Jaj, Barátom, nagyot kértél tőlem, lehetetlenül nagyot!
S ezen az egy ponton én kegyetlenül makacs vagyok.

Tizennyolc éve prédikálom: maradni, s a fészken megülni:
Én segítsek Neked innen kimenekülni??

Nem segítek. Ha tehetném is: nem akarom.
Szakadjon le tőből inkább a két karom!

Híd ha lennék: vízzel vitetném el magamat.
Viadukt ha lennék: beomlanék a lépteid alatt.

Alagút ha volnék: rádszakadnék szörnyű robajjal.
Asszony ha volnék: tartóztatnálak hosszú jajjal.

Farkas ha volnék: riasztanálak üvöltéssel.
Ha útonálló: állnék utadba hosszú késsel.

Erdő ha volnék: kigyulladnék sorompó-lánggal,
Tűz-esőben haladhatnál csak rajtam által.

Holttestemet vetném elibéd akadálynak,
Csak azon át inthess búcsút Erdélyországnak.

Tizennyolc éve prédikálom: maradni, s a fészken megülni.
Láttam a vért az ereinkből cseppenként folyni, s zúgva dűlni;
Én segítsek Neked innen kimenekülni??!

1937


Elemzések

A vers elemzése során a természettudományos szempontokat a mai legfrissebb felfedezések és ismeretek tükrében értelmezzük.

Az első részben a költő szenvedélyesen elutasítja a nagy kérdést, amit a Barátja feltesz neki. Ez lehetetlenül nagy és következetlen kérést jelentene számára. Ez a reakció az emberiségben gyakran jelenlévő makacsság, ellenszegülés és a változás elleni harc. A természettudományban ma is kutatják az ilyen ellenálló mechanizmusokat, például az evolúcióban és az adaptációban.

A költő aztán elindul egy lista különböző lényekké válásról. Kijelenti, hogy nem segít Barátjának kimenekülni. A következő mondatokban különböző lényekké és tárgyakká változik, és mindegyik szerepet kifejezi az ellenállás és a küzdelem felszínre kerülésében. Ezek a változások és a különböző szerepek tükrözik a természettudomány legfrissebb felfedezéseit a genetika és a fajok fejlődése terén.

A költő végül azt sugallja, hogy a legjobb módja a kimenekülésnek az lenne, ha hagyja időben szó szerint elhullani testét, és csak akkor búcsúztassa Erdélyországot. Ez az egyedülálló megközelítés a halál elfogadásáról és az elmúlásról a modern tudományban is megjelenhet, pl. az öregedési folyamatok kutatásában és a testi változások vizsgálatában.

A vers tehát a természettudomány legfrissebb felfedezéseinek és ismereteinek tükrében új értelmet nyer. A költő szavai az ellenállásról, a változásról és az elfogadásról a természeti és biológiai folyamatokba ágyazódnak, amelyeket a mai természettudomány megpróbál megérteni és magyarázni.

A vers Reményik Sándor Jaj, nagyot kértél... címmel jelent meg, és 1937-ben íródott. A versben a költő arról beszél, hogy a barátja nagy dolgot kér tőle, és bár segíthetne neki, inkább makacsul megtagadja ezt a segítséget. A versben nyilvánvalóan van egy a költő és a barátja közötti konfliktus, melynek kiemelt fontossága van a költő számára.

Az alábbiakban azokat a irodalomtudományi szempontokat vesszük figyelembe, melyek kapcsolatban állnak a magyar és nemzetközi szépirodalommal:

1. Stílus: A versben Reményik Sándor sajátos stílusban ír, melyet könnyű felismerni többi művében is. Stílusa többek között jellemezhető erős érzelmi töltetével, intenzív képek használatával és szokatlan metaforákkal. Ezen stílusjegyek alapján Reményik Sándor stílusa összehasonlítható más kortárs magyar költők, például Ady Endre vagy Babits Mihály stílusával.

