Berde Máriának

"Felépítetted tornyodat?
Hágj fel reája hát!
Inogsz? Csak rajta, járd körül
Keskeny párkányzatát.
Bár rácsa nincs, korlátja nincs:
A mélybe bátran letekints,
Állj műved magaslatán!"

Felépítettem tornyomat,
Magasra építettem.
Nehéz lesz, annál nehezebb
Ár felett állni itten.
A kőből vert csipke ragyog...
Fennakadok, vagy zuhanok?
Én Istenem, segíts!

"Felépítetted tornyodat
Magadnál magasabbra:
Méltó, hogy bizonyságot tégy
Toronytetőn maradva,
Hogy, - mint a műved, vagy te oly legény.
Nem-rezzenő, kemény.
Lássuk: megállsz-e hát?"

Felépítettem tornyomat
Magamnál magasabbra:
Ember vagyok, gyarló vagyok,
Leszédülök zuhanva.
De a torony, mit építettem,
Talán-talán állni fog itten,
Habár ledőltem én.


Elemzések

A vers általánosságban a remény és a kétely témáját járja körül teológiai szempontból. A költő tornyot épít és kihívást kap, hogy álljon meg rajta, képes-e áthidalni a kétségeket és bizonyítani saját erejét.

Bibliatudományi nézőpontból a vers összeköthető a Biblia sok hasonló témájú részletével. Például a Máté 7:24-27-ben Jézus hasonlítja a sziklára épített házat és a homokra épült házat. A sziklára épített ház megállta a vihart és a földrengést, míg a homokra épült épület összeomlott. Ez a példa arra hívja fel a figyelmet, hogy fontos a hit és a bizalom Istenben, és csak ezek tartják meg az embert a nehéz időkben.

A patrisztika nézőpontjából a vers összekapcsolható az egyéni lélek útkeresésével. Az emberi lélek épít egy tornyot, ami lehet szimbolikus is. Az építés során a léleknek el kell érnie Istenhez való hasonlóságot és tökéletességet. A tékozló fiú története (Lukács 15:11-32) szintén hasonló gondolatokat fogalmaz meg, ahol a fiú visszatér az édesapjához és képes megtalálni útját.

A skolasztika szemszögéből a vers összekapcsolható a hit és az értelem interakciójával. A költő épít egy tornyot, ami szimbolizálhatja az értelem építését és fejlesztését. Az értelem arra készteti az embert, hogy kihívásokkal szembenézzen, és átlépjen a saját korlátain. A szent Anzelmónak tulajdonítható az ontológiai istenbizonyítás, ami logikai érvelésen alapul, ami megerősítheti a hitet és a bizalmat Istenben.

Más közvetlen irodalmi kapcsolatok is kialakulhatnak a versek és teológiai gondolatok között. Az emberi kétely és a hit témája többször előfordul a keresztény irodalomban és teológiai diskurzusokban, és ezek az elemek jelen vannak a versben is. Az emberi kételyek és a hit együttesen formálják a vallási tapasztalatot, és arra késztetik az embert, hogy mélyebben megértsék és megtapasztalják Isten jelenlétét és kegyelmét.

A vers solnessi témája a toronyépítő és a toronyra való feljutás. Természettudományos szempontból, a toronyépítés a szerkezetmegbízhatóság, stabilitás és ellenálló képesség kérdésével foglalkozik.

A vers vázolja a torony építésének folyamatát és kihívásait. A költő építette a saját toronyát és érzi, hogy nagyon magasra építette, ami nehézséget okoz neki a toronyra való feljutásban és azon való állásban. Ez a felvetés kapcsolatba hozható a mai természettudomány legújabb felfedezéseivel a szerkezetek mechanikája és stabilitása terén. A kutatók felfedezték például, hogy a magas épületek és tornyok felső részei jobban hajlamosak inogni vagy rezegni a szél hatására, amely megpróbálja felborítani őket. Tehát, ha a költő felépített toronyát nem rendesen építette, akkor nagyobb valószínűséggel lesz instabil.

A versben előfordul egy további elem is, amely a torony építészeti jellemzőivel kapcsolatos. A korlát hiánya és a torony keskeny párkányzatán való járás szerepel. Ez a képzet kapcsolatba hozható azzal a tényel, hogy a modern épülettervezésben és -építésben egyre inkább elterjed a minimalista megközelítés, amely a korlátok, párkányok vagy jelentőszerű felületek csökkentését vagy elhagyását jelenti. Ez az ötlet arra mutat rá, hogy a költő minél kevesebb akadályt szeretne maga elé helyezni a tornyára való feljutáskor, ami újdonságnak számít a természettudományban.

A versben a költői hang a magasban levésre és a lehetőségre hívja fel a figyelmet, hogy a torony tetejéről az ember láthassa és méltó tanúbizonyságot tehet arról, hogy képes legyen megállni a magasban. Ez a gondolat kapcsolódik az emberiség állandó vágyához, hogy lépéseit és eredményeit a lehető legmagasabb szinten mutassa be és bizonyítsa. Ezt a törekvést ma természettudományos kutatásokban láthatjuk, ahol a kutatók mindent megtesznek annak érdekében, hogy jelentős felfedezéseket és új ismereteket szerezzenek meg a különböző tudományterületeken.

A vers zárásában, a költő elismeri saját hibáit és gyarlóságát, megjegyezve, hogy emberi mivolta miatt le fog zuhanni, de reméli, hogy a torony, amit épített, talán még mindig meg fog állni. Ez a rész utalhat a természettudomány legfrissebb felfedezéseire a szerkezetek stabilitásával és megbízhatóságával kapcsolatosan. A kutatók folyamatosan új módszereket és anyagokat fejlesztenek ki annak érdekében, hogy a szerkezetek hosszú távon is megállják a helyüket és ellenálljanak a környezeti hatásoknak, beleértve a természeti katasztrófák és a szélhatások által okozott igénybevételeket is.

Összességében, a vers a toronyépítés terén felmerülő kérdésekkel, kihívásokkal és kételyekkel foglalkozik, amelyeknek kapcsolata lehet az aktuális természettudományos felfedezésekkel. Azt mutatja, hogy az embernek mindig szembe kell néznie a megvalósíthatóság és a stabilitás kihívásaival, miközben mind többet tanul a természeti erőkről és az építészet tudományáról.