Ifjú lelkeknek csendes tanácsképpen,
magamnak késő vád gyanánt

     Egy kis türelmet kérek, - induló,
Doboló, zajló, zászlós új sereg,
Egy kis türelmet, - nem lesz sok szavam,
A mikrofontól aztán elmegyek.

Én most leadó-állomáson állok,
Vannak, kik azt mondják: a posztomon:
A nemzedékek őrváltása jő,
Egy éjjel át kell adnom, jól tudom.

Higyjétek el: nem szívesen megyek:
A mikrofonnak mély varázsa van,
Szédít a hit, hogy ez az én igém,
Mely láthatatlan szikraként rohan.

És mégis, mégis boldogan megyek.
Szívemről legördül a szikla-vád,
Hogy nem hallgattam elég áhítattal
Más, nagyobb állomások dallamát.

Hogy nagymerészen adni odaálltam;
Mikor felvenni kellett volna még,
Soká voltam leadó-állomás,
Alig-alig felvevő-készülék.

Én nem füleltem éber értelemmel
Az élet orgonázó titkait,
S mögöttük a legnagyobb Leadót,
Kit minden állomás csak közvetít.

Csak azt kívánom: az új arcú más,
Ki helyembe a mikrofonhoz jő,
Mielőtt szikra-szárnyon szava szállna,
Lett légyen soká néma felvevő.

A nemzedékek őrváltása jő...
Én boldog alázattal elmegyek.
A legfőbb Leadóra hangolom
Megromlott felvevőmet: szívemet.

1931 december 5


Elemzések

A vers természettudományos szempontból nem tartalmaz konkrét utalásokat vagy kapcsolódásokat a mai természettudomány legfrissebb felfedezéseivel. A vers inkább a költő személyes érzéseivel és élményeivel foglalkozik a rádiózással és azért vádolja magát, hogy nem eléggé figyelt és értelmezett az élet és a világegyetem mélyebb jelentéseire. A versekben megjelenő kifejezések inkább metaforikus jelentésekkel ruházzák fel a rádióátadás és a gondolatok továbbadásának képzetét. A költő az új generációk érkezését köszönti és arra kéri őket, hogy előtte törjék le csendben a hibákat. Overall, a vers inkább a költő belső élményeire és saját tapasztalataira összpontosít, mintsem komoly kapcsolódásokat vagy kötéseket mutat a mai természettudománnyal.

A vers teológiai szempontból azt a gondolatot közvetíti, hogy Reményik Sándor örömmel adja át a helyét az új nemzedéknek, mert felismeri, hogy az élet és az igazság forrása az Istentől származik.

Bibilatudomány nézőpontjából a vers olyan fogalmakat érint, mint a posztolás, az átadás és a vélhetően szóban és leírásban történő kommunikáció. A versekben Reményik arról beszél, hogy egy állomásról másikra kell továbbadnia a mikrofont, ami metaforikusan azt jelképezi, hogy az emberi tapasztalatok és bölcsesség generációról generációra továbbadódnak. Ez a hagyomány szerves része a bibliai tanításnak, hiszen a Biblia is átörökíti az isteni üzeneteket az idők során.

Patrisztikus nézőpontból a vers arra utal, hogy az emberi erőfeszítések és hagyományok pusztán közvetítők az isteni kegyelemhez vezető úton. A versben az állomások és felvevők metaforikusan a szerzetesekre vagy érsekekre utalhatnak, akik a lelki tanítást közvetítik az emberek számára. Reményik Sándor átadja a helyét egy új arcúnak, aki folytatja ezt a hagyományt.

Skolasztikus nézőpontból a vers fókuszában lehet a kommunikáció és az igazság keresése. Reményik hangsúlyozza, hogy a mikrofon mély varázsa van, és szédítő az a hit, hogy az ő szavai láthatatlan szikraként terjednek. Ez a gondolat arra utal, hogy az igazságnak van ereje és hatása az emberek életére. Az új arcú személy, aki átveszi a mikrofont, a folytatást és a továbbadást szimbolizálja az igazság és a bölcsesség terjesztésének folyamatában.

