Ravasz Lászlónak

Összehajolnak Máté, Márk, Lukács,
És összedugják tündöklő fejük
Bölcső körül, mint a háromkirályok,
Rájok a Gyermek glóriája süt.
A gyermeké, ki rejtelmesen bár
S természetfölöttin fogantatott:
De fogantatott mégis, született
S emberi lényként, tehetetlenül,
Babusgatásra várón ott piheg.
A gyermek, a nő örök anya-álma,
Szív-alatti sötétből kicsírázott

Rongyba, pólyába s egy istálló-lámpa
Sugárkörébe. Bús állati pára
Lebeg körötte: a föld gőz-köre.
A dicsfény e bús köddel küszködik.
Angyal-ének, csillagfény, pásztorok
S induló végtelen karácsonyok,
Vad világban végtelen örömök
Lobognak, zengnek - mégis köd a köd.
S mindez olyan nyomorún emberi
S még az angyalok Jóakarata,
Még az is emberi és mostoha.

De János messze áll és egyedül.
Nem tud gyermekről és nem tud anyáról,
Nem születésről, nem fogantatásról,
Csillag, csecsemő, angyalok kara,
Jászol, jászol-szag, - József, Mária,
Rongy és pólya, királyok, pásztorok,
Induló végtelen karácsonyok:
Nem érdeklik - vagy mint rostán a szem
Kihull az ő külön történetéből,
Kihull mindez, és mindez idegen,
Apró, földízű, emberi dolog.
Nagyobb, nagyobb, ó nagyobb a Titok!

János, evangelista, negyedik
Külön áll, világvégén valahol,
Vagy világ-kezdetén, vad szikla-völgyben
S a fénytelen örvény fölé hajol.
És megfeszül a lénye, mint az íj,
Feszül némán a mélységek fölé,
Míg lényéből a szikla-szó kipattan
S körülrobajlik a zord katlanokban
Visszhangosan, eget-földet-verőn,
Hogy megrendül a Mindenség szíve:

Kezdetben vala az ige.
S az Ige testté lőn.

1939


Elemzések

A vers természettudományos szempontból vizsgálva több érdekes és fontos téma merül fel.

Az első és talán legfontosabb téma, ami a természettudományos felfedezésekhez kapcsolódik, az a fogantatás és a születés témája. A versben leírt gyermek "rejtelmesen bár, s természetfölöttin fogantatott", mégis "fogantatott mégis, született". Ez a fogalmi ellentmondás arra utal, hogy a versek írásakor még nem volt elég ismeret a fogantatás folyamatáról és a természetfölötti jelenségekről. Ahogy a modern tudomány fejlődött, újabb felfedezések történtek a fogantatás biológiai folyamatáról, és ma már sokkal pontosabban tudjuk, hogy miként történik meg az emberi fogantatás és születés.

A vers másik érdekes témája a földi élet és az emberi lények kapcsolata az univerzummal. A vers mondatában "a föld gőz-köre" és "az angyalok Jóakarata" megjelenik a természet és a spirituális világ találkozása. Ez a gondolat arra utalhat, hogy az emberi lét és a földi élet valahogy kapcsolódik a kozmosz egészéhez. A modern asztrofizika és az univerzum kutatása ma már azt mutatja, hogy az emberi lét valóban egy része a kozmosznak, és szoros összefüggésben van a világegyetem többi részével.

A versben található utalás a szikla-szóra és az Ige testté válására egy másik fontos témát érint, ami a természettudományhoz kapcsolódik: a világ létezésének kezdete és az evolúció. A modern tudomány egyik legfontosabb felfedezése az, hogy a világegyetem kezdete egy "nagy bumm"-mal történt, amit az Uralkodó Ige testté válásának lehetne a párhuzamául venni. Az evolúció pedig annak a folyamatnak az elnevezése, amely során a világban lévő élő organizmusok különböző változásaikon keresztül fejlődnek.

A versben megjelenő János apostol, ahogy az írásban is szerepel, egyedül áll és nem érdeklik a földi jelenségek. Ez arra utalhat, hogy az embernek vannak olyan tapasztalatai, amelyek túlmennek a természettudományi magyarázatokon, és amiket még nem tudunk teljesen megérteni a történetünkben. Ez arra hívja fel a figyelmet, hogy még mindig sok mindent kell felfedeznünk és megértenünk a világ és az univerzum működéséről.

Összességében a versben megjelenő témák azt mutatják, hogy a természettudományos felfedezések és az új ismeretek segítenek jobban megérteni, hogy hol helyezkedik el az ember az univerzumban. A modern tudomány folyamatosan fejlődik, és újabb és újabb felfedezések segítségével képesek vagyunk megfejteni a természet törvényeit és megérteni a világot, amiben élünk.

A vers teológiai szempontból a kereszténység központi témáit - Jézus születését, az inkarnációt és az ige testté válását (János 1,14) - állítja megjelenítésre. Az alábbi részletekben értelmezem a verset a bibliatudomány, patrisztika és skolasztika nézőpontjai alapján, valamint részletezek további értelmezéseket.

