Istent, Jézust nem sokat emlegetted.
Ha imádkoztál is: titokba tetted.
A holdtól féltél: megzavarta álmod.
Hidegen hagytak hűs csillagvilágok.
Az égen csak a "napocskát" szeretted.
Nem a Napot vad, izzó nyári hévvel,
Csak a napocskát ibolyalevéllel,
Csak a napocskát őszi sugárzással,
Szobán át támolygó téli verőfénnyel.
Anyám...
Fehérfürtös, napfényszomjas virág,
Úgy fordultál Te is a nap felé,
Mint sok-sok kedvenc pelargóniád.
Lelkedben elzengetlenül buzogtak
S számlálatlanul, szent nap-himnuszok, - -
Én most e téli nap-elégiával
Áldott, eltűnt kezedre borulok.
A reggeliző asztalunkon most is
Úgy bujdosik a tűnő téli fény,
Az abrosz ráncaiba úgy fogódzik,
Úgy csillan meg a csészék peremén,
Mint akkor... - -
Ó, hogy a tompa tárgyak megmaradnak,
A repedt pohár, csorba csésze is -
Visszaverői örök sugaraknak -
Csak Te mentél el fecske-érkezéssel,
Alig kisarjadt ibolyalevéllel. - -
De az az akkor sokkal azelőtt volt.
A reggeli-asztalnál ketten ültünk
Talán már februári reggelen,
És jött a napfény, az áldott "napocska",
Csillant abroszon, csészén, üvegen.
Te szóltál szokatlanul-komolyan:
"A túlvilág? Nem, azt nem hihetem,
Nem úgy...
De olvastam egy álmodó tudós
Elméletét, - az úgy tetszik nekem...
Azt mondja, hogy a szeretet erő,
Ha kihűl, visszasugárzik a napba, -
És szeretteink lelke érkezik
Sugárhajón
Mindennap reggeliző asztalunkra.
Látod, ez így nagyon tetszik nekem."
Elhallgattunk azután mind a ketten. - -
A reggeliző asztalunkon most is
Úgy bujdosik a tűnő téli fény,
Az abrosz ráncaiba úgy fogódzik,
Úgy csillan meg a csészék peremén,
Mint akkor...
Ó, Anyám, hogyha igazad lett volna,
Ha Te volnál e bujdosó napocska,
Az abrosz ráncaiba Te fogódznál;
Te csillannál a csészék peremén,
Kikötött sugárhajó, drága fény!
S a tompa tárgyak, akik megmaradtak,
A repedt pohár, csorba csésze is -:
Tükre lennének örök sugaradnak... - -

1931 december 4


Elemzések

A versben a költő anyja iránti tiszteletét és szeretetét fejezi ki, valamint az anyjával folytatott egykori beszélgetésüket idézi fel. A költő őszinte tisztelettel beszél az anyjáról, aki ahhoz a napocskához hasonlít, amit szeretett, és amitől félt. Az anyja szépségét és ragyogását a napra hasonlítja, amelyhhez mindketten áhítoznak és amely táplálja és felmelegíti a versben megjelenő tárgyakat.

A bibliatudomány szempontjából a versben az isteni szépségről és fényről beszélhetünk. A nap az Istent jelképezi, az anya pedig az istenszeretetet és a hozzá fordulást képviseli. A versben szereplő téli napfény pedig az üdvösségre és a hitben való reménységre utalhat.

A patrisztikai nézőpont szerint a versben megjelenő anya és a költő közötti kapcsolat az isteni szeretet és gondoskodás példája lehet, amelyre az embereknek a világban is törekedniük kell. Az anya figyelme és gondoskodása a költőben az isteni szeretetet jeleníti meg, amely mindig jelen van és mindent átölel.

A skolasztika nézőpontjából a versben a természet, a nap és a fény az isteni rendet és teremtést tükrözi. Az anya és a költő kapcsolata az isteni gondviselés része lehet, amely az egész világot áthatja és megtartja. A versben megjelenő téli napfény pedig az isteni kegyelem jelenlétét jelképezi.

Egy másik lehetséges megközelítés az emberi szeretet és kapcsolatok fontosságára vonatkozik. A költő anyjával folytatott beszélgetése során ráébred, hogy az emberi kapcsolatoknak és szeretetnek fontos szerepe van az életben. A nap és a fény metaforája arra utal, hogy az anyjával való szeretetteljes kapcsolata megtölti a költő életét boldogsággal és értékkel. Ez a megközelítés az emberi szeretet és kapcsolatok erejére és jelentőségére helyezi a hangsúlyt.

A vers természettudományos szempontból többek között a következő elemekkel hozható összefüggésbe:

1. Nap és hold: A versben felmerül a hold és a nap közötti kontraszt. A hold megzavarja az álmot, míg a nap az életet, a meleget és a fényt jelenti. Ezt a témát a mai természettudomány figyelmeztetései is megerősítik, például a Naprendszer és a Föld körülötti égitestek kutatásával, valamint a Hold hatásának vizsgálatával.

