. A modern pszichológia azt mutatja, hogy az ember képes különbséget tenni az önmagában megjelenő különböző érzések között, és választani, melyeket engedi megnyilvánulni.

A versben megjelenik az emberiség mértékadó szerepe is a földön, ahogy a versmondó megemlíti az "arany trónszéket", amely nagy eszményekre vár. Ez a gondolat a modern ökológiai kutatásokhoz is kapcsolódik, amelyek felhívják a figyelmet az emberi tevékenység hatásaira a környezetre. Az emberi faj felelőssége és lehetősége, hogy nagy eszményeket, nagy projekteket valósítson meg, és az emberiség nem tudja figyelmen kívül hagyni ezt a felelősséget, hiszen a trón meglehetősen magasan van és mindent ural.

A versben megjelenő "végtelen" és "csillagok" képek a modern kozmológiával és csillagászattal is összefüggésbe hozhatók. A kutatók felfedezték, hogy az univerzum végtelenül nagy és tele van csillagokkal, amelyek folyamatosan gyakorolnak hatást az emberi életre és létünkre. Ezek a képek túlnyúlnak a fizikai valóságon és összekapcsolódnak a költészet és a filozófia történetével, jelentve, hogy az emberi gondolkodás és az emberi természet maga is része ennek a végtelenségnek és csillagoknak.

Összességében a vers természettudományos megközelítéssel értelmezhető, hogy rámutasson az emberi gondolkodás és érzelmek valóságára és működésére a modern kor tudományos eredményei alapján. A versben megjelenő fogalmak és képek összefüggésbe hozhatók az emberi agy működésével, az érzelmi intelligenciával, az emberiség felelősségével és a végtelen kozmoszszal is.