Bolyongok kertünk fái közt,
Sötét van, mély sötét,
Csillagok ezerét
Ringatja csak a roppant, messzi bolt,
A szeptemberi éj
Kirakta minden diadémját.

Ó, bírhatatlan, fényes, tiszta kincs,
Amelyre nem lehet
Tenni véres kezet
S rá szenvedéllyel vágyni,
Csak nézni és imádni!
Mily csend!
Csak gyönge szellő támad,
Ingatni egy-egy ágat.

Bolyongok kertünk fái közt,
Sötét van, mély sötét,
Csillagok ezerét
Ringatja csak a roppant, messzi bolt,
Most rámhajolt
Egy almafának ága,
Mintha megáldna.

A fák közt megrekedt a mély homály
S egy kurta pillanatra
Mintha belém nyilalna:
Hátha valaki orgyilokkal áll
A lomb között
És les,
Engem gyanútlant, halálra keres!

De nincs szívemben félelem.
Miért
Rettegni úgy e balga életért?
A gyilkos ha kitoppanna elém,
Megfognám szép nyugodtan a kezén,
És szólnék: nézd, mi kéj,
A szeptemberi éj
Kirakta minden diadémját!

És mondanám neki
Hogy énrám tőrét hiába feni
S mutatnám neki,
Hogy ragyognak a néma csillagok!
S hogy én a csillagok
Vérrokona vagyok
S hatalma nincsen rajtam a halálnak,
Mert megbékéltem
A Mindenséggel,
És fenn az égen fények,
Vagy lenn a sírban férgek:
Énrám mindenütt csak rokonok várnak.

Szívemben nem a félelem,
A Csendnek óceánja van,
Mint alvajáró, úgy megyek,
Oly balgán és oly biztosan.
Nem érzek semmi vágyat,
Símogatom a fákat
És elbolyongnék köztük hajnalig,
Ők felfognák a nekem szánt csapást,
Ők felfognák,
E kemény törzsű öreg rokon-fák,
Hajdanán
Szelíd kézzel ültetette ide őket
A nagyapám
S a sírból idáig ér a keze.

Ezek a fák
Épp olyan régi rokonok,
Akár a csillagok
S a sír virágai.

Bolyongok kertünk fái közt,
Sötét van, mély sötét,
Csillagok ezerét
Ringatja csak a roppant messzi bolt.

1918


Elemzések

Reményik Sándor "Nocturne" című verse teológiai szempontból is értelmezhető. A versben megjelenik az emberi élet és a halál közötti ellentét, melyeket a csillagok és a sötét éjszaka képe szimbolizál. A versek megelevenítik az emberi létezésen és az örökkévalóságon való elmélkedést, valamint a remény és a hit fontosságát.

A bibliatudomány szempontjából az emberi élet és a halál közötti ellentét érzékelhető, melyet a versben megjelenő sötétség és csillagok képeit használva fejez ki. A szeptemberi éj metaforájával is kifejezi a versekben az új kezdet lehetőségét, amelyet az emberi létezésben az isteni gondviselés képes megteremteni.

A patrisztikus teológiára is utalás található a versekben. Az ember és a természet kölcsönhatásának ábrázolása, ahogy a fákra való támaszkodás és a fákhoz való kapcsolódás által kifejezi az ember és a teremtett világ közötti egyensúlyt. A természetben való jelenlét és a teremtéssel való „megbékélés” összhangba hozza az embert a Mindenséggel.

A skolasztikus teológia nézőpontjában a versben az emberi élet gyarlósága és az örökkévalóság feltűnik. A versben megjelenő halál és az örökkévalóság közötti kontraszt arra utalhat, hogy az emberi élet véges és múlandó, míg az örökkévalóság végtelen és állandó. A vers hangsúlyozza az ember halandóságát, de az emberi lét mögött rejlő megnyugvást és reményt is megjeleníti.

A versben megjelenő szimbólumok és képek megmutatják a versek teológiai mélységeit, és hogy az emberi élet és a halál közötti ellentét hogyan jelenik meg a teológiában. A vers az örökkévalóság, a fény és a sötétség, valamint az emberi megbékélés és remény motívumait egyesíti, és rámutat az ember és a teremtés közötti kapcsolatra és az Isteni gondviselés jelentőségére.