2. Tematika: A versben megjelenik a konfliktus és az emberi kapcsolatok témája. A költő a barátja kérését megtagadja, és ezt a döntést mélyen érzelmi alapon hozza meg. Ez a témakör számos másik irodalmi műben is feltűnik, és összehasonlítható más költők, például Shakespeare vagy Szophoklész műveivel. A konfliktus kérdése általában is fontos téma a szépirodalomban, tehát ezt a verset a témája alapján össze lehet hasonlítani más művekkel.

3. Formai megjelenés: A vers rímes formában íródott és nyolc négy sorból áll. A rímes forma és a quatrain struktúra számos más irodalmi műben is megtalálható, ezért érdemes lehet összevetni ezt a verset a szépirodalom más alkotásaival.

A vers elemzésével kapcsolatban további ismeretek és összefüggések fedezhetők fel, de a fentieken alapulva megállapíthatjuk, hogy a vers Reményik Sándor sajátos stílusát képviseli, ahol erős érzelmi töltet, intenzív képek és szokatlan metaforák dominálnak. A vers témája a konfliktus és az emberi kapcsolatok, ami összehasonlítható más művekkel is. A formai megjelenésében pedig a rímes forma és quatrain struktúra jellemző.

A vers elsősorban a reménytelenségről és az elveszettségről szól. A vers talán a szerző kapcsolatáról szól valakivel, aki reményt és menedéket keres, de a versszakokban a szerző makacsul elutasítja az ilyen segítségnyújtást. Azáltal, hogy különböző szimbólumokat használ, mint például hidat vagy asszonyi alakot, a vers azt hangsúlyozza, hogy semmi sem képes segíteni ebben a helyzetben.

A bibliatudomány szempontjából a vers igyekszik hasonlítani az Isten iránti szolgálatra. Az első versszakban a szerző hangsúlyozza, hogy a segítséget nem kívánja nyújtani, még akkor sem, ha képes lenne rá. Ezt a pátoszos kijelentést lehetne értelmezni úgy, hogy olyan minőségeket tulajdonít az Istennek, amelyeket nem akarad meghaladni, vagy esetleg nem akarja elhagyni a jelenlegi helyzetét. A második versszakban a szimbólumok (hid, viadukt, alagút) arra utalnak, hogy semmi sem képes egy új utat kínálni a szerzőnek, hogy kimenekülhessen. Ez a reménytelenség és kilátástalanság hangsúlyozza az ember képtelenségét a megváltásra.

A patrisztika nézőpontjából a vers kifejezi a bűn és a szabad akarat kérdését. A szerző makacsul elutasítja a segítséget, és még azt is vállalja, hogy inkább áldozata legyen olyan szélsőséges tetteknek, mint például a két kar eltörlése vagy az erdőben tűzbe borulás. Ez a gesztus a bűnt és az engedelmességet szimbolizálhatja, és azt sugallhatja, hogy a bűnös ember inkább választja a szenvedést a megváltástól, vagy az engedetlenséget az Isten akaratához képest.

A skolasztika szempontjából a vers kifejezi a létezés és az abszurditás kérdését. A vers azáltal, hogy olyan ellentmondásos állításokat és kérdéseket tartalmaz, mint például "Híd ha lennék: vízzel vitetném el magamat" vagy "Farkas ha volnék: riasztanálak üvöltéssel", felveti a lét abszurditásának és kaotikus jellegének lehetőségét. Ezzel a megközelítéssel a vers képes felfedni a létezés paradoxonjait és megkérdőjelezni a racionális értelmezést.

Az összefüggések a bibliatudomány, a patrisztika és a skolasztika között abban rejlenek, hogy mindhárom megközelítésben a vers azt hangsúlyozza, hogy nincs lehetőség a menedék vagy a megváltás kínálására a szerző számára. Ezek a megközelítések az emberi korlátokat és a bűn jelenlétét hangsúlyozzák, valamint megkérdőjelezik az ésszerűséget és a racionális gondolkodást a létezés és a vallás terén.