Hogy volt, hogy nem volt, igaz, nem igaz,
Én nem tudom, de így hallottam ezt:
Ahol ma istentelen sírkövek
Sorakoznak az Adria fölé,
Ott a hegyet rég erdő borította,
Gigászi szálfák rengetegje lengett,
Óriás-üstök, sámsoni haj.

Ám titokzatos törpék serege,
Tengerbe tündérvárost építő,
Alattomosan fölkúszott reá,
Ledöntötte az élőfát cölöpnek,
Levágta a hegy-Sámson lombhaját.

Karszt lett a Karszt.
De Velence fölépült.

A tündérváros messze-messze van,
És a cölöpök mélyen víz alatt,
A vak hegy-Sámson odáig nem lát.
Magát látja csak, mindig csak magát,
Acélhullámokon tar homlokát:
Jaj, hova lettek örökké zöld fái?!

Irgalmas szél, ki messze kerekedsz,
S a tengert járod és a végtelent,
S lengeted holt fenyőfák illatát:
Súgd meg neki, hogy mégse volt hiába,
Hogy nem hiába hullt le koronája,
Valahol messze tündérváros épült
Halott szálfáiból.


Elemzések

A vers természettudományos szempontból beszél a természeti folyamatokról, mint például a hegyek eróziós hatása, a fák növekedése és visszaszorulása, valamint a tengerbe való merülésük. A szöveg beszél arról, hogy hogyan változik a táj természeti folyamatai során, és hogyan alakul át az adott terület.

- Az elején a vers arról beszél, hogy az Adria fölött istentelen sírkövek sorakoznak. Ebben az esetben a szigetek tengeralattjáró hegységek maradványai lehetnek, amelyek a földtörténeti időkben emelkedtek ki a tengermélyből.

- A vers folytatásában az eredeti erdőt, amelyet a hegyek borítottak, megsemmisítik a törpék. Ez szimbolizálhatja az emberi tevékenység hatását az erdőirtásra és az élőhelyek pusztulására, ami a mai napig jelentős probléma a természetvédelemben és a fenntarthatóságban.

- A Karszt, amely a cölöpös felépítmények miatt merül a tengerbe, arra utal, hogy a felszín alatti vízkeringés és a karsztosodás miatt az adott terület elkezd lehúzódni és víz alá süllyedni.

- A vers utolsó részében a hegy-Sámson, a hegyi erdő megkapja az érzékét arról, hogy mi történt vele, és hogy hogyan változott a táj. Ez arra utal, hogy bár az emberi szem nem érzékeli ezeket a változásokat, a természet folyamatosan változik és átalakul.

- A vers záró akkordjában a szél szerepe jön elő, amely a természet egyik alapvető ereje. A szél itt megtestesíti a változást és a természet újjászületését, ahogy az illatot és a fenyőfák emlékét hozza magával. Ez utalhat a természet folyamatos ciklikus változására és arra, hogy az élet mindig újra megújul, még ha látható változások is történnek a környezetben.

Ezek a természettudományos elemek és szempontok a versben azt a gondolatot hordozzák, hogy a természet mindig mozgásban van, és az emberi beavatkozások hatására is átalakul, de ugyanakkor folyamatosan megújul és továbbra is működik a saját ritmusában.

A vers teológiai szempontból is értelmezhető, és kapcsolódik a bibliatudományhoz, patrisztikához és skolasztikához is.

A "Hogy volt, hogy nem volt, igaz, nem igaz" kezdésű sor az Ószövetségi teremtéstörténetre utal, amikor az Isten teremti a világot. A "nem tudom, de így hallottam ezt" kifejezés pedig arra utalhat, hogy Reményik Sándor az isteni teremtéstörténetre alapozza ezt a verset.

Az Adria fölé emelkedő hegy, amelyen istentelen sírkövek sorakoznak, az emberi bűn és elesettség szimbólumává válik. Az Adria tenger szintén a tragédiák, veszteségek helyszínévé válhat, és a tengeri temetők a halandóságot és az elmúlást jelképezhetik. Ez által is hangsúlyozódik az ember pusztulásának képe.

