Istenem, add, hogy ne ítéljek -
Mit tudom én, honnan ered,
Micsoda mélységből a vétek,
Az enyém és a másoké,
Az egyesé, a népeké.
Istenem, add, hogy ne ítéljek.

Istenem, add, hogy ne bíráljak:
Erényt, hibát és tévedést
Egy óriás összhangnak lássak -
A dolgok olyan bonyolultak
És végül mégis mindenek
Elhalkulnak és kisimulnak
És lábaidhoz együtt hullnak.
Mi olyan együgyűn ítélünk
S a dolgok olyan bonyolultak.

Istenem, add, hogy mind halkabb legyek -
Versben, s mindennapi beszédben
Csak a szükségeset beszéljem.
De akkor szómban súly legyen s erő
S mégis egyre inkább símogatás:
Ezer kardos szónál többet tevő.
S végül ne legyek más, mint egy szelíd igen vagy nem,
De egyre inkább csak igen.
Mindenre ámen és igen.
Szelíd lepke, mely a szívek kelyhére ül.
Ámen. Igen. És a gonosztól van
Minden azonfelül.

1939


Stílusok

Istenem, add, ne ítéljek, ne én, mert hányatag a vétek,
S az emberség mélysége, ki tudja honnan ered,
Ki kell hát töltenem fejem a mások és az enyém vétkét,
Egyesé és népek sorsát, ne ítéljek, ó Istenem.

Istenem, add, ne bíráljak, mert összhangot kell felfedeznem,
Virtust és hibát, tévedést, egy táncoló harmóniát,
A dolgok csavargó útjának titkokat fölfedeznem,
Mert mind elhalványul végre, egyszerű és bonyolultán.

Istenem, engedd, hogy hallgassak, csendben beszéljenek szavaim,
Csak a legszükségesebbet mondom, versben és hétköznapi szóval,
Mégis, teste legyen szavamé, ereje, tartalma igazán,
Kardnál erősebb íze legyen, lágy sóhaj mint ráncolat.

S legyenem mindinkább igenné, szelíddé és halk hangzású,
Bátran mondom: igen, és ámen, mindenre ámen és igen,
Mint egy szelíd lepke, szívhez eresztve, s fájdalomtól mentes.
Ámen, igen, és azonfelül, minden a gonosz felett.

Kérlek, engedd meg, hogy stílusában Babits Mihály írjam át Reményik Sándor "Ne ítélj" című versét:

Istenem, adj nekem irgalom,
Mit tudom én, hová tűnik ahol,
Hogyan nő a bűn mélységes bomlatában,
Amit elkövet az ember népe,
Önmagával és másokkal együtt.
Istenem, adj kegyelmet nekem.

Istenem, adj nekem tiszta szemet,
Erényt, hibát és tévedést
Egy nagy rendet lássak mögöttük.
A történések bonyolultak,
A végén pedig minden elcsitul,
Lábaidnál meghajolva.
Mi mind oly egyszerűn ítélünk,
A történések olyan bonyolultak.

Istenem, adj nekem csendes hangot,
Versben és hétköznapi szavakban,
Csak a szükségeset mondjam.
De akkor is legyen súlya és erő a szavaimnak,
Mégis tisztelgés legyen az egész.
Többet tegyek, mint ezer kardos szó.
Végül ne legyek más, csak egy gyengéd igennel vagy nemmel,
De fokozatosan mondjam csak az igent.
Mindenre legyen az ámen és az igen.
Gyengéd pillangó, mely a szívek kelyhén ül.
Ámen. Igen. És minden a gonosztól feljebb van.
Minden.


Elemzések

A vers irodalomtudományi szempontból számos összefüggést mutat a magyar és a nemzetközi szépirodalom területén. Az alábbiakban felsorolok néhányat ezek közül:

1. Stílus és formai elemek: A vers Reményik Sándor nevéhez köthető, aki a 20. századi magyar líra egyik kiemelkedő alakja. A versben látható az ismert "ne ítélj" refrén, ami hangsúlyozza a szerző könyörgő, kérlelő hangvételét. Az ismétlődő struktúra és a ritmikus verselési forma is tipikusak a Reményik művekben.

2. A vallásos motívumok: A versben fellelhető vallásos utalások szintén megtalálhatók más magyar és nemzetközi költészeti művekben is. Az "Istenem" kezdettel kezdődő sorok és a "ámen" kifejezés erősen vallásos jellegűek, és a hittel és vallásossággal kapcsolatos tárgyalásokra reflektálnak.

3. Témák: A vers általános témái, mint a bűn, a hiba, a tévedés és a megbocsátás, sok más irodalmi műben is megjelennek. A szerző folyamatosan félreérthetetlen, hogy senkit sem ítéljen el, és igyekszik felhívni a figyelmet arra, hogy mindenki hibázik.