Bibliatudomány nézőpontja: A vers megidézi Máté, Márk és Lukács evangéliumait, akik beszámolnak Jézus születéséről. A szerző azt állítja, hogy ez az esemény természetfeletti módon történt, hiszen Jézus fogantatása Isten műve („rejtelmesen bár / S természetfölöttin fogantatott”), de ugyanakkor emberi lényként, tehetetlenül született („ott piheg / Babusgatásra várón”). Az örök anya-álom, János magányosan, különállóan áll, mivel ő nem ragaszkodik olyan részletekhez, mint a csillagok, a pásztorok vagy a királyok. Ő a Titokhoz kapcsolódik, amely nagyobb és fontosabb, mint az emberi dolgok.

Patrisztika nézőpontja: A versben megjelenik az inkarnáció (az Ige testté való tétel) fontossága. A szerző azt mondja, hogy az Ige eleve létezett, hiszen „Kezdetben vala az ige”, majd az Ige testté válik, vagyis Jézusként jelenik meg a világban. János különül a többi evangélista közül, mert a katolikus hagyomány szerint ő jelképezi az Ige metafizikai természetét, míg a többi evangélista az inkarnáció emberi oldalát ábrázolja.

Skolasztika nézőpontja: A versben megjelenik a skolasztikus filozófia, amely hangsúlyt helyez az akarat és a lét közötti kapcsolatra. A szerző azt állítja, hogy János feszül az íjhoz hasonlóan, mert átadja az örök Világosságot (az Istent), és megmutatja, hogy az ige testté válásának megvalósulása az akarat eredménye. Ez a nézőpont azt jelenti, hogy János szerepe nemcsak az Újszövetség írójaként van jelen, hanem aktívan hozzájárul az isteni Igazság örökítéséhez és megértéséhez.

További értelmezések: Ezen túlmenően lehet azonban más értelmezést is találni a versben. Például a vers egy olyan időszakban íródott, amikor a világban nagy káosz és reménytelenség uralkodott, mivel a második világháború közeledett. Ezért a vers metafizikai elemekkel igyekszik megteremteni a remény és a hit érzését. A szerző a kereszténységen keresztül arra törekszik, hogy lehetőséget adjon a reményre és a megváltásra a nehéz időkben. Ezen kívül a versben felsejlik az emberi létben rejlő mélységek és a végtelen titokosság témája is. A szerző az emberi tapasztalat végtelen mélységeit a szikla-völgyben jellemzi, és ezt az érzést a Mindenség megrendülésével fejezi ki.

Következtetésként elmondható, hogy a vers teológiai szempontból több réteget fedezhetünk fel. Az evangéliumok idézése és kiegészítése mellett a vers az inkarnáció jelentőségét hangsúlyozza, és a skolasztikus filozófiával is érintkezik. Emellett más értelmezéseket is találhatunk, amelyek a remény és a hit fontosságára, valamint az emberi lét mélységeire és titkosságaira összpontosítanak.

Reményik Sándor "János evangéliuma" című versét irodalomtudományi szempontból is elemezhetjük. A vers egy vallásos jellegű alkotás, amely a klasszikus evangéliumtörténetre reflektál, de sajátosan, Reményik saját képi világán keresztül.

A versben láthatóan van kapcsolat a magyar irodalommal, hiszen a vers nyelvezete és formája is magyar költészetünkhöz köthető. Reményik megidézi a három evangélista nevét, Máté, Márk és Lukács, akiket a háromkirályokhoz hasonlít. Ez az eljárás a magyar irodalmi hagyományokon keresztül érthető meg, hiszen a hármas szám fontos szerepet játszik a magyar néphagyományban és költészetben is.

A vers azonban nem csak a magyar irodalommal, hanem a nemzetközi szépirodalommal is összefügghet. A vers által megidézett evangéliumi történetek, mint Jézus születése és a jászol jelenete, a nemzetközi irodalomban is gyakran visszatérő motívumok. A János evangéliuma, amelynek a vers is a címe, például fontos szerepet játszik a bibliai irodalomban és a keresztény irodalomban is. A versen megjelenő motívumok és jelentések, mint a gyermek, az angyalok, a pásztorok és a királyok, szintén általánosan ismert képek a nemzetközi szépirodalomban.

Az irodalomtudományi elemzés során kiemelhetjük a vers képi és szóbeli képződményeit is. Reményik a versben a bölcső körül elhelyezi a három evangélistát, és a Gyermek feje fölött megjeleníti a glóriát, ami a szimbolikus jelentést hordozza. A színpadkép az evangéliumi történetre utal, de Reményik saját képi világával gazdagítja és árnyalja azt. A költemény további részeiben pedig a ködös, bús atmoszféra képekkel és szimbólumokkal van ábrázolva.

Összességében az "János evangéliuma" című vers számos összefüggést mutat mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalom területén. A magyar irodalomhoz való kapcsolódás az általa használt nyelv és költői eszközökön, valamint a magyar hagyományokon keresztül érthető meg. A nemzetközi szépirodalomhoz való kapcsolódás pedig a bibliai és keresztény irodalmi motívumokon, valamint a hasonló tematikus és szimbolikus elemeken alapul.