A megbékélt Ady Endrének

Aki messzevágyik,
Csak hazáig ér el,
Ha nem selyemszállal:
Köt a rög kötéllel,
Koporsókötéllel.

Aki pártos szívvel
Önszívére lázad,
Földalatt lel végül
Ősi hazát, házat,
Nyugodalmas házat.

Aki tépegeti
Mint egy nyűgöt, átkot,
Szívében hordozza
Az a magyarságot,
Igaz magyarságot.

Akinek magyarul
Muzsikál a vére,
E bús szerelemtől
Nincsen menekvése,
Sehol menekvése.

Majd ha a sírodon
Friss tavaszi hajtás
Nő - Te is belátod:
Így van ez jól, pajtás,
Így van ez jól, pajtás.

1919 február


Elemzések

A vers teljes mértékben a magyar irodalomhoz kapcsolódik, azon belül is a XX. századi lírához. Reményik Sándor költő a XX. század elején tevékenykedett, és fontos alkotója volt a modern magyar lírának. Stílusa expresszív, érzelmekkel teli, és sokszor a hazaszeretetről és a magyarság megtartó erejéről szól.

A vers olyan témákat és motívumokat érint, amelyek általánosak lehetnek a nemzetközi irodalom terén is. Például a hazaszeretet, a gyökerekhez való kötődés, a hazátlan érzés mind olyan témák, amelyek más kultúrák irodalmában is felmerülhetnek.

A versben szereplő képek és motívumok is általánosíthatók és összekapcsolhatók más kultúrák alkotásaival, például a "kötelék" képével, ami a magyarsághoz való tartozást jelképezi, vagy a sírok megújulásával kapcsolatos képpel, ami az élet megújulását és a reményt jelképezi.

A vers minden bizonnyal inspirálható más nemzetközi lírikától, és az emberi érzelmek és az identitás témájában más kultúrák alkotásaihoz is hasonló összefüggéseket lehet találni.

A vers természettudományos szempontból nem tartalmaz konkrét információkat vagy hivatkozásokat a legfrissebb felfedezésekre vagy tudományos ismeretekre. Azonban néhány olyan témára utal, amelyek a természettudományokkal kapcsolatosak lehetnek, például a természet, a biológia és a földrajz.

A versben említett "kötél" és "koporsókötél" utalhat a természeti anyagok használatára és az emberi tevékenység által okozott hatásokra. A kötél itt lehet állati szőr, például selyem, vagy növényi rostanyagból készült. Ez kapcsolatba hozható a modern anyagokkal foglalkozó kutatásokkal, például a nanotechnológiával és a biológiával.

A "földalatt lel végül Ősi hazát, házat" sorban a földalatti világ, a földtani képződmények és a föld alatti élet lehet a központi témák. A sziklák rejtett világa, a barlangok, az ásványok és más földtani csodák kapcsolatba hozhatók a geológia és a földtudománnyal.

Azt is észrevehetjük, hogy a versben a természet és a természetközeli érzelmek fontos szerepet játszanak. A "szerelem" és "menekvés" kifejezések révén a természethez való kapcsolat és az emberi létezés természethez való viszonyulása jelenik meg. Ez kapcsolatba hozható az ökológiai kutatásokkal és a pszichológiai aspektusokkal, amelyek az ember és a természet közötti kapcsolatot vizsgálják.

Bár a vers nem közvetlenül hivatkozik a legfrissebb természettudományos felfedezésekre, mégis tartalmazhat olyan témákat és érzelmeket, amelyek összefüggésbe hozhatók a természettudományokkal. Az emberek és a természeti világ közötti kapcsolat és az ember által alkotott és átalakított környezet ismerete gyakran fontos szerepet játszik a természettudományokban és a mai tudományos kutatásokban.

A vers teológiai szempontból egyfajta reményt sugall az emberi élet végső céljával kapcsolatban. Az első versszakban az a gondolat fogalmazódik meg, hogy az embernek egy életcélja van, de csak akkor ér el oda, ha köteleződik az ősök, a haza, és az identitása iránt. A "köt a rög kötéllel" kép metaforikusan megjeleníti az ember kapcsolatát a múlttal, és hogy csak azoknak az életcéljuk lehet teljes, akik ezt a kapcsolatot hálóval kötik össze.

A második versszakban a konfliktusokkal, lázadással szemben találunk megnyugvást az "ősi hazában, házban", ami a spirituális otthonként jelenik meg. Ez úgy értelmezhető teológiai értelemben, hogy az emberi szív vágyakozik az abszolút otthon felé, amely lehet a Paradicsom, az Isteni jelenlét vagy a mennyei hazánk.

A harmadik versszak azt fejezi ki, hogy a magyarság identitása és kultúrája szorosan kapcsolódik az ember bensőjéhez. Ez a személyes érzékenység és a hazaszeretet mellett erősíti a közösségi érzést és a történelmi örökséget.

Az utolsó versszakban a sír, a temetkezés és a halál motívuma jelenik meg, amit a tavaszi hajtás képe követ. Ez a kép a feltámadást és a reményt sugallja, hogy a halál után új élet jön, és hogy az emberi életnek van célja és értelme beyond the grave.

A bibliatudomány szempontjából a témák és a képek, amelyek a versekben megjelennek, összefüggnek a keresztény hit és a Biblia tanításaival. Az emberi élet céljának megtalálása, a múlt és az identitás tisztelete, a konfliktusok és a megbékélés témája mind olyan biblikus fogalmak, amelyek az emberi létezés és a hit kapcsolatáról szólnak.

A patrisztika nézőpontjából a vers olyan témákat és gondolatokat boncolgat, amelyeket a korai egyházatyák is érintettek. Az emberi élet céljának megtalálása, a remény és a tékozló fiú példázata kapcsolódik a patrisztikus gondolkodáshoz, amely hangsúlyozta az emberi élet spirituális és lelki dimenzióit.

A skolasztika nézőpontjából a vers az emberi élet és a végcél összefüggéseivel kapcsolatos kérdéseket vet fel. Az életcél, a múlt és az identitás, valamint a halál és a feltámadás témái mind filozófiai és teológiai témakörök, amelyek a skolasztikus gondolkodásban is jelen voltak.

Összességében a vers teológiai szempontból egyfajta metafizikai reményt sugall az emberi élet céljával, a múlt és identitás tiszteletével, valamint a halál utáni élet reményével kapcsolatban. Ezek az ötletek és motivációk észrevehetően összefüggnek a bibliatudomány, patrisztika és skolasztika nézőpontjaival.