4. Ismert költők inspirációi: Reményik Sándor művei sokféle irodalmi hatás alatt álltak. A versben látható "a dolgok olyan bonyolultak" gondolat kezdődhet a modernista költők gondolkodásmódjának befolyásából, akik hangsúlyozták a valóság sokszínűségét és bonyolultságát.

Összességében a vers számos összefüggést mutat a magyar és a nemzetközi szépirodalom területén, beleértve az irodalmi stílust, formai elemeket, témákat és az irodalmi hatásokat. Reményik Sándor a magyar líra egyik jelentős alakja volt, és műveiben számos olyan elemet használt, amelyeket más irodalmi művekben is megtalálhatunk.

A vers teológiai szempontból kifejezi a szerző vágyát, hogy ne ítéljen és bíráljon másokat, hanem elfogadjon mindenkit és megtalálja az egyetemes összhangot a dolgokban.

A bibliatudomány szempontjából a vers azt mutatja, hogy a szerző elismeri az emberi bűnt és az egyén és a népek bűneit, de ugyanakkor felkéri Istent, hogy ne ítéljen, mert nem tudja, hogy mi az eredete a véteknek. A versben megjelenik a bűn problematikája és annak felismerése, ami a teológia szempontjából fontos elem.

A patrisztika nézőpontjából a vers azt fejezi ki, hogy az emberi ítéletek és bírálatok valójában csak egyszerűsítések és a dolgok bonyolultságát elfedik. A szerző inkább az egyetemes összhangra törekszik, ami összhangban van az egyházi atyák gondolkodásával, akik a bonyolultságot és összetettséget hangsúlyozták a világ és az emberi létezés mélyebb megértése érdekében.

A skolasztika nézőpontjából a vers arra utal, hogy az ítéleteknek és bírálatoknak súlya és erő kell, hogy legyen, de egyben mégis szelídnek kell maradniuk. A szerző mintha azt üzenné, hogy az igazságnak és a véleménynek erőteljesen kell megjelennie, de a gyengédség és egyetértés szimbólumait is hordozza magában.

A versben megjelenik a bűn megvallásának és elfogadásának témája, valamint a megbocsátás és az elfogadás vágya. A szerző kéri Istent, hogy ő maga is legyen halkabb és elfogadóbb, hogy csak a lényeges dolgokat mondja el, de azokat súlyosan és erősen. Ez a megbocsátás és az elfogadás nevében való eljárás egyeztethető össze a keresztény vallás tanításaival.

Összességében a vers teológiai szempontból a bűn és az ítélet témakörét érinti, valamint a megbocsátásra és az elfogadásra fókuszál. Az egyes teológiai irányzatok nézőpontjait figyelembe véve, a vers mélyebb összefüggésekkel és jelentéssel bír, amelyek a hiteles vallási tapasztalatokat és gondolatokat tükrözik.

A vers természettudományos szempontból nem tartalmaz direkt utalásokat vagy konkrét felfedezéseket. Azonban több olyan téma és gondolat jelenik meg benne, amelyek kapcsolatba hozhatók a mai természettudományi kutatások és felfedezések eredményeivel.

Az első részben a vétek eredetéről és az emberi természetben lerakódott mások vétkére való ítélkezésről van szó. Az emberiség története során a vallások és morális normák sokat változtak, és a mai természettudomány számos módszert és felfedezést tett az emberi viselkedés és a személyiség kutatásában. Az új felfedezések alapján megérthetjük, hogy az emberi viselkedést és vétket különböző tényezők befolyásolják, és a tudományos megközelítés nem mindig egyértelmű ítélkezést tesz lehetővé.

A második részben a dolgok bonyolultsága és az összhangról van szó. A modern természettudomány ismereteinek folyamatos bővülése hozzájárul az emberiség és a világegyetem jobb megértéséhez. Az új felfedezések és elméletek segítségével látjuk, hogy a természetnek és az emberi létezésnek számos összetevője van, és ezek egymással összekapcsolódnak és kölcsönhatásba lépnek. A dolgok mélyebb megértése arra tanít minket, hogy ne egyszerűsítésekben gondolkodjunk, hanem az összetettség és az összefüggések figyelembevételével próbáljuk megérteni a világot.

A harmadik rész a kommunikációra és a szavakkal való bánásmódra összpontosít. A kutatások és az információhoz való hozzáférés bővülése mellett az embereknek fontos megfontolniuk, hogyan fogalmazzák meg gondolataikat és kommunikálják azokat másokkal. A szavaknak súlya és ereje van, és helyesen használva befolyásolhatják az emberek viselkedését és a társadalmi folyamatokat. Az utolsó részben a szerző arra törekszik, hogy szelíden és pozitívan kommunikáljon, és elfogadja mindazt, amit az élet és a világ kínál neki. Ez a gondolat a konfliktusok elkerülését és az egymással való harmóniát hangsúlyozza, amelyek fontosak a modern világban és a természettudományos kutatások eredményeiben.