"Őszi rózsa, fehér őszi rózsa"...
Ma öt éve furcsa virág lettél.
Ábrándozó lelkek
Szelíd kiskertjéből
Vadul kitépettél.
Forradalmas utcára vitettél.
Őszi rózsa, fehér őszi rózsa:
Ország-halál szimbóluma lettél.

Őszi rózsa, fehér őszi rózsa:
Nőttél, magasodtál!
Égig érő roppant ravatalra
Friss havat hullattál,
Ábrándozó lelkek
Szelíd kiskertjében
Mért is nem maradtál?

Őszi rózsa, fehér őszi rózsa:
Reád sírva nézek.
Szirmod hulló havát reánk szórni
Tetszett egy nagy Kéznek...
Tragikus jelképe
Repedező földnek, rendülő világnak:
Mért is nem maradtál
Egyszerű, szomorú,
Szép őszi virágnak?

1923 október 30


Elemzések

A vers teológiai szempontból is értelmezhető és többek között az emberi sors, a halál és a remény témáit boncolgatja.

A bibliatudomány nézőpontjából a "fehér őszi rózsa" szimbolikus lehet Jézusra, aki a reményünk forrása az élet sivársága közepette. Az "Ábrándozó lelkek szelíd kiskertjéből vadul kitépettél" sor utalhat az emberi bűnre és arra, hogy Jézus a mennyből az emberek közé jött, hogy megszabadítsa őket a bűneiktől.

A patrisztika nézőpontjából a vers a halál problémájával foglalkozik, és azt a tényt hangsúlyozza, hogy a halál minden embert érint. Az "ország-halál szimbóluma" kifejezés arra utalhat, hogy a halált nem lehet elkerülni, minden ember végül meghal.

A skolasztika nézőpontjából a vers az idő múlását és a változást boncolgatja. Az "égig érő roppant ravatalra friss havat hullattál" sor az átmenetet jelképezi az élet és a halál között, valamint az idő múlását, amely mindent elfed, eltemet.

A vers egyéb értelmezése lehet, hogy a "fehér őszi rózsa" egy olyan személyt vagy eseményt jelképez, amely közösséget képezett az emberek között, de megszűnt létezni. Az "ősz" és a "rózsa" ellentmondásos elemek, mivel az ősz a hanyatlás, a halál időszaka, míg a rózsa a szépséget, az életet szimbolizálja. Ez a kontraszt kifejezheti az emberi életben és a világban tapasztalható ellentétet, az élet és a halál közötti küzdelmet.

A vers elején megjelenik egy fehér őszi rózsa, amire úgy referál a költő, mintha ez egy furcsa jelenség lenne. Ezt a furcsaságot pedig öt évvel ezelőtt tapasztalta meg a költő. Ez arra utalhat, hogy az elmúlt években történt valami olyan természettudományos felfedezés, aminek következtében megjelent egy eddig ismeretlen jelenség, ami a fehér őszi rózsa formájában jelenik meg. Az "ábrándozó lelkek szelíd kiskertjéből vadul kitépettél" sor arra utalhat, hogy a felfedezés először csak egy zárt körben elérhető volt, de aztán felbolydult az egész tudományos közösség, és az utcára vitették a felfedezést.

A következő versszakban a rózsa már magasodik és égig érő ravatalra hullat friss havat. Ez arra utalhat, hogy a költő által említett természettudományos felfedezés nagy hatást gyakorolt a világra, és valamiféle tragikus eseményre utalhat. Az "ábrándozó lelkek szelíd kiskertjében miért nem maradtál?" sor pedig azt sugallja, hogy sokan szerették volna megtartani és továbbfejleszteni a felfedezést, de valami miatt nem sikerült.

A verszárközben az "Őszi rózsa, fehér őszi rózsa" szókapcsolatot síró-képnek és a hulló hóhoz köti a költő. Ez továbbra is a tragikus és szomorú hangulatot erősíti. A "szirmod hulló havát reánk szórni tetszett egy nagy Kéznek" sor pedig egy magasabb erőt vagy hatalmat vetít elő, aki megrendelte vagy elrendelte ezt a felfedezést vagy jelenséget. A "tragikus jelképe repedező földnek, rendülő világnak: miért is nem maradtál egyszerű, szomorú, szép őszi virágnak?" sor pedig arra utal, hogy ez a jelenség vagy felfedezés valamilyen kapcsolatban áll a világ problémáival és instabilitásával.

Összességében tehát a vers a fehér őszi rózsa köré szőtt történeten keresztül valamilyen fontos és jelentős természettudományos felfedezés vagy jelenség megjelenését írja le. Ez a felfedezés vagy jelenség valamilyen tragikus vagy szomorú hatást gyakorol az emberekre és a világra, és kapcsolatban áll a rendülő és repedező világgal. A vers hátterében tehát valamilyen aktuális történés lehet, ami a mai természettudományos felfedezésekkel és a világ problémáival hozható összefüggésbe.

A vers egy fehér őszi rózsa szimbolikus megjelenítésével kezdődik, ami öt évvel ezelőtt változott furcsa virággá. Ez a változás arra utalhat, hogy a költő valamilyen személyes vagy társadalmi változást élhetett át. Az "ábrándozó lelkek szelíd kiskertjéből vadul kitépettél" rész azt sugallja, hogy az őszi rózsa szépsége és finomsága bekövetkezett változása talán erőszakkal vagy akarata ellenére történt.

A következő sorokban a költő a "forradalmas utcára vitettél" kifejezéssel azt sugallja, hogy az őszi rózsa szimbólummá vált, és az ország változásának, halálának is szimbólumává vált. Ez a rész a magyar irodalom történelmében található forradalmi időszakokra utalhat.

A második versszakban az őszi rózsa "magasodik", és "égig érő roppant ravatalra friss havat hullat" a költő ábrándozó lelkek szelíd kertjében. Ez az ellentét a lélek tisztaságával és az eltemetési szertartásokkal, amelyek arra utalhatnak, hogy az őszi rózsa a költő személyes veszteségét vagy gyászát reprezentálhatja.

A harmadik versszakban a költő a őszi rózsa eltűnését és a ráhulló havat hasonlítja össze a "nagy Kéz" cselekedetével. Ez az üzenet lehet arról, hogy a természet erejével és a sors kegyetlenségével szembesülünk. A "repedező földnek, rendülő világnak" rész pedig a világ megrendült állapotára utal, amelyben az őszi rózsa nem maradt egyszerűen szomorú, szép őszi virágnak.

A vers végére a költő hozzáteszi, hogy a verset 1923. október 30-án írta. Ebben a kontextusban a vers akár a történelmi időpontra is utalhat, vagy a költő személyes élményeit tükrözheti ezen időszakban.

A vers magyar szépirodalmi összefüggései közé tartozik Reményik Sándor többi műve, mivel a költő több versében is megjelennek hasonló témák, mint a változás, a veszteség és a világ megrendülése.

Nemzetközi szépirodalmi összefüggéseken belül a vers lehet hasonló más költők műveivel, akik a változás, a veszteség vagy az emberi sors tematikájával foglalkoznak. Egyes elemek hasonlítanak Emily Dickinson vagy William Blake verseire, akik úgy fejezik ki az őszinte érzelmeket és a természet erejét, hogy közben a műveiknek is van egy szimbolikus mélysége.