2. Napenergia: A versben a napenergia pozitív és erőteljes aspektusa dominál. A napocska szeretete, a sugárzással való együttélés szimbolizálja a napenergia hasznosítását. A mai természettudományban a napenergia egyre inkább előtérbe kerül, mint tiszta és fenntartható energiaforrás.

3. Fény és energia: A versben a napfény gyönyörűséget és melegséget sugároz, ami megeleveníti a hétköznapi tárgyakat és az emlékeket. A természettudományban az elektromágneses sugárzás és az energiák átalakítása alapvető kutatási területeket jelent, amelyek segítségével jobban megérthetjük a fény és energia jellegét és tulajdonságait.

4. Gravitáció és csillagvilágok: A versben a csillagvilágok hidegen hagyták a költőt, de a napocskát szerette. Ez arra utalhat, hogy a mindennapi életünk mélyebb összefüggéseit nem mindig értjük meg vagy értékeljük. A természettudomány a modern fizika, például a gravitációról és az univerzum szerkezetéről folytatott kutatások segítségével próbál válaszokat találni ezekre az összetett kérdésekre.

5. Élet és halál: A versben szóba kerül a szeretteink lelke, amelyek sugárhajón érkeznek minden nap a reggeliző asztalunkra. Ez a megfogalmazás kapcsolódhat a mai genetikai és biológiai vizsgálatokhoz, amelyek a sejtek, a DNS és az élet eredetének titkait kutatják. A halál és az élet közötti átmenet, valamint a lélek és az anyag kapcsolata még mindig kutatás alatt álló terület, amelyhez a természettudományok is hozzájárulnak.

Az említett verselemek kapcsán a természettudomány segíthet mélyebb megértést nyerni a világról és a benne zajló folyamatokról. Együttélésünk, vágyaink és az emberi emlékezet természeti jelenségekkel való összekapcsolása lehetőséget ad arra, hogy jobban megértsük és értékeljük a természettudomány eredményeit.

A vers, amelyet elemeznünk kell, Reményik Sándor "Napocska" című verse. Az alábbiakban részletesen vizsgáljuk meg a verse szempontjából a magyar és a nemzetközi szépirodalmat.

Magyar szépirodalmi összefüggések:
- A vers a 20. század elején keletkezett és jellegzetes magyar költészeti stílusban íródott. Reményik Sándor az általa alkalmazott szóképekkel és metaforákkal a magyar irodalmi hagyományokhoz kapcsolódik.
- A versekben megjelenő természeti képek, mint a hold, a csillagok és a nap, gyakori motívumok a magyar irodalomban. Ezek a motívumok általában a természethez, a természet jelenségeihez vagy a világegyetemhez kapcsolódnak, és gyakran erős érzelmi vagy spirituális jelentéssel bírnak.
- A versben megjelenő ima és vallásos motívumok jelzik a magyar irodalomban gyakori vallásos témák és motívumok jelenlétét. A vallásos képek és utalások hozzájárulnak a vers hangulatához és értelmezéséhez.
- Reményik Sándor a verseiben gyakran használja az intimitást és a személyes érzelmeket. Ez a verseiben megjelenik, mivel a verse elsősorban az anyával való kapcsolatáról szól, és a költő emlékeivel és érzéseivel foglalkozik.

Nemzetközi szépirodalmi összefüggések:
- Az általános emberi érzések és tapasztalatok, mint a szeretet, a négyes lábúszás és az anyai kapcsolat, olyan témák és motívumok, amelyek gyakran előfordulnak a nemzetközi szépirodalomban. A versben általános emberi tapasztalatokról és érzelmekről van szó, amelyek nemzetközi szinten ismerősek lehetnek a közönségnek.
- A versben megjelenő természeti motívumok, mint a Nap és a csillagok, a különböző kultúrákban és irodalmakban is szerepelnek. Az égitesteket gyakran használják szimbólumként vagy jelentés hordozójaként a nemzetközi irodalmi alkotásokban.
- A vallásos motívumok és képek szintén gyakran jelennek meg a nemzetközi irodalomban, és különböző vallási tradíciókhoz kapcsolódnak. A versben megjelenő vallásos témák és utalások tehát nem merülnek ki a magyar kultúrában, hanem kapcsolódnak a világirodalmi kontextushoz is.

Összességében, a "Napocska" című vers jellemző magyar irodalmi stílusban íródott az olyan motívumokkal és témákkal, amelyek nemzetközileg is ismertek és gyakran előfordulnak a szépirodalomban. A vers vallásos és természeti motívumokat is tartalmaz, amelyek hozzájárulnak a verse hangulatához és jelentéséhez a magyar és a nemzetközi szépirodalomban is.