Anyámnak

Ég, - de azt, aki gyujtotta, nem láttam.
És azt sem, aki szelíd olajával
Táplálja, hogy ki ne húnyjon a lángja,
Szent, személytelen járása-kelése,
Művében dereng alázatossága, -
Hajnalban jár, vagy éjnek idején,
Meg nem foghatom s még nem láttam én.

Ó, égnek, égnek ilyen örökmécsek,
Derengnek, - és nemcsak a templomokban,
És vannak ilyen szolgáló-leányok,
Suhanók, lengők, tűnők, mint az álmok,
Művökben dereng alázatosságok.

Ilyen lélek szerettem volna lenni,
Láthatatlanul munkálkodva menni
Szürkületkor az élet templomába.
Míg künt ragyognak reklám-fényjelek
S lüktet a világ torkában a láva...

Pécs, 1928 november 22


Elemzések

A vers Reményik Sándor "Szemben az örökméccsel" című alkotása. Megvizsgálhatjuk a következő összefüggéseket mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalom területén:

1. Tematika: A versben megjelenik a spirituális témakör, elsősorban az ég és a vallásosság motívumai. Az öröklét és az isteni megjelenés képe jelen van a versben.

2. Stílus és forma: A vers rövid, négy soros strófákból áll, amelyeket úgynevezettkopjákkal jelöltek, ez a forma egyik különlegessége. Az alkotásban érezhető az archaikus nyelvezet és a ritmikus, dallamos verselés.

3. Költői képek: A versben a költő különböző képekkel érzékelteti az örökmécsek jelenlétét. Például a gyújtó öntések vagy a szolgáló-leányok képei mind erős képi jelentéssel bírnak.

4. Vallási motívumok: Az alkotásban az örökmécsek és templomok megjelenése vallási szimbólumok, amelyek az egész verset áthatják. Ez a vallási vonulat mind a magyar, mind a nemzetközi irodalomban gyakran felbukkan.

5. Idő és tér: A versben a költő időbeli (hajnal vagy éj) és térbeli (templomok, világ) elemeket használ, hogy a hangulatot és a gondolatokat kifejezze. A helyi és időbeli környezet megjelenése egy általánosabb, emberi helyzetre és érzésre utal.

6. A költő önéletrajzi elemek: A versben az időpont és a hely megjelölése ("Pécs, 1928 november 22") az alkotóval való személyes azonosulást mutatja. Ez az önéletrajzi vonatkozás általánosságban ismerős lehet minden irodalomtudományban, ahol a költő és a mű közötti kapcsolatot vizsgálják.

Ezek csak néhány lehetséges összefüggés a versen belül. Az irodalomtudományi elemzés célja az, hogy a szöveget különböző szempontok szerint elemezze és értelmezze. A fent említett példák segíthetnek a vers beágyazásában a magyar és a nemzetközi irodalmi kontextusokba.

A vers első sorában a költő megemlíti az eget, de hangsúlyozza, hogy nem látta azt, aki meggyújtotta vagy táplálja. Ez a személytelen, megfoghatatlan entitás állhat a napragyogás mögött, ami a nap stilizált formájában manifesztálódik a földön. Ez a megjegyzés összefügghet a tudományos ismeretekkel, amelyek azt mutatják, hogy a Nap a Föld fő energiaszolgáltatója, táplálja azt a fényével és hőjével.

A költő leírja ezt az entitást, mint valami szent, alázatos módon járó és munkálkodó lényt, aki mindig jelen van, legyen az hajnal vagy éjszaka. Ez lehetővé teszi a gondolatot, hogy a Napból érkező fény és energia mindig rendelkezésünkre áll, és hogy működése a természet rendjével összhangban van. Ez a képesség a kutatókkal újabb eredmények születéséhez vezet, mint például a napenergia hasznosítása és a Nap mozgásának tanulmányozása.

A vers második részében a költő említést tesz az örökmáglyákról, amelyek nemcsak a templomokban, hanem más helyeken is láthatók lehetnek. Ez a kép átvitt értelemben is értelmezhető, mint az ember alkotta fényforrások, mint például a városi fények vagy a reklámok. Ezek az örökmáglyák látszólagos örökkévalósága és munkálkodásuk a világban mutatkozó alázatosságot tükrözheti. Ebben a kontextusban a kutatók olyan világítástechnológiákkal foglalkoznak, amelyek kevésbé terhelik a környezetet és fenntarthatóbbak, például az energiatakarékos lámpák vagy az újrahasznosított anyagok felhasználása.

