Az alvilági réteken
Akik bolyongtok énvelem,
Lelkek, látjátok-e?
Fekete fűzek közt az ott
A Lethe tüköre.
Békés folyó, boldog folyó,
Inni belőle ó be jó,
Lelkek, akartok-e?

A víztükör közel,
Szent feledés, jövel!
Pár korty ital...
Aztán kihal
Mi bennetek még emlék, álom,
Mit áthoztatok a halálon.
Most holtak bár - de nem egészen:
Azután készen lesztek, - készen.
Pár korty ital...
Aztán kihal
Minden, mi hajdan dicső, drága volt,
Nézzétek, van már, aki meghajolt,
A füzek közt az ott a Lethe,
Lehajoltok-e tükörére,
Feledést isztok-e?

Vagy, - van a szíveteknek egy sebe?
Mély és örök,
Mit nem födtek be dübörgő rögök?
Mi fölszakad
A föld alatt,
Amit akartok magatokkal vinni,
S melyre nem lehet,
Melyre nem szabad szent feledést inni!

1922


Elemzések

Reményik Sándor Lethe vizénél című versét irodalomtudományi szempontból azt is figyelembe vehetjük, hogy a magyar irodalomhoz köthető elemeket, valamint a nemzetközi szépirodalomban megjelenő összefüggéseket.

A vers alapján megtalálhatóak klasszikus idegeníthetősági motívumok. Az alvilágra, az odalépő lelkekre, a Lethe folyójára és a feledésre való vágynak nehéz klasszikus irodalomtörténeti találkozásokat találni. Az alvilág, a bolyongás, az emlék és álom, valamint a Lethe folyója szorosan kapcsolódik az ókori görög irodalomhoz, különösen a Pokolba szállás mitológiájához és a Styx-hoz.

A Lethe folyója, amelynek italából a lelkeknek inniuk kell, hogy elfelejtsék földi életüket, kifejezi a tragédia mélységét és fájdalmát, amit Reményik az emberekben felénk, a világban érez. Ez egy olyan motívum, amely az anti-kegyelem koncepciójával kapcsolódik a kortárs irodalomban. Az anti-kegyelem azt a gondolatot jelenti, hogy az emberek nem feledhetik el a szenvedést és a fájdalmat, amit átéltek, és ezek örökre velük maradnak.

A vers végén megjelenik a sebek és a föld alatt lévő mély, örök seb motívuma, amelyre nem lehet elfeledkezni, és amelyre nem szabad letölteni a feledés italát. Ez összekapcsolódhat a szimbolikus sebekkel, amelyeket más kortárs művekben is megtalálhatunk, mint például az angol költő, T.S. Eliot versében a The Waste Land, ahol az emberi nyomorúság és a pusztulás metaforájaként jelenik meg a seb motívuma.

A vers témája és hangvétele a szépirodalomban számos más műben is felbukkan, amelyek a halál, a halottak világa és a feledés problémájával foglalkoznak. Az anti-kegyelem és szenvedés tematikája olyan művekben is megjelenik, mint Dante Isteni színjátéka és John Milton elveszett paradicsoma.

Az irodalomtörténetben tehát Reményik Sándor Lethe vizénél című versében megjelennek a magyar és a nemzetközi szépirodalomban is jelenlévő elemek, mint az ókori görög mitológia, az anti-kegyelem koncepciója és a világ fájdalma. Ez a vers sok áthallást, kapcsolódási pontot és tematikai összefüggést mutat a többi irodalmi művel.

A vers teológiai szempontból a halál utáni élet témáját boncolgatja. A Lethe folyó itt az alvilágban található, és a lelkeknek szól, akik bolyonganak az elhunyt szeretteikkel együtt. A Lethe neve a görög mitológiában a feledés istennőjére utal, aki arra hivatott, hogy elfelejtsük földi életünk emlékeit és nehézségeit.

Bibliatudományi szempontból a versben a halál utáni feledés gondolata emlékeztet a bibliai üzenetre, miszerint az elhunytak szellemei léteznek, de már nem fognak semmire emlékezni (Példabeszédek 9:5; Prédikátor 9:5). Ezenkívül a "föld alatt" említés a halottak hazájára, Sheolra utal, amely a bibliai kánonban az alvilág helye.