Ezenkívül, ha más nézőpontokat is figyelembe veszünk, akkor a vers akár a karizmatikus mozgalomban is megtalálhatja a helyét. A mikrofon, mint a szellemi ajándékok közvetítője, és a hagyományos struktúrák megkérdőjelezése a karizmatikus mozgalom jellemzői lehetnek. A versben Reményik boldogan megy és hagyja át a helyét, ami a karizmatikus mozgalomban jellemző az Istentől jövő hatalmas erő bemutatkozására és a hagyományos szerkezetek átalakulására.

Összességében a vers teológiai szempontból a hagyomány továbbadásának jelentőségét hangsúlyozza, valamint az igazság közvetítésének, az isteni kegyelemnek és a lelki tapasztalatoknak a fontosságát. Az állomások és a mikrofon metaforikus ábrázolása az emberi kommunikáció és az Istentől származó üzenetek közvetítésének fontosságát is kiemeli.

A vers középpontjában a szerző mikrofonhoz beszél, valószínűleg egy rádióadást vezetve. Láthatóan fontos számára ez a szerep, vagyis a mikrofonon keresztül való közvetítés lehetősége és felelőssége. A vers első részében arról beszél, hogy kér türelmet a hallgatóktól, mivel nem lesz sok szava, és hamar el fog távozni a mikrofon mellől. Ez arra utalhat, hogy a költő tudja, hogy rövid idő alatt kell elmondania mondanivalóját, és nem maradhat sokáig a középpontban.

A második részben arról beszél, hogy tudja, hogy a posztjára érkező új generáció váltása következik. Felkészül arra, hogy átadja a stafétát, mivel éjjel adja át a mikrofont, és ezért meg kell győződnie arról, hogy mindenki értesüljön az üzenetekről. Ez a rész arra utalhat, hogy a költő tisztában van azzal, hogy az irodalom szerepe a generációk közötti átadásban és a társadalom formálásában is fontos.

A következő részben a költő azt mondja, hogy bár szeretettel fogadja a mikrofon varázsát és elragadtatja a hit, hogy ő tudatja az igét, mégis szeretne megszabadulni attól a vádtól, hogy nem hallgatta meg eléggé "más, nagyobb állomások" üzeneteit. Ez arra utalhat, hogy a költő tudatában van a költői hagyománynak és a nagy elődökhöz való viszonyának.

A további részben a költő azt mondja, hogy boldogan végzi a feladatát, de meglátja a saját hiányosságait is. Kifejezi azt a vágyat, hogy a következő generáció, mielőtt a mikrofonhoz érkezik, időt adjon a szívnek, vagyis a költő belső gondolatainak és érzéseinek. Ez arra utalhat, hogy a költő azt kívánja, hogy a következő generáció ne csak elsietve közvetítsen üzeneteket, hanem figyeljen az érzelmekre és az igazi tartalomra.

A vers végén a költő úgy fogalmaz, hogy "a nemzedékek őrváltása jön", amivel azt fejezi ki, hogy tudja, hogy az idő múlik és új generációk jönnek és mennek. De a költő boldogan távozik, mivel átállítja "megromlott felvevőjét", vagyis a saját szívét a "legfőbb Leadóra", vagyis az irodalomra. Ez arra utalhat, hogy a költő befejezte a saját szerepét a generáció közvetítőjeként, és hagyja, hogy az irodalom továbbra is formálja a társadalmat.

Az elemzés során kiderül, hogy a vers többek között általános érzelmeket és gondolatokat fejez ki a költői szerepről és a generációk közti átadás fontosságáról. Emellett a versben megjelenő motívumok és képek kapcsolatba hozhatók más költők és művek érzéseivel és szimbolikus jelentéseivel is. Ezen keresztül is láthatjuk, hogy a vers hogyan illeszkedik a magyar és nemzetközi szépirodalom témáihoz és hagyományaihoz.