Keresés:

Reményik Sándor

Két út

"Olyan mindegy, melyik kapun
suhanunk át a végtelenbe".
                                        Áprily

I. Lovrana, 1926 május

Felséges mű-út: "Scarico chiuso".
Alatta sziklapart a tengerig.
Szelidgesztenye-fák szegélyezik
S olajfák vetik árnyékuk reá.

Ligetté sűrűl mirtusz és babér.
Dicsőség bujkál benne s szerelem.
S piros rózsából új tenger terem
Piros pünkösdkor a tenger felett.

A tenger kék és Medvea felé
Opálosan és álmosan ragyog.
És minden mindegy, mert beteg vagyok.
És nem gyógyít meg soha, senki sem.

2. Kolozsvár, 1927 február

Kaptat az út a Hajtásvölgy felé.
Fagyott szekérnyom, félig-olvadt hó.
A versek árán épült házikó,
Poétatársamé, már elmaradt.

Madarai, a "páncélfényű varjak"
Gubbasztanak a februári fákon.
Cuppan a sekély víz egy csizmaszáron:
A Szamoson egy ember gázol át.

Egy régi öngyilkosnak sírja vár
Az út végén, a Kányafő alatt.
Tán ő is ezen az úton haladt,
És gondolta, hogy nincs messze odáig.

Írd meg a véleményed Reményik Sándor Két út című verséről!
Reményik Sándor további versei: