Anyám, kezedben régi levelek...
Tűnődések borongó napja ez,
Mint Mariusnak Carthago, feléd
A multból csupa tört fal meredez.

Míg multak könyvét félőn forgatod,
Kezed bevégzett sorsokat simít,
Elhalt ujjongást, elsiklott jajt
S a porladozók fagyott könnyeit.

Álmok kövéből márványpalota,
Hitből, vágyból elefántcsonttorony!
Mi volt még itt?... Leomlott, szertehullt...
Virágpor száll csak horpadt sírokon.

Ó egyszer minden lélek Marius
S egyszer minden mult Carthagói rom,
S csak rom marad: rá az emlékezet
Örökzöldjét hiába futtatom.

Anyám, a multak könyvét forgatod
S állnak előtted romok, feketén,
Most rám tekints! Előled elfedem
A költészet fény-fátyolával - én!

Anyám, a multak könyvét forgatod:
Hányan voltunk!... Most - nehányad-magunk.
Anyám, öleljük meg ma a Jelent
S szeressük egymást, míg együtt vagyunk!


Elemzések

A versben Reményik Sándor az anyjához szól, aki régi leveleket olvas. A versben megjelenő képeken keresztül a múlt emléke és az elmúlás témája dominál.

Bibliatudományi szempontból a versben megjelenik a bibliai Carthago és Marius története, amely a múlt, a romok és az elmúlás szimbóluma. Együttérzést és emlékezetet kelt a múlton keresztül. Az elmúlástól való félelem és az emlékezet hiábavalósága áthatja a verset. A bibliai történetek és szimbólumok jelenléte a költő vallásos hátterére utal, és a hit és az elmúlás kapcsolatára utal.

Patrisztika szempontjából az önmegtagadás és a megtisztulás témái jelennek meg. Az elmúló emlékek és a romok képe arra utal, hogy a múltban tapasztaltak és érzések el kell, hogy tűnjenek az új élet és a megváltás lehetőségéért. Az anya és a költő közötti kapcsolat szimbolizálhatja a lelki újjászületést és a megtérést is.

Skolasztika szempontjából a versben megjelenik a múlt és a jelen ellentétének kérdése. A romok, amelyek az elmúlást és a múlt vesztességét jelképezik, ellentétben állnak a jelenben élő költővel és az általa teremtett költészet világával. A költő által teremtett szavak, a költészet fátylának említése azt sugallhatja, hogy a költészet képes meghaladni az időt és a múltat.

Egyéb szempontok alapján a versben a múlt és az emlékezet jelentősége, az emberi lét véges volta és az idő múlása hangsúlyozódik. Az anya kézben tartott régi levelek szimbolizálhatják az emlékek és a múlt megőrzését és átadását az utódoknak.

A vers Reményik Sándor stílusára is jellemző, aki gyakran foglalkozott létezési kérdésekkel és az emberi lét múlandóságával. A versben megjelenő képek és metaforák erős érzelmi hatást keltnek, és ráébresztik az olvasót arra, hogy az élet gyorsan elmúlik, és az embernek értékelnie kell az időt és a kapcsolatokat, amíg még együtt lehetünk.

Reményik Sándor "Régi levelek" című versét irodalomtudományi szempontból elemezve több lehetséges összefüggésre bukkanhatunk mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalom területén.

A vers tematikáját tekintve, az emlékezet és múlt viszonya, a múltba való visszatekintés, az idő múlása és az emberi élet múlandósága fő motívumai a költeménynek. Ezek az összefüggések összességében kapcsolódnak a romantika és az expresszionizmus irodalmi irányzatokhoz, amelyekben a természet, az érzelem és az egyéni létérzések kifejezése, az emberi létezés sorsának vizsgálata hangsúlyos. A versben megjelenő motívumok és hangulatok a múlt, a vergődés, a veszteség és a szeretet témáit emelik ki, amelyek az emberi létezés mélységeit kifejezik.

Magyar irodalmi összefüggésben a költő stílusa, a szóképek használata, a rímelési rendszer, a metrum használata jellemzi a korabeli lírai költészetet. Az expresszionista líra jelen van az erőteljes képi világ, a szerelem, a család és a múlt iránti nosztalgia kifejezésében. Ugyanakkor a költeményben megjelenő mondanivaló és motívumok köthetőek az általános irodalmi tradíciókhoz is, például az antik görög és római mitológiához, valamint az ókori világ romjainak szimbolikus jelentőségéhez.

Nemzetközi összefüggésben a költekezően jellemző romantikus vibe és az expresszionizmus elemi a múlt és az emlékezés témáját feldolgozó művekben a világ minden táján. Ugyanakkor a minden lélek és minden múlt temaik és a költeményben megjelenő idő és emlékezés motívuma a világirodalom klasszikus műveiben is előfordulnak, mint például Marcel Proust "Az eltűnt idő nyomában" című regényében.

A "Régi levelek" tehát irodalomtörténeti szempontból a romantika és az expresszionizmus jellegzetességeit tükrözi a magyar irodalomban, de egyetemesen is kapcsolódik az emberi lét és az idő múlásának vizsgálatához, valamint a múlt és az emlékezet témájához a világirodalom többi költői alkotásában.

A vers természettudományos szempontból vizsgálva, számos friss felfedezéssel és tudományos ismerettel kapcsolatba hozható.

Az első sorban a "régi levelek" képe kapcsolódik a paleontológiához, ahol a régészeti leletek és fosszíliák révén tanulmányozzák a múltakat.

A második sorban Marius és Carthago említése a történelemhez és az archeológiához kapcsolódik, ahol az ókori romok, tört falak felfedezése és kutatása meghatározó szerepet játszik.

A harmadik sorban a "kezed bevégzett sorsokat simít" rész egyfajta utalás a genetikára, ahol az emberi kézlenyomatok és DNS vizsgálata révén kideríthetők az egyének származása és az ősök nyomai.

A negyedik sorban az "álmok kövéből márványpalota" és "elefántcsonttorony" megfogalmazások egy építészeti-kutatási aspektusra utalnak, ahol a modern technikák és anyagok révén újabb és fantasztikusabb épületek létrehozása válik lehetővé.

Az ötödik sorban az "elhalt ujjongást" és "porladozók fagyott könnyeit" említés a neurobiológiával, az érzelmekkel és az emlékek tárolásával hozható összefüggésbe.

A hatodik sorban a "virágpor száll csak horpadt sírokon" rész a botanikához kapcsolódik, ahol a növények porzása és pollenszórása révén azonosíthatók a múltbeli növényfajok és a környezeti változások.

A hetedik sorban a "lélek" és a "rom" összekapcsolódása az antropológiához és a lelkiállapothoz kapcsolódik, ahol az emberi lélek és az elmúlás, a múlt és a jelen egyaránt vizsgálható.

A nyolcadik sorban az "emlékezet örökzöldjének futtatása" a memória és az agykutatáshoz kapcsolódik, ahol az emlékek kialakulása és tárolása vizsgálható.

Az utolsó sorokban az "anyám, a multak könyvét forgatod" rész az archívumok és a múzeumok jelentőségére utal a történettudományban, ahol az emberiség múltja dokumentált és tanulmányozható.

Összességében tehát a vers számos természettudományos szempontot érint, a paleontológiától a genetikán át az építészeten és a neurobiológián keresztül egészen az antropológiáig és az agykutatásig.