A hőforrás buzgó tavába
Az eső fagyosan pereg.
A vizek a kettős nyomástól
Félelmesen füstölgenek.

S ahogy felszáll a sűrű pára:
Nyomán egy-egy fényes szirom...
Nagy, túlvilági tündöklését
Két szememmel mohón iszom.

Misztikus kelyhében a lelkem
Mint lepke, elfelejtkezik
Minden e világi pompáról, -
S egyebekre emlékezik.

Szent László hőn buzgó tavába
Az eső csak pereg, pereg.
A vizek a kettős nyomástól
Füstölgenek, füstölgenek.

Két tűz között, két víz között
Ez a teremtő pillanat:
Szent László hőn buzgó tavában
Idegen égövi pompában
A lótuszvirág most fakad.

Püspökfürdő, 1925 június


Elemzések

A vers teológiai szempontból megjeleníti a természet és a túlvilág kapcsolatát, valamint a hit által megtestesített reménységet. A hőforrás és az eső, amelyek közös nyomás hatására felforrósodnak és füstölögnek, képek az élet és a világ problémáiról, amelyek a mindennapi életben felmerülnek. Egy misztikus kelyhében, mintegy szentségre emlékeztetve, az ember lelke elszakad a földi létezéstől, és felmagasztosultabb, túlvilági élményeket él át.

A versben szereplő Szent László hőn buzgó tava, valamint a lotuszvirág szimbólumok, amelyek a keresztény teológiában gyakran felmerülnek. Az eső folyamatos cseppegése és a kettős nyomás hatására előtörő füstölögés által a hőforrás képét festi meg. Ez az állandó folyamat arra utal, hogy a hit mindig jelen van az ember életében, és állandóan meg kell megújulnia.

A bibliatudomány szempontjából a hőforrás és az eső szimbólummá válik, amelyek a teremtést és a természet harmóniáját jelképezik. A versben megidézett Szent László tava pedig egy új bűntelenség és elixír helyszínévé válik, amelyben az ember találkozhat a túlvilági pompával és az isteni szeretettel.

A patrisztika perspektívájából a vers megjeleníti a lelki fejlődést és transzcendenciát. A misztikus kelyhében megtestesülő lelke az anyagi világ fölött emelkedik és új jelentéseket és élményeket kap. Ez az állapot a patrisztikus gondolkodás szerint az emberi lelknek az isteni szellemmel történő egységbe olvadását jelképezi.

A skolasztika nézőpontjából a versben jelentős szerepet játszik a két tűz között és a két víz között állapot. A két ellentétes elem közötti egyensúly, valamint a különböző dimenziók találkozása kiemeli az emberi lélek és a teremtő közötti kapcsolatot. A lotuszvirág fakadása pedig a megvilágosodást és az isteni igazság megértését szimbolizálja.

Összességében a vers teológiai szempontból a természet és a túlvilág kapcsolatát, valamint a hit és remény jelentőségét mutatja be. A bibliatudomány, patrisztika és skolasztika nézőpontjai mind hozzájárulnak a vers mélységének és sokrétűségének megértéséhez.

A vers természettudományos nézőpontból vizsgálva számos érdekes összefüggésre utal a legfrissebb felfedezésekkel.

- A vers elején említett hőforrás és annak vízeinek füstölése arra utalhat, hogy a versíró egy geotermikus területet ír le. A geotermikus területek olyan régiók, ahol a föld mélyéből származó hőforrások miatt a víz forrásban áll, és különböző ásványi anyagokat oldva viszonylag magas hőmérsékleten száll fel a gáz, ami füstöléssel járhat.

- A sűrű pára és a szirmok utalhatnak a vízgőzkondenzációra és az eső formálására. A modern meteorológiai ismeretek szerint a levegőben lévő vízgőz halmazállapota függ a hőmérséklettől és a nyomástól. Amikor a hideg eső beadódik egy meleg hőforráshoz, például a hőforráshoz, ahol a vers játszódhat, a hideg eső cseppek gyorsan elpárologhatnak a forró víz felszínén, és a vízgőz párává alakulhat, amely utána kondenzálódik és sziromként lehullik a forró medencében.

- A versben található utalás a "misztikus kelyhében a lelkem mint lepke, elfelejtkezik" rész az emberi érzelmek metaforikus ábrázolása lehet. A pszichológiai és neurológiai kutatások azt mutatják, hogy az érzelmek és a memória kapcsolata szoros. Az érzelmi élmények hatással lehetnek arra, hogy milyen emlékek tárolódnak és hogyan emlékszik rájuk az ember.

- A vers végén található lótuszvirág megemlítése az evolúcióhoz vagy a biológiai adaptációkhoz is kapcsolható. A lótuszvirágok a legfrissebb felfedezések szerint képesek a vizet és a szennyeződéseket könnyedén elutasítani, így mindig tisztán maradnak. Ez a tulajdonság nemcsak védelmet nyújt a növény számára, hanem más élőlények feltűnő szépségét is jelenti.

Mindenképpen fontos megjegyezni, hogy mivel a vers a Püspökfürdőn készült 1925-ben, a legfrissebb felfedezések és kutatások itt csak a XX. század elejéről vagy közepéről származhatnak. Így ezek az összefüggések inkább azt jelzik, hogy a versíró figyelmesen és érzékenyen megfigyelte a természetet és a vele kapcsolatos jelenségeket.

Reményik Sándor "Nymphea thermalis" című versét irodalomtudományi szempontból is elemezhetjük. A versben a természeti elemek és a misztikum keveredik egymással, ami jellemző lehet többféle irodalmi és költészeti hagyományra is.

Az első négy versszakban a természeti képek dominálnak. A hőforrás, az eső, a vizek és a sűrű pára mind-mind erőteljes vizuális képeket idéznek fel az olvasóban. A természeti elemeket a versben a kettős nyomás és a füstölögés is jelzi, ami hozzájárul a képzeletbeli látványhoz.

A következő versszakban a kettős nyomás és a füstölögés után a sűrű pára mögül előbukkanó fényes sziromok képe jelenik meg. Ez a rész már misztikusabb, túlvilági színezetű, a sziromok fényessége két szemmel mohón isszák az ember figyelmét. Ebben megjelenhet a szépirodalomra jellemző romantikus, misztikus hangulat.

Az ötödik és hatodik versszakban a költő lelkének a hőforrásban való elmerülését, mint egy lepke elfelejtkezését a földi dolgokról, és csak az emlékekre való koncentrálását írja le. Ez lehetőséget teremt arra, hogy a vers szépirodalmi hagyományaihoz kapcsolódva ellentétes pólusokat, érintett törésekkel koncentráló költészeti képeket idézzen fel.

A hetedik és nyolcadik versszakban a központi kép Szent László hőn buzgó tavának és a lótuszvirág fakadásának a megjelenítése. Ebben a részben az idegen égövi pompára utalás a nemzetközi szépirodalom költőinek és költészeti hagyományainak felidézése lehet. A lótuszvirág szintén misztikus és spirituális költői kép lehet, mely gyenge iránytűket mutathat a keleti költészeti hagyományok felé is.

Az utolsó sor a helyszám és az időpont rögzítése, ami azt is sugallhatja, hogy a vers az irodalomtörténet és kultúra kontextusában is helyet kaphat.

Összességében a Reményik Sándor "Nymphea thermalis" című versében megtalálhatók a természetlírai jellemzők, a misztikum és a romantika, valamint az idegen kultúrákkal való kapcsolódási lehetőségek. A magyar és nemzetközi szépirodalomban jelentős kapocsokat képezhet más költők és művek között.