A vers második része bemutatja, hogy a hegyet egy titokzatos törpék serege döntötte le. Ez az esemény az emberi bűnre és istentagadásra utalhat, amely elpusztítja az eredeti állapotot és az isteni rendet. Ezzel egy idilli paradicsomi állapot fenntartásáról esik szó.

A Karszt szó szó szerint a Kárpátokra, illetve az erdőség jelentésére utalhat, amely korábban a teremtésben megadott állapotot és az Istentől kapott erőt és bőséget jelképezte. De ahogy a vers leírja, Velence, az emberi építmény, fölépült, és így az emberi teremtő erő felülírta az isteni rendet. Ez újra az emberi bűnre és az emberi tevékenység következményeire utal.

A vers továbbá arra is rámutat, hogy a tündérváros, amely messze van és a tenger mélyén található, valószínűleg az elpusztult erdőből épült. Ez az isteni kegyelem és megtérés lehetőségére utal, amely a bűnbánó ember számára elérhetővé válik. Az irgalmas szél, amely a holt fenyőfák illatát hozza, szintén az Isten kegyelmét és gondoskodását jelképezheti.

Az elemzésnek a bibliatudomány, patrisztika és skolasztika szempontjai is megközelítések lehetnek. A bibliatudomány a Bibliával foglalkozik, ezért a teremtéstörténeten, a bűn és megtérés kérdésén alapuló értelmezések segítséget nyújthatnak a vers megértésében. A patrisztika az ókori egyházatyák tanításait és értelmezéseit vizsgálja, és ezek a tanítások segíthetnek az emberi bűn és az isteni kegyelem megértésében. A skolasztika pedig a középkori filozófiai rendszer, amely az ész, hit és értelem kapcsolatát vizsgálja, és ezen keresztül a vers megértését is befolyásolhatja.

A vers első sorai a hagyományos mesék kezdőmondatára utalnak: "Hogy volt, hogy nem volt". Ezzel egy romantikus, mesebeli világba helyezi a történetet, amelyben a valóság és a képzelet határai elmosódnak.

A versben megjelenik az Adria-tenger, amely nemzetközi irodalmi vonatkozásokkal rendelkezik, hiszen számos író és költő számára ihletforrást jelentett. Az Adria fölött sorakozó istentelen sírkövek metaforikusan ábrázolják a múltat és a múlt emlékeit, ami jellemző motívum a romantikus irodalomban.

A hegyet eredetileg borító rengeteg és hatalmas fák megjelenítése is kapcsolódik a romantikus irodalomhoz. A természet és az ember viszonya, valamint a természeti erők megjelenítése fontos elemek az e korszak irodalmában.

A tündérváros, amely messze van és a cölöpök mélyén helyezkedik el, szintén romantikus ihletésű. A rejtélyes lények, mint a törpék, és az elvarázsolt helyek, mint a tündérváros, megtalálhatók számos népmesében és romantikus történetben.

A versben megjelenő "hegy-Sámson" karaktere hasonlít a bibliai Sámsonra, aki hatalmas erejéről híres. Ez a karakter a mitológiai és bibliai utalásokat hozza be a versbe, ami szintén fontos elem az irodalomtörténetben.

A Velence városának megemlítése további nemzetközi vonatkozásokat jelenthet, ugyanis Velence az egyik legismertebb európai város, amely számos irodalmi műben helyet kapott.

A vers utolsó soraiban a "védőszellemi" szél, aki a tenger és a végtelen hatalmát képviseli, megeleveníti a halott fenyőfák illatát, és közli a hegy-Sámsont, hogy cölöpjeinek, koronájának lehullása nem volt hiába. Ez az optimista üzenet, amely arról szól, hogy valahol messze, a halott fák szálfáiból új élet épült, reményt kelt az olvasóban. Ez is egy olyan motívum, amelyet számos irodalmi műben megtalálhatunk.

Összességében tehát a vers számos irodalomtörténeti elemet tartalmaz, amelyek kapcsolódhatnak a romantikus irodalomhoz, a mitológiához és a meséhez, valamint a nemzetközi irodalmi hagyományokhoz is.