Keresés:

Reményik Sándor

Levél Romanov Miklós polgártárshoz Tobolszkba

Távol a Téli Palotától,
A hosszú téli hónapok
Polgártárs, mondd, néked hogy telnek,
Mióta elfoszlott a mámor
S napod lejárt, időd betellett?
Meglátogatnak régi árnyak?
Fehérre sápadt bíborod
És megfeketült koronádat
Polgártárs, könnyű szívvel nézed?
Vagy mulhatatlan sebbel éget
A porbaomlott hatalom?

Polgártárs, nékem megbocsáss,
Szeretlek elképzelni néha
Úgy, ahogy talán sose látott
A jégpáncélos, komor Néva,
Szeretlek elgondolni bölcsnek,
Aki már csak az eget nézi,
Kutatva Annak titkait,
Ki a világokat vezérli.
Polgártárs, én szeretlek látni
Remetének, szűz havon állva,
Kit lefegyverzett a magány:
Minden lélek Szent-Ilonája,

Hol nem les életedre tőr,
Se nyugalmadra etikett;
Hiszem, Polgártárs, áldod a
Kezet, mely ide segített,
Legyen immáron harc, vagy béke
A nagyvilágon: mit Neked!
A magadét már odaadtad,
Többet a sors el nem vehet.
S ha venne többet: Te vértezve vagy,
Ilyen zuhanást aki végigélt,
Nyugton hajt az már mindennek fejet
S nem játssza többé a kevélyt.
Aut Caesar, aut Nihil, de Te
Tudod: Caesarnál több a Semmi,
Felelősség, baj, gondok félre!
Legalább meg lehet pihenni.
Akinek tetszik, folytassa a játszmát,
Jöhet immáron hullámvölgy-hegy.
Neked már minden, minden mindegy,
Neked már minden, minden jól van.

Polgártárs, mondd, igazat szóltam?

1917 december
Írd meg a véleményed Reményik Sándor Levél Romanov Miklós polgártárshoz Tobolszkba című verséről!
Reményik Sándor további versei: