Szemközt a fiúmei kikötő,
Elől a nagy világítótorony.
Lobban, forog, forgó fénykévéit
Futtatja végig a hullámokon.

Hátam mögött a sziklarepedésben
Parányi fényű szentjánosbogár.
Kis hangya, kóbor pille, valaki
Az ő fényénél is hazatalál.

Hát én, hát én világítok vajjon? -
Csobban a tenger csorba sziklaélen.
Se fárosz nem lettem, se fénybogár.
A parton állok két fény közt, sötéten.


Elemzések

A vers címe: "Két fény között".

A versben megjelenik a fiúmei kikötő, ami a magyar irodalomra utal, hiszen itt található Reményik Sándor szülőhelye, Balatonfüred. A nagy világítótorony pedig a parton áll, ami jelképezi a nagyvilágot, a kalandokat és lehetőségeket, amik a kiutat jelenthetik a hétköznapi életből. A hullámokon futó fénykévék pedig az élet mozgékonyságát és változékonyságát ábrázolják.

A verse másik részében megjelenik egy sziklarepedésben lévő szentjánosbogár, ami a természet szépségére és törékenységére utal. A kis hangya, kóbor pille és a szentjánosbogár mind arra utalnak, hogy még a legkisebb élőlények is megtalálják a helyüket a világban, és megtalálják az utat hazájukba.

Az utolsó részben a költő önmagára reflektál, és megkérdi, hogy ő is vajon világít-e valamilyen módon, vagy csak sötéten áll a parton a két fény között. Ez a gondolat a költő kisugárzására és hatására utal.

A versnek van egy általános üzenete és jelentése, ami nem csak a magyar irodalomra, hanem a nemzetközi szépirodalomra is általánosan vonatkozik. A verse utal arra, hogy minden egyes embernek van valamilyen szerepe és jelentősége a világban, akár egy kis szentjánosbogár vagy egy kóbor pille. Mindannyian világíthatunk saját módon a világban, és megtalálhatjuk a helyünket a két fény között.

A vers természettudományos elemzése során először is érdemes a világítótorony és a tenger közötti kapcsolatra koncentrálni. A nagy világítótorony két fő funkcióját látja el: a világítás és az irányjelzés. A versben a világítótorony lobogó fényeit látjuk, amint végigfutnak a hullámokon. Ez a látvány a mai természettudomány tudásával összefüggésben az optikai jelenségekkel hozható összefüggésbe, például a töréssel és a törési indexszel.

A "sziklarepedésben" található "parányi fényű szentjánosbogár" és a "kis hangya, kóbor pille" említése természettudományos megfigyelések. A vers ezen része az élőlények természetes biolumineszcenciájára utal, amely a mai természettudomány kutatásainak eredményeként vizsgálódó terület. A szentjánosbogarak és más rovarok képesek fényt kibocsátani, míg a pillangók és a hangyák is hasonlóan rendelkezhetnek ilyen képességgel.

A vers további részében a költő elmélkedik saját világítóképességéről. Míg a tenger csorba sziklaéle "csobban", és valóságos fényvetőként működik, a költő megállapítja, hogy ő sem vált fényszóróvá vagy fénybogárrá. Ez a rész az emberi lények saját képességeinek korlátaira, valamint a természeti fényforrásokhoz való viszonyunkhoz kapcsolódik.

Összességében a vers természettudományos szempontból különböző természeti jelenségekkel és entitásokkal foglalkozik. Az optika és az optikai jelenségek, valamint a biolumineszcencia kérdéseit veti fel, miközben a költő reflektál a világítás jelentőségére és az emberi lét korlátaira.

A vers teológiai szempontból többféle értelmezést is adhatunk. Az alábbiakban áttekintjük a vers kapcsolatát a bibliatudománnyal, patrisztikával és skolasztikával, valamint más lehetséges megközelítéseket is.

Bibliatudomány:
A vers első sorában említett kikötő és világítótorony szimbolikus jelentőséggel bírhat. A kikötő lehetőséget jelenthet az ember számára arra, hogy hazatérjen Istenhez, míg a világítótorony a vallás, az isteni fény képviselője lehet. Ez a két motívum lehet a külső segítség és az emberi felelősség kontrasztját tükrözi. Az embernek meg kell tennie a saját részét, de Isten irgalmából és kegyelméből is reménykedhet.

Patrisztika:
A verset a patrisztikus teológusok az Isten által adott természetes fény és az ember által képesített fény közötti különbségként is értelmezhetik. Az Isten adja az elsődleges fényt, míg az embernek meg kell találnia és meg kell mutatnia a rá vonatkozó másodlagos fényét. Ez az emberi képesség lehetőséget nyújt a szabad akarat kibontakoztatására és az isteni akarattal való egyesülésre.

Skolasztika:
A skolasztikus teológia nézőpontjából a vers arra is utalhat, hogy az emberi értelem és a hit közötti kapcsolat fontosságára helyezi a hangsúlyt. A sziklarepedésben található parányi fényű szentjánosbogár és az erre támaszkodva hazataláló kis hangya, kóbor pille a teremtett világ és az Isten közti kapcsolatot szimbolizálhatja. Az emberi léleknek el kell jutnia a teremtett világ ismeretéből az isteni valóság felé, és az értelem segítségével meg kell találnia az igazságot.

Egyéb megközelítések:
A vers általános értelmezésében felfedezhetőek az emberi megismerés korlátai és az isteni titokzatosság témái is. Az ember szembesül az önmagában érzékelt sötétséggel, miközben a külvilágban megjelennek a fényt sugárzó jelek (kikötő, világítótorony, szentjánosbogár). Az ember azonban kétségbe vonja saját képességeit és sötétségben áll a két fény között. Ez az ábrázolhatja az emberi lét paradoxonját és a megtapasztalt isteni jelenlét hiányát.

Összességében a vers teológiai szempontból az emberi kapcsolatot, felelősséget és az isteni segítség és kegyelem fontosságát tükrözi. Az embernek meg kell találnia a saját fényét a külső világban és meg kell keresnie Istent az értelem, a hit és az isteni akarat által.