Némethy Titinek

I.

A párában, a vízesés felett,
Halványan, mint egy álom,
És testetlenül, mint egy lehelet:
Az örökifjú szivárvány lebeg.

Megrokkannak a sziklák, a hegyek,
A kő mállik, az erdők sírba térnek,
Új medret tör a patak magának,
S a régit testálja a feledésnek.
Megőszül a világ.

De a szivárvány mindíg egy marad
S színei meg nem fakuló csodák.
Örökifjan és egyformán lebeg,
Halványan, mint egy álom
És testetlenül, mint egy lehelet.

Mint a művészet az élet felett.

II.

Minden lélekben van egy kis szivárvány,
Kis csapóhíd, amelyet lebocsát,
Hogy egy más lélek átjöhessen rajta, -
Ennek a hídnak hídpillére nincsen,
Ezt a hidacskát csak az Isten tartja.
Az Isten, aki a szívekbe lát.

Radnaborberek, 1922 július


Elemzések

A vers természettudományos vonatkozásban több érdekes elemet is tartalmaz. Az első versszakban megjelenik a vízesés és a pára, amelyek a hidrográfia és az atmoszférikus jelenségekhez kapcsolódnak. A sziklák és hegyek megrokkanása, a kő mállása és az erdők sírba térése a geológiai folyamatokra utal, melyek hosszú idő alatt történnek. A patak új medret tör magának, ami pedig a folyórendszer átalakulását és áramlásútvonalai változását jelenti.

A szivárvány pedig egy olyan jelenség, amely a fénytörés és a visszaverődés eredményeként jön létre a vízcseppekben. Ez a meteorológia és az optika területéhez kapcsolódik.

A második versszakban a szivárványhoz hasonlítják a lélekben megtalálható kis hídpillért. Ez metaforikus utalást tartalmaz az emberi lélekre és az emberi kapcsolatokra, amelyekben egy kis csapóhídként szolgálnak.

A vers mindkét része arra utal, hogy a természetben és az emberi életben vannak folyamatok, amelyek idővel változást hoznak, de vannak olyan elemek is, mint a szivárvány, amelyek mindig ugyanazok maradnak és örökifjúként megmaradnak. Ez a megállapítás a természettudományban is megfigyelhető, például az állandó természeti törvények, a konzerváció elve és a kezdeti feltételek hatása a rendszerekben.

Az utolsó sor a művészet és az élet kapcsolatára utal, amely szintén témaként jelenhet meg a természettudományokban, például az emberi kreativitás kutatásában vagy az emberi viselkedés és az esztétika tanulmányozásában.

A vers többféle irodalomtudományi szempontból is elemzhető.
Az elsődleges elemzés a formai és stilisztikai jellemzőkre összpontosíthat. A vers két részből áll, amelyeket a II. versszak végén idézett időpont is elkülönít. Az I. rész leíró jellegű, a természeti jelenségre, a szivárványra fókuszál, míg a II. rész a szimbolikus jelentéseket emeli előtérbe. A vers tömörsége és a rímes struktúrája azonban az egész művet a lírai költészet kategóriájába sorolja.

A magyar irodalmi hagyományok tekintetében a vers Reményik Sándor költészetének jellegzetességeit tükrözi. Reményik Sándor vallásos lírai költő volt, aki gyakran tematizálta a természetet és az ember és Isten viszonyát verseiben. A versben is a természeti jelenségeken keresztül jelenik meg az isteni jelenlét és az örök értékek megtestesülése. Az idézett dátum is utal arra, hogy a vers a szerző Vallásos költészet című gyűjteményében jelent meg, amelyben vallásos témákat dolgozott fel.

A szivárvány motívuma azonban nem csak a magyar irodalomban, hanem a nemzetközi irodalomban is gyakran előfordul. A szivárvány szimbolikus jelentése és a remény szimbóluma több más ország költészetében is megjelenik. Például William Wordsworth, Percy Bysshe Shelley vagy Emily Dickinson is írtak a szivárványról verseikben. Ezért az elemzés során érdemes lenne összehasonlítani Reményik Sándor szivárványának jelentését és szimbolikáját ezekkel a költők verseiben.

Az irodalomtudományi elemzés továbbá kiemelheti a versek nyelvi és formai jellegzetességeit, például a szókincset, a rímet vagy az arányt. A versben például észrevehető a szóismétlés és a hasonlatok használata, ami a lírai költészet sajátossága.

Összességében az irodalomtudományi elemzés során a Reményik Sándor Szivárvány című versében megfigyelhetőek a magyar lírai költészet jellemzői, valamint azáltal, hogy a szivárvány motívumot kiemeli és az emberi lélek szimbólumává teszi, közelít a nemzetközi költészeti hagyományokhoz.

A vers teológiai szempontból több érdekes összefüggést is felvet. Először is, a szivárvány motívuma bibliai utalásokat hordoz magában. A szivárvány az Ószövetségben megjelenik Isten szövetségjelként Noéval, akit megkímélt az özönvíztől. Ezért a szivárvány az Isteni kegyelem és megbocsátás szimbóluma lett.

A versben megjelenő örökifjú szivárvány hasonlóságot mutat a Bibliai motívummal, hiszen a költő szerint a szivárvány mindig ugyanaz marad, sosem avul el. Ez a Das All Unvergleiche (az egyetemleges Minden) koncepció, mely szerint Isten mindent átható és önerőből fennálló, ahogy a szivárvány is önmagában nyert szépségét. Mivel a vers első részében a szivárvány az örökkévalóságot jelképezi, ez a teológiai nézőpont is visszaköszön a versben.

A második részben a szivárvány szimbolizálja a kapcsolatot az emberek között. Minden lélekben ott van egy kis szivárvány, egyfajta csapódó híd, amely lehetővé teszi a kölcsönös megértést és átjutást egymás életébe. Ez a megértési és kapcsolódási pont csak az Isten által épült hídpilléren keresztül valósulhat meg. Tehát itt is visszaköszön a biblikus kapcsolódás a vershez.

A vers tehát aktuális a Bibliatudomány nézőpontjaival is. A patrisztikus nézőpontok közül kiemelhető Augustinus, aki a szivárványt az Egyház szimbólumaként értelmezte, mint a földnélküli és mennyei valóságot. A skolasztikus nézőpontokat figyelembe véve a szivárvány a "fiat creatio" (legyen teremtés) elvehez kapcsolható, amely szerint Isten létrehozott valamit a semmiből.

Ezen kívül a vers számos más teológiai szempontot is felvet. Például a művészet és az élet kapcsolatának szimbolizálása is fontos aspektus lehet. A művészet által az ember az élet felett uralkodhat, és olyan alkotásokat hozhat létre, amelyek az örökkévalóságot tükrözik.

Összességében a vers számos teológiai szempontot vet fel, és felvillantja a kapcsolatot a bibliatudomány, patrisztika és skolasztika nézőpontjaira. A szivárvány motívuma az Örökkévalóságot, az isteni kegyelmet, a kapcsolatokat és az alkotó művészetszemléletet jelképezi a versben.