Reményik Sándor Nocturne című versében a költő egy szeptemberi éjszakai séta közbeni élményét írja le. A versben megjelenő magyar irodalmi vonatkozások közé tartozik a romantika és a szimbolizmus irányzata. A romantikus vonások megjelennek a természeti elemek (kert, fák, éj) romantikus ábrázolásában, valamint az élet és halál, a természet és az ember kapcsolatának tematizálásában. A szimbolista jelleg megmutatkozik a versek lírai hangvételében és az olyan szimbolikus elemekben, mint például a csillagok, a szeptemberi éjszaka, az almafa.

A nemzetközi irodalom területén a versben megjelenő általánosabb témák közül az éjszaka, a természet és az ember kapcsolata, valamint az élet és halál szintén megtalálhatók. Az esti sétáról és az éjszakai természetről szóló versek megjelennek többek között a romantika, az impressionizmus és a szimbolizmus irányzatokban. Ezen kívül a versekben megjelenő természeti elemek (csillagok, fák, almafa) is gyakran hangsúlyozottan szimbolikusak és jelentőséggel bíróak a nemzetközi irodalomban.

A versben megjelenő poétikai összefüggések közé tartozik a lírai én magányossága, az éjszaka és a csend hangulata, a természeti elemek fontossága és a világ misteriózus voltának átélése. Ezek a motívumok az irodalomtörténet számos korszakában és irányzatában, mint például a romantikában, a szimbolizmusban, az impresszionizmusban vagy az eksztencializmusban is megjelennek.

Alapvetően a versben egy egyéni énállapot és hangulat megjelenését látjuk, mely az elmélyülést és az önreflexiót, valamint az ember és a természet közötti kapcsolatot helyezi előtérbe. Az antimodern tematika és látásmód, valamint a természet és az ember közelségének jelentősége a szimbolizmus és a romantika jegyében mutatható ki.

Reményik Sándor Nocturne című versében tehát egyéni érzelmi, észlelésbeli és gondolatszerű állapotokat találhatunk, amelyek jellemzőek a romantika és a szimbolizmus irányzatára nem csak a magyar, de a nemzetközi irodalomban is.

A vers természettudományos szempontból vizsgálva, számos elem található benne, amely összekapcsolható a mai természettudomány legfrissebb felfedezéseivel.

Az első kép az éjszakai égboltról szól, és említi a "Csillagok ezerét". Természettudományos szempontból ma már tudjuk, hogy a csillagok valójában milliárdos nagyságrendben vannak jelen a világegyetemben, és rendkívül távoliak tőlünk. A versben utalnak is a csillagok távolságára és a bolt (ég) méreteire.

A második részben a szellő ágakat mozgat a kertben. Ez összefüggésbe hozható a légmozgással, amit ma a meteorológia és az aerodinamika tanulmányoz. A kertben való sétálás és a természettel való egységben élés általában is javasolt pszichológusok és orvosok által, mivel elősegítheti a mentális egészséget.

A harmadik részben egy almafa ága hajol az író felé, mintha megáldaná. Ez a rész kapcsolódhat a gyümölcs- és növénytanhoz, ahol tanulmányozzák a növények biológiai folyamatait és azok interakcióit a környezetükkel. A fa és az alma összekapcsolása az élethez és az örökléthez is elvezetheti az értelmezését.

A negyedik részben az író félelmet említ, és arról szól, hogy miért kellene félnie az élettől és a haláltól. Természettudományos szempontból, a halál jelensége és a félelme összekapcsolódik az emberi test és az életfolyamatok tanulmányozásával (biológia), valamint az univerzum kialakulására vonatkozó elméletekkel (asztrofizika).

Az utolsó részben az író említést tesz a Csend óceánjáról, amelynek úgy megy át rajta, mint egy alvajáró. Ez a rész kapcsolódhat a kozmológiához és az asztrofizikához, ahol tanulmányozzák a világegyetem struktúráját és a tér megtapasztalásának különböző módjait.

Összességében megállapítható, hogy a versben jelentős természettudományos képek és gondolatok találhatóak, amelyek összhangban vannak a mai természettudomány legfrissebb felfedezéseivel és kutatásaival.