Barátom téli kertjében

A gyümölcsfáid bekötözve láttam,
Felöltöztetve láttam csemetéid,
Karcsú derekuk újságpapír óvta:
A rossz hírek s a hiába-betűk
Összeszövődtek téli takaróba. -
Be lenge, lenge téli takaró!
Ehhez fogható lenge lepke-mezben
Csak tündérlányok lengtek bálteremben,
Rózsaszín ködben hajladozó fácskák,
Ragyogó, rendes, eltűnt ó-világban.
Ha egy acél-kéz kisöpri a termet,
S minden tündérkét úgy lengén kikerget:

Megfagytak volna télben, éjszakában
A pillangók egy pillanat alatt.
A te fácskáid télben, éjszakában
És Isten irgalmában állanak.
És ennyi minden, amit te tehetsz,
És ennyi minden, amit tehetünk:
Papírral, ronggyal és remegő kézzel
Itt-ott egy fácskát bekötözgetünk.
A rossz hírek, a hiába-betűk
Összeszövődnek téli takaróba,
A rongy, a papír és a Kegyelem,
Ha érünk új tavaszt - -
Tündérkéidet tavaszig megóvja.


Elemzések

A vers teológiai szempontból szól a természet és az ember kapcsolatáról, a lelki megváltásról és Isten gondviseléséről.

A bibliatudomány szempontjából a versben megfigyelhetők olyan képek és szimbólumok, amelyek az Ó- és Újszövetségre utalnak. Például a gyümölcsfák bekötözése és felöltöztetése emlékeztet a kertben található fügefára az Édenkertben, amelyet Ádám és Éva szégyenérzetük miatt maguk köré kötözött (Ter 3,7). A hiába-betűk és rossz hírek összeszövődése a téli takaróba pedig a bűn és halál jelenlétét jelképezi a világban.

A patrisztikus szemlélet szerint a természet megfigyelése és annak szépségének elismerése az isteni jelenlét és bölcsesség megnyilvánulásának tekinthető. A versben megjelennek olyan természeti képek, amik a keresztény hagyományban fontos szerepet játszanak, például a pillangók és a fák. Ezek az elemek a teremtés csodájára, annak állandóságára és az isteni kijelentésre utalnak. A természet és az ember együttélése a gondviselés és az isteni segítség megjelenítődése.

A skolasztikus teológia szerint az ember és Isten közötti kapcsolat megteremtésében és fenntartásában, az ember kegyelem által történő megmentésében szerepet játszik a hittel történő cselekvés. A versben megfigyelhető a bekötözés és a fácskák megóvása, amely az ember aktív részvételét jelképezi a természet és az isteni gondviselés megőrzésében. A rongy, a papír és a kegyelem megjelenése a hit, az imádság és az isteni irgalmasság nem elhanyagolható elemeként emelendő ki.

Összességében a vers teológiai szempontból a természet megőrzésének fontosságát, az emberi tevékenység és Isten gondviselése közötti összefüggést és az isteni irgalmasság erejét mutatja be.

A vers elején a szerző megfigyeli a barátja kertjében a gyümölcsfákat, amik bekötözve vannak és újságpapírral védve. Ez a tél és a hideg elleni védelem, ami időnként szükséges a növényeknek a túléléshez. A kertben a csemeték is felöltöztetve vannak, ami arra utal, hogy a fiatal növényeket megvédik a hideg és a környezeti hatások ellen. Ezt példázza az újságpapír általi óvás.

A következő sorokban a szerző leírja, hogy ez a téli takaró rendkívül könnyű és könnyed, mint egy lepke szárnyán rázódó légies ruha. Ezzel az összehasonlítással arra utal, hogy a tél és a természetvédelem nem kell, hogy nehéznek és súlyosnak tűnjön, hanem lehet könnyed és könnyű.

Az utolsó sorokban a szerző megemlíti, hogy ha egy acél-kéz (valószínűleg emberi beavatkozás) eltávolítaná a takarót és kikergetné a tündéreket, akkor azok megfagynának és megszenvednének a hidegben és sötétségben. Az emberi beavatkozásnak az a hatása, hogy a természetvédelemmel elkerülhető károk visszafordíthatatlanná válnak.

A következő részben a szerző hangsúlyozza, hogy a csemeték és a fák csak Isten irgalmában állnak és csak ennek köszönhetően képesek túlélni és újra virágozni. Ez arra utal, hogy a természeti erőforrások és az élőlények túlélése nem csak emberi beavatkozáson múlik, hanem természetfeletti erőn is.

A vers befejezésében a szerző rámutat, hogy mindannyian tehetünk valamit a természetvédelemért, még ha csak egyszerű rongyokkal és papírokkal is kísérletezünk. Az emberi beavatkozás, a takarók és a védelem segíthet abban, hogy a természeti kincsek megóvják magukat és újra virulóvá váljanak.

Ez a vers tehát többek között a természetvédelem és a természetvédelmi módszerek aktualitására hívja fel a figyelmet. Továbbá hangsúlyozza a természeti erőforrások sérülékenységét és azt, hogy minden egyes ember tenni tud valamit a természet megőrzéséért.

Reményik Sándor "Koldus tündérek" című verse irodalomtudományi szempontból számos érdekes összefüggést mutat mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalom területén.

A verse megjelenésekor, a 20. század elején, a modernista irodalom egyik jellegzetes darabja volt. Reményik Sándor az ún. szabadvers formáját alkalmazza, ahol nincsenek szabályos sor- vagy rímkötelmek. Ez a stílusirányzat az európai avantgárd művészeti mozgalomhoz kapcsolódik, amely a hagyományos formai korlátokat túllépve kísérletezik az irodalommal.

A verseben megjelenő képek és metaforák is összefüggésbe hozhatók más irodalmi művekkel. A gyümölcsfák bekötözve láttam motívuma az emberi általános létállapotot és a védelem keresését jelképezi. Ez a motívum hasonlít például Friedrich Schiller "Oda az öröm" című versében megjelenő fákhoz, amelyek gyökereiket elrejtik az emberek elől.

A tündérek motívuma is sok irodalmi alkotásban megjelenik. A tündérek a mesei világban a varázslat és a misztikum szimbólumai, az intimitás és az ideál figyelmeztető megjelenítője. A versben a tündérek a téli kertben lebegnek, rózsaszín ködben, amely visszaköszön a romantikus irodalomban is, például Giacomo Leopardi "Az est" című versében, ahol az estét rózsaszín köddel azonosítja.

A téli takaró motívuma a metamorfózis és a megújulás szimbóluma. A költő úgy látja, hogy ha az acél-kéz kisöpri a termet és kikergeti a tündérlányokat, akkor mind a pillangók, mind a fák megfagynának. Ez a kép a pusztítást és a megsemmisülést jelképezi, amelyet az emberiség okoz a természetnek.

A remény és a megváltás szimbóluma a téli takaróból merül ki. A rongy, a papír és a Kegyelem – ami az isteni kegyelem fogalmával hozható kapcsolatba – mindannyiunk erejével új életet ad a kihűlt fáknak. Ez a kép hasonlít William Shakespeare "Hamlet" című drámájában megjelenő jelenetre, amikor Ophelia elhunyt testét virágokkal temetik a víz alatt.

Összességében azt lehet mondani, hogy Reményik Sándor "Koldus tündérek" című verse magyar irodalmi hagyományokra építve és az európai irodalmi kontextusban is értelmezhető. A verse a modernista szabadverses stílusban íródott, és a képek és metaforák számos kapcsolódási pontot mutatnak más irodalmi művekkel.