A vers címe: "Két fény között".
A versben megjelenik a fiúmei kikötő, ami a magyar irodalomra utal, hiszen itt található Reményik Sándor szülőhelye, Balatonfüred. A nagy világítótorony pedig a parton áll, ami jelképezi a nagyvilágot, a kalandokat és lehetőségeket, amik a kiutat jelenthetik a hétköznapi életből. A hullámokon futó fénykévék pedig az élet mozgékonyságát és változékonyságát ábrázolják.
A verse másik részében megjelenik egy sziklarepedésben lévő szentjánosbogár, ami a természet szépségére és törékenységére utal. A kis hangya, kóbor pille és a szentjánosbogár mind arra utalnak, hogy még a legkisebb élőlények is megtalálják a helyüket a világban, és megtalálják az utat hazájukba.
Az utolsó részben a költő önmagára reflektál, és megkérdi, hogy ő is vajon világít-e valamilyen módon, vagy csak sötéten áll a parton a két fény között. Ez a gondolat a költő kisugárzására és hatására utal.
A versnek van egy általános üzenete és jelentése, ami nem csak a magyar irodalomra, hanem a nemzetközi szépirodalomra is általánosan vonatkozik. A verse utal arra, hogy minden egyes embernek van valamilyen szerepe és jelentősége a világban, akár egy kis szentjánosbogár vagy egy kóbor pille. Mindannyian világíthatunk saját módon a világban, és megtalálhatjuk a helyünket a két fény között.