Mondod: a bánatod magános,
Az örömöd ó, még magánosabb,
Sötétség vagy, ha éjszakába jársz,
De árnyék vagy, ha reád tűz a nap.
És minden árnyék külön libegés
És minden árnyék néma, külön élet,
A bánat őket összesöpri-mossa,
A fény mutatja meg a különbséget.

Mondod: a bánatod magános,
De volt-e már mély, zengő örömöd?
Ölelni vágytad a széles világot
S a vágy, öröm szívedbe fúlt, törött.
Vágytál röpülni, önmagadon túlra,
Nem messze, csak egy rokonszellemig, -
Az örvendezőt hűvös mosolyok
Önnön szívébe visszakergetik.

Mint kehely szélén zengő aranycsöppek:
Az örömital benned muzsikál,
Túláradna, de nincs merre-hova,
Leperegne, de csak habozva áll.
Raksz vértet, páncélt a szíved fölé,
De ver a szíved vért, páncél alatt -
Ujjongva szólnál: most boldog vagyok!
- És összeszorítod a fogadat!


Elemzések

Reményik Sándor "Magános öröm" című versét irodalomtudományi szempontból elemzve, számos összefüggést találhatunk mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalom területén. Az alábbiakban felsorolok néhányat ezek közül:

1. Szimbolizmus: A versben megjelenő árnyék és fény motívumok szimbolikus jelentést hordoznak. Az árnyék a bánat, sötétség szimbóluma, míg a fény az öröm és boldogság szimbóluma. A motívumok jelentősége és kontrasztja széles körben elterjedt a szimbolista irodalomban.

2. Kölcsönhatás a romantikus irodalommal: A versek romantikus elemeket mutatnak, például a vágyakozás, az önmagunkon túli repülés és a széles világ megszólítása. Ezek a motívumok és érzelmek tipikusak a romantikus irodalomban, mind a magyar, mind a nemzetközi szinten.

3. Önszemlélő líra: A versben megjelenő szereplő önmagával szembenéző és önismereti útra induló lírai én. Ennek az önszemlélő lírának a hagyománya már ismert a magyar irodalomban, például Ady Endre költészetében, valamint több nemzetközi költőnél, mint például Rainer Maria Rilke.

4. Hangulati ellentét: A versben megjelenő hangulati ellentétek, például a bánat és öröm, sötétség és fény között, olyan irodalmi eszközök, amelyeket széles körben használnak mind a magyar, mind a nemzetközi irodalomban. Ezek az ellentétek segítik a vers hangulatának és érzelmi hatásának erősítését.

5. Formai megoldások: A vers hagyományos lírai szerkezetet használ, a rímek és a hangsúlyos sorrend rendszeresen megjelennek. Ez a forma a magyar népi lírát idézi, amely számos híres magyar költeményt inspirált, de megtalálható a világirodalom sok művében is.

Ezen összefüggések mellett természetesen még több lehetőség is lenne az elemzésre, például a költő saját életének és korszakának a kontextusában, vagy a nyelvi megoldások mélyebb vizsgálatára fókuszálva.

A vers természettudományos szempontból is értelmezhető. Az alábbiakban részletesen kifejtem, hogy milyen kapcsolatok találhatóak a versben a mai természettudomány friss felfedezéseivel.

Az első versszakban a bánatról és az örömről van szó. A bánatot a sötétséghez, az örömöt pedig a napfényhez hasonlítja a költő. Itt észrevehetjük a mai napfizika tudományából származó összefüggést, mivel a napfénynek számos ismert és felfedezett hatása van az anyagokra és az élőlényekre, köztük a hangulatra is. A napfénynek pozitív hatása van az emberek hangulatára és jólétére, míg a sötétség depressziós állapotokat és szomorúságot okozhat.

A következő részben a bánatról és az örömről mint érzelmekről beszél a költő. Az örömről azt mondja, hogy zengő örömre vágyunk, amihez hasonló élményt még nem éltünk át. Ebben az állításban a neurobiológia kapcsolódik a verselemzéshez. Azt a tényt fedezték fel, hogy az örömérzetünk függ a dopamin rendszerünk aktivitásától az agyban. Az új és mély öröm élményéhez a dopamin aktivitásának megemelkedése szükséges.

Az utolsó versszakban a költő leírja az öröm mélységét és hatását a szívre. A szív szó használata az elsődleges érzelmi központunkra utal, ami újabb friss felfedezés a pszichológiában. Az öröm tapasztalása számos élettani változást idézhet elő a szívünkben, mint például a szívmegállástól kezdve a szívráta megváltozásáig. Ezenkívül a versben szereplő vértet és páncélt említése a vérkeringéssel és az immunrendszerrel is kapcsolatba hozható, amelyek fontos szerepet játszanak az egészségünk és jólétünk fenntartásában.

Összességében a vers természettudományos szempontból is érdekes és összefüggéseket mutat a mai tudomány legfrissebb felfedezéseivel. Az öröm, bánat és a természeti elemek metaforikus használata mellett a napenergia hatásai, a dopamin és a szív kapcsolata is megjelenik a versben. A költő érzékletesen alkalmazza ezeket az elemeket a versben, hogy kifejezze a magányos öröm és bánat érzését.

A vers teológiai szempontból a bánat és az öröm kapcsolatát és jelentőségét jeleníti meg. A patrisztika nézőpontjából értelmezve a verset, feltűnő a bűnbeesés óta meglévő emberi állapot vívódása az öröm és a bánat között. Az ember erejéből fakadó öröm és bánat mindig magános és különálló, azzal a különbséggel, hogy az öröm az ima és a hite által még magányosabbá válik. A versben megjelenik a vágy a világ megismerésére, a túl létezőbe, ami az öröm egyfajta elérhetetlenségét mutatja.

A bibliatudomány szemszögéből nézve a versben feltűnhet a bűnbeesés utáni emberi hierarchia, ahol a bánat a sötétség és az árnyék szimbólumaként jelenik meg, míg az öröm a fényhez köthető. A bánat minden embert egyformán érint, ugyanakkor az öröm mutatja meg az emberek közötti különbségeket. Az öröm és a bánat összefonódik és egymásra hatva jelennek meg az életben.

A skolasztika szempontjából a versben megjelenhet a lélek és a test dualitása, amelyben az öröm és a bánat az ember egész létét befolyásolja. Az öröm és a bánat külső és belső hatások révén befolyásolja az embert, miközben az ember próbálja megvédeni magát a külső hatások fényében. Az öröm és a bánat egyensúlya a lelki és testi élet harmóniájának kérdése is lehet.

Azonban a vers nem korlátozódik csak a teológiai szempontokra, hanem egyetemesebb jelentésű is lehet. A vers által megfogalmazott gondolatok arra utalnak, hogy az öröm és a bánat mindenkiben jelen van, mindkettőt átéljük az élet során. Az öröm és a bánat egymástól függetlenül létezik, mégis összefonódik és hatással van egymásra. Az emberi életben mindkettőnek megvan a maga helye és szerepe, és igyekszünk megtalálni az egyensúlyt közöttük.

Összességében a vers teológiai, bibliatudományi és skolasztikus nézőpontból vizsgálva a bánat és az öröm összefüggéseit és jelentőségét mutatja meg az emberi életben. A versben megjelenő gondolatok egyetemesebb jelentéssel is bírnak, és az emberi lét alapvető vonásait érintik.