Az ország elvétetett tőlünk,
Elvétetett a hatalom,
És a dicsőség is elvétetett,
Felbontatott és eltöröltetett
Közöttünk minden földi kötelék.
Térdig porban és övig hamuban
Mi mégis a te nemzeted maradtunk:
Petőfi nemzete!
Mert megmaradtál Te!
És Benned megmaradt az ország,
És megmaradt a hatalom,
S a dicsőség is, a mi dicsőségünk,
Most és mindörökké.

Az ország megmaradt,
Ó nem a földi ország,
A szemfedős, a könnyel áztatott.
Nem az, nem az!
A mi világtól elfordult szemünk
Immár a földi ország égi mását
Tebenned keresi.
Honfoglalónk Te vagy.
Ha őseink csak földet hagytak ránk:
Te reánk hagytál egy darab eget
Egy örökrészt a porló rög felett.
Kisajátíthatatlan birtokot.
Az álmaiddal benépesítettél
Egy új hazát,
Szabadság és szerelem gyarmatát:
Egy magyar csillagot.

És megmaradt a hatalom.
Nem a kard élén csillanó erő,
A kard, az eltörött,
Nem az ágyúk torkából ásító,
Az ágyúk hangos torka néma lőn,
Nem tűzben, vérben edzett vértezet,
Nem az, nem az,
Elvette tőlünk azt a végezet.
De mi most Reád szegezzük szemünk,
A páncélunk Te vagy.
Te vagy tűzálló, kemény fedezékünk.
Lelked örvénylő mélységeiben
Adatott nekünk örök menedék.

És nekünk ez elég.
A vezérünk Te vagy.
Mint verseid, a "rongyos katonák",
Akiknek éhség, s igazság a bére:
Álljuk seregparádéd sorfalát.

És megmaradt a dicsőség is.
Ó nem az oktalan kevélykedés,
Világ színe előtt hetvenkedő!
Nem a cifrálkodó magyarkodás.
Ez más, ez más!
Nagyon nagyot zuhantunk.
De megmaradt a büszke öntudat,
A Te öntudatod,
A mi öntudatunk:
Ha balsorsverten, ha koldusszegényen:
Vagyunk, vagyunk!
És akarunk még lenni!...

Az ország elvétetett tőlünk,
Elvétetett a hatalom,
És a dicsőség is elvétetett,
Felbontatott és eltöröltetett
Közöttünk minden földi kötelék.
Térdig porban és övig hamuban,
Mi mégis a Te nemzeted maradtunk:
Petőfi nemzete!
Mert megmaradtál Te!
És benned megmaradt az ország,
És megmaradt a hatalom,
S a dicsőség is, a mi dicsőségünk,
Most - és mindörökké!

1922 október


Elemzések

Ez a vers nem tartalmaz konkrét természettudományos szempontokat vagy kutatási eredményeket. A vers inkább a nemzeti identitást és az emelkedett érzelmeket fejezi ki, amelyek összefüggésbe hozhatók a történelem és a kultúra területeivel. A néhány természeti elem, mint az "égi mása a földi országnak" és "egy darab ég a rög felett", inkább metaforikusak és az ország, a nemzet és a magyarság jelképes megjelenítéseit képezik. A vers elemzésében tehát a természettudományos szempontok nem relevánsak.

A vers tartalmilag és stílusában számos irodalmi összefüggést mutat.

1. Magyar szépirodalmi összefüggések:
- A vers egyértelműen a magyar nemzeti identitáshoz és Petőfi Sándorhoz kapcsolódik. Petőfi maga is nemzeti ikon, a 19. századi magyar költészet egyik legkiemelkedőbb alakja.
- A versben megjelenik Petőfi Sándor neve, aki a magyar irodalom egyik legnagyobb alakja és a forradalom és szabadságharc hőse volt. Ezzel a vers a nemzeti hős tiszteletét és iránta való lojalitást fejezi ki.
- A versben hivatkoznak Petőfi verseire is, például a "Szabadság, szerelem" című költeményére, amely a magyar irodalom egyik legismertebb műve.
- A versben megjelenik a magyar honfoglalás témája, amely az ősi magyar nemzet történetére és identitására utal.

2. Nemzetközi szépirodalmi összefüggések:
- A vers általánosan érvényes, általános emberi értékekkel és érzelmekkel kapcsolódik. Ez a nemzetközi irodalom alapvető témája.
- A versben megjelenik a büszkeség és öntudat témája, amelyet számos nemzetközi költő és író feldolgozott, például William Shakespeare.
- A vers vágyódást és reményt fejez ki, amelyek szintén gyakori témák a nemzetközi irodalomban.
- A versben jelen van a nemzeti identitás megőrzése és a hatalom elvesztése témája, amely az egész világon ismert probléma.

Összességében a vers mind magyar, mind nemzetközi irodalmi kontextusban értelmezhető és kapcsolódik azokhoz a témákhoz és üzenetekhez, amelyek szerte a világban értékesek és fontosak.

A vers teológiai szempontból is értelmezhető, és számos kapcsolódási pont található a bibliatudomány, patrisztika és skolasztika nézőpontjaira.

A bibliatudomány szempontjából a vers az Istenhez fűződő kapcsolat fontosságát hangsúlyozza. Az első sorokban az ország, a hatalom és a dicsőség elvesztése utal arra, hogy az emberek számára ezek a földi dolgok ideiglenesek és múlandóak lehetnek. Az "elvétetett és eltöröltetett minden földi kötelék" kifejezés arra utal, hogy az embereknek az Istenhez kell fordulniuk és az ő országára, hatalmára és dicsőségére kell támaszkodniuk.

A patrisztika nézőpontjából a versben megjelenik a keresztény hagyományban jelentős szerepet játszó Petőfi Sándor istenképzetének bemutatása. A versben kiemelt szerephez jut a nemzet és a hazafiság, amelyek fontos értékek és fogalmak a keresztény hagyományban is. A szövegben a hívők Krisztushoz hasonlítottak, akik a szenvedések közepette még mindig a reményben tartják a tekintetüket az égi hazára és az ott megmaradó értékekre.

A skolasztika nézőpontjából a versben megjelenik a hatalom, a rend és a hierarchia szóhasználata. A páncél, a vezér és a sorfal szimbólumai a vállalt szerepnek és a hatalmi pozícióknak lehetnek tekinthetők. Az emberi erő és hatalom múlandóságára való utalás a skolasztika gondolkodásában ismert tény, és rávilágít arra, hogy az igazi hatalom az Istenhez való kapcsolatban és az ő megtartó erejében található.

A vers összefüggéseiben látható, hogy a földi dolgok múlandóak lehetnek, de az Istenhez való kapcsolat és az ő megtartó ereje örök. Az emberi hatalom és dicsőség múló lehet, de az Isteni hatalom örökkévaló és megtartó. A vers keresi a reményt és a megtartó erőt a vallásos jellegű értékekben, és megmutatja, hogy az Istenhez való kapcsolat által az emberek felülkerekedhetnek a nehézségeken és megmaradhatnak a nemzetükként.