A patrisztika, azaz az első évszázadok keresztény gondolkodóinak szempontjából a vers a hit és remény fókuszába helyezi az ember halála utáni állapotát. A Lethe folyóhoz hasonló víztükör a keresztény tanításokban nem létezik, mivel a keresztény hit szerint a halottaknak van egy utolsó ítélet előtti állapotuk, amikor várakoznak a feltámadásra és az örök életre vagy az örök kárhozatra. Tehát a versben az emberi vágy az örök feledésre ellentmond a keresztény reménységnek.

A skolasztika, azaz a középkori keresztény racionalitás szempontjából a versben a halál utáni állapot feledésének szükségessége mutatkozik meg. Az emberi szívben lévő szenvedés és sebek megértése, a fizikai és lelki fájdalmak elfojtása a skolasztikus teológiában is fontos téma volt, és a Lethe folyó szimbolizálhatja ezt az elfelejtést.

Ezenkívül a vers nézőpontjából a keleti ortodox teológia is érdekes elemeket találhat benne. Az ortodox hagyományban a halál utáni feledés gondolata nincs jelen, ehelyett azt hangsúlyozzák, hogy a halottak továbbra is az élők között vannak és részesülnek az imáikban és az emlékeikben. A vers szemlélteti az emberi vágyat az üdvösség utáni nyugalomra és békére, de ezt a vágyat csak a hit és az isteni kegyelem teljes beteljesülése hozhatja el.

Összességében a vers komplex képet rajzol a halál utáni állapotról és az emberi vágyakról, ötvözve az antik mitológiát és keresztény teológiai szempontokat. Ez a különleges keverék lehetőséget nyújt a bibliatudomány, patrisztika, skolasztika és keleti ortodox nézőpontok vizsgálatára is.

A vers első részében a természettudomány legfrissebb felfedezéseivel köthető elemek nem jelennek meg, inkább a halál és a múlt elfelejtése, valamint az elkövetett tetteknek és hibáknak a feledése, a Lethe vízének a témája dominál. Azonban a Lethe vízének legendája és az elfelejtés szimbolikája lehetővé teszi a friss kutatások és felfedezések bevonását a verselemzésbe.

Az első részben a "Fekete fűzek közt az ott / A Lethe tüköre" sorok arra utalnak, hogy a Lethe egy békés és boldog folyó, amelynek víztükre vonzó lehetőségnek tűnik a halottak számára. A természettudományban az elmúlt években számos kutatás történt az időutazás és az eltérő dimenziók kérdésében. Ezek a kutatások a fekete lyukak, a fénysebességnél gyorsabb utazás és az időgörbület elmélete körül forognak, ami felveti a lehetőséget, hogy a múltba vagy a jövőbe lehetne utazni. Ebben a kontextusban a Lethe lehetne egy olyan portál vagy dimenzió, amely az embereket visszaviszi a múltba, lehetővé téve számukra, hogy elfelejtsék a múltban elkövetett cselekedeteiket vagy hibáikat.

A második részben a "Aztán kihal / Mi bennetek még emlék, álom" sorok arra utalnak, hogy a Lethe a feledés helye, ahol az emlékek és álmok eltűnnek. Ez kapcsolatba hozható az agykutatás legújabb eredményeivel, amelyek a memória működését és a feledést vizsgálják. A kutatások rámutattak arra, hogy az emlékek átrendeződhetnek és akár el is tűnhetnek az agyban, és hogy a feledés egy aktív és szükséges folyamat az új információk feldolgozásában és tárolásában. A Lethe tehát lehetne ezen folyamatokat jelképező hely.

A harmadik részben a "vagy, - van a szíveteknek egy sebe?" sorok azt mutatják, hogy van valami, amit a Lethe vízéből nem lehet elfelejteni vagy elmosni. Ez arra utalhat, hogy van olyan élmény vagy trauma, amely nem múlik el és mindig ott marad a szívben. A pszichológiai kutatások jelentős előrehaladást értek el az utóbbi években a traumák és az érzelmi emlékek feldolgozásának tekintetében. Az új terápiás módszerek, például az EMDR (Eye Movement Desensitization and Reprocessing) és más pszichoterápiák segítenek az embereknek feldolgozni és kezelni a traumás élményeket. Ezek a kutatások azt mutatják, hogy egyes emlékek és élmények ellenállnak a feledésnek, és hogy az elfelejtés nem mindig a választás lehetősége.

Összességében tehát a Lethe az elfeledés, a múlt és a feledés helye lehet, amely a természettudomány legfrissebb eredményeivel kapcsolatba hozható. A fekete lyukak, az időutazás, az agyi memória működése és a pszichológiai kutatások mind olyan területek, amelyek segítenek megérteni és értelmezni ezt a verset a természettudományos kontextusban.