A vers utolsó részében a költő kifejezi vágyát arra, hogy olyan lélek lehessen, amely a szürkületkor bújik elő és alkot a világ templomában, míg kint a reklámok ragyognak és a világ zajong. Egy ilyen léleknek lenni azt sugallja, hogy az ember is kis részese lehet a természet rendjének és szépségének, megkönnyítve ezzel a természettudósok munkáját azáltal, hogy felfedezéseiket és kutatásaikat a természetre és annak törvényeire alapozzák.

A költő vágya, hogy a természet részese lehet és alázatos módon munkálkodhat a világban, együtt jár a természettudományos kutatás alapelveivel és céljaival. A természettudomány arra törekszik, hogy megismerje és megértsük a természet működését, és ezáltal elősegítse a fenntartható fejlődést és az emberi élet minőségének javulását. A költő a versében érzékelteti, hogy a természettudomány a világ megismerését és az ember alkotóerőjét egyesíti, és mindkettővel hozzájárul a világ szépségének és harmóniájának megértéséhez.

A vers teológiai szempontból az emberi kapcsolathoz Istenhez kapcsolódik, és az örökmécs metaforán keresztül szemlélteti ezt a kapcsolatot. A vers elején az "ég" jelöli azt a magasságot, ahol Isten található, de az ember nem látja azt, aki ott gyújtotta a mécsét. Ez Isten rejtettségét és megismerhetetlenségét jelképezi. Ugyanakkor megjelenik a szelíd olaj, amely táplálja a lángot, és Isten művében az alázatosságot szimbolizálja. Az idő fogalmával kapcsolatos utalások pedig azt mutatják, hogy Isten mindig jelen van és tevékenykedik, akár hajnalban, akár éjnek idején, de ezt az ember nem mindig érzékeli vagy látja.

A bibliatudomány szempontjából a versben megjelenik a Bibliából ismert képzetek, például az égbe való feltekintés, vagy Isten művének és jelenlétének az állandósága. Az ég jelentősége az egész Bibliában hangsúlyos, mint Isten lakhelye és hatalma helye. Az alázatosság, Isten műveinek derengése és az idő fogalmával való játszadozás pedig számos bibliai témát is felidéz, mint például az alázatos életvitel, a Teremtés műve, vagy Isten jelenléte a világban.

A patrisztika tekintetében a vers az emberi lélek mélyreható kapcsolatáról Istenel konceptualizál. A versekben megjelenő örökmécsek és szolgáló-leányok akár a patrisztikus szellemi úton járók törekvését is jelképezik, akik az isteni úton tartva folyamatosan táplálják a lelküket. Az idő fogalmával való játszadozás pedig metafizikai felvetésre adhat okot, például a teremtés időtlenségével vagy az örökkévalósággal kapcsolatban. A vers vége azt a vágyat örökíti meg, hogy az ember is egy ilyen lélek szeretne lenni, és láthatatlan munkálkodással bejutni az élet templomába.

A skolasztika nézőpontjából a versben megjelenő metaforák és képsorok fontosak lehetnek a theologikus gondolkodásban. A személytelen járás és a műben való derengés alázatosság lehet a skolasztikus gondolkodásban arra utal, hogy az emberi lélek törekedjen a megalázódásra és alávetettségre az Isten előtti igazságosság törvényeinek tiszteletben tartása érdekében. A szürkületkor az élet templomába való bejutás pedig jelentheti azt, hogy az erkölcsi többváltozó téves kirekeszéseitől függetlenül az erkölcsi többváltozóban lévő többszörösségeinél a lélek választást tehet, és elsajátíthatja az erkölcsi többváltozó állandó formáit és tartalmait Isten más lehetséges világa felé törve. Ezzel a teológiai szempontból megmagyarázható, hogy a világ lüktető torkában milyen erők és terhek működnek, és hogyan lehet az ember elérni az Istenhez való kapcsolatot és az isteni ideál elérését.