Lovon jő, nem gyalog,
Lovon jő, hallgatag:
Komor erő.
A piros alkonyat
Mögötte jő
És megnöveszti furcsán, feketén.

A fejszét vállára vetette,
Mint halál a kaszát,
Úgy lovagol
A fenyveseken át
És megvetőn tekintget szerteszét.

A fenyők sötét gyűlölettel nézik:
A hóhér ott megyen!
Vajjon kivel tart ma leszámolást?
Veled? Velem?
És holnap ki kerül a bárd alá?

A fenyők sötét gyűlölettel nézik,
És zúgnak, mint az összeesküvők.
S megszólal egy: Én holnap meghalok, -
De zuhanva, még összezúzom őt!

És zúgnak, mint az összeesküvők.


Elemzések

Reményik Sándor "Lovas favágó" című versének elemzése irodalomtudományi szempontból lehetőséget ad a magyar és nemzetközi szépirodalom összefüggéseinek megvizsgálására.

A vers stilisztikai jegyei közé tartozik a rímes forma és az alliteráció használata, ami a magyar költészet hagyományos eszközei közé tartozik. A versben használt képek és hasonlatok segítenek a hangulat megteremtésében és a versszakok közötti összefüggések kifejezésében.

A vers témája a lovag és a favágó szerepének ellentmondása. A lovag képe a mesékben és a hősökről szóló történetekben jelenik meg, míg a favágó szerepe a hétköznapi emberét képviseli. Ez a tematika hozza létre a társadalmi, illetve a mítoszbeli összefüggéseket a versben.

A lovag és a favágó ikonikus alakjai a magyar népköltészetben is előfordulnak, ahol a lovas hősökre az életfontosságú képességeik és a bátorságuk miatt tekintenek fel, míg a favágók a közösségi munka elvégzését jelképezik.

A nemzetközi összefüggések között az első világháború nagy hatással volt a korabeli magyar irodalomra. A versben érzékelhető komorság és fenyegető hangulat a világkonfliktus okozta félelemmel és bizonytalansággal hozható kapcsolatba.

Elemzésünk során megállapíthatjuk, hogy a "Lovas favágó" egy olyan vers, amely számos irodalmi összefüggést mutat mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalomban. A lovag és favágó ikonikus alakjai, a történeti kontextus és a költészeti technikák alkalmazása mind hozzájárulnak a vers mélységéhez és sokoldalúságához.

A vers teológiai szempontból értelmezve a következő témákat és összefüggéseket fedheti fel:

1. A vérontás és a bűn: A vers megtalálható elemei, mint a halál, a kasza és a bárd, utalhatnak a bűnre és az emberi vérontásra. Ebben az értelmezésben a lovagot végrehajtóként képzelhetjük el, aki az emberi bűnökért és vérontásért felelős.

2. A megbánás és a megtérés lehetősége: A versben megjelenő fejsze, amelyet a lovag a vállára vetett, mint a halál kaszát, utalhat arra, hogy az emberiségnek lehetősége van a megtérésre és a bűnbocsánatra. A fenyveseken átlépve a lovag a megbánás és megtérés útjára indulhat, és megvető tekintettel néz szerteszét, ami rámutathat arra, hogy a megbocsátás és kegyelem iránti igény valóban elérhető lehetőség.

3. Az isteni igazságszolgáltatás: A versben a fenyőknek szemmel látható sötét gyűlölete van a lovaggal szemben, aki velük vagy tőlük kérdeszmolási számadást tarthat (vajjon kivel tart ma leszámolást? Veled? Velem?). Ez az összefüggés a bibliatudomány és a patrisztika vonatkozásában fontos lehet, mivel ebben a teológiai hagyományban jelen van az isteni igazságszolgáltatás és a végső ítélet gondolata.

4. A bűn következményei és az önfeláldozás: A vers egy részében a fenyők közösen zúgnak, mint az összeesküvők. Ebben az összefüggésben láthatjuk, hogy a bűnnek következményei vannak, és ezek az összeesküvőként megnyilvánuló fenyők felajánlásukkal (még összezúzom őt!) akár önfeláldozásra is képesek lehetnek az isteni igazságszolgáltatásra és megbocsátásra vonatkozóan.

5. Az összeesküvés és a sérelmi jog: Az összeesküvő fenyőkön keresztül a versben második személyben feltett kérdés segítségével a sérelmi jog témája is érvényesülhet. A sértett fenyők úgy tesznek mintha közösen összeesküdnének a lovag ellen, miközben valójában nem cselekednek semmit.

Ezen teológiai szempontokon keresztül a vers megvizsgálhatja a bűnt, az igazságszolgáltatás lehetőségét, a megbocsátás és a feloldozás törekvését, valamint az önfeláldozást és a sérelmi jogot. Azonban fontos megjegyezni, hogy ezek a teológiai értelmezések egyéni értelmezések, és más szempontok és összefüggések is felmerülhetnek.

A vers természettudományos szempontból is érdekes szimbólumokat és elemeket tartalmaz.

A vers elején a főszereplő lovag megjelenik, és lovon érkezik. Ez arra utalhat, hogy a lovakat már nem használják gyakran közlekedésre, hiszen ma már a legtöbb ember autóval vagy gyalog közlekedik. Ez a változás a közlekedés technológiájában és az emberek életmódjának változásában gyökerezik, amit a mai természettudományos kutatások is vizsgálnak.

A versben említett alkonyat piros színével utalhat a Nap lemenetére és az alkonyi himlő látványosan megváltozó színeire. A Nap környezetében a légkörön keresztül szétszórt fény különböző hullámhosszú sugarai miatt a napnyugta alkonyi színei láthatóvá válnak, mint például az élénkpiros vagy narancssárga szín. Ezeket a jelenségeket a mai napfizika és optika kutatja.

A fenyves, ahová a lovag lovagol, a növényvilág egy konkrét képviselője. A fenyők sötét gyűlölettel nézik a lovagot, ami szintén metaforává válik. Itt lehet elsősorban arra gondolni, hogy a természeti erőforrásokkal való nem megfelelő gazdálkodás és az erdőirtás miatt a fenyőfák vagy más növények szimbolikusan szembenézhetnek azzal a személlyel, aki bármilyen módon hozzájárul az erdőpusztuláshoz.

A versben említett halál és bárd is utalhat az ember és a természet kapcsolatára. Az ember az erdőben fát vághat le a saját szükségletei vagy gazdasági érdekei miatt. Az erdők kivágása azonban nemcsak a faunára és a flórára van negatív hatással, hanem a természeti ciklusokra és az ökológiai egyensúlyra is. A bárd alá kerülés ebben az esetben a fakivágásra utal, ami a fa számára végzetes lehet.

Az összeesküvőkről szóló utolsó sorok azt sugallhatják, hogy a természet egy egységes rendszerként működik, és védőszerepet játszik a fenyők számára. A fenyők "beszélnek" egymással és összefogva képesek megszorítani azt, aki kárt akar tenni közöttük. Ezek a megfigyelések felvetnek olyan kérdéseket, hogy a növények mennyire tudnak kommunikálni egymással és milyen módon érzékelik a külső környezeti hatásokat, amelyekre a mai biológia kutatások is keresik a választ.

Összességében tehát a vers a természet és az ember közötti kapcsolatot, a természeti erőforrások kiaknázását, az ökológiai egyensúly fontosságát és a természettudomány legfrissebb felfedezéseit körüljáró témákat érinti.