Reményik Sándor "Szordinós dal a mi nagy bánatunkról" című verse irodalomtudományi szempontból számos érdekességet tartalmaz mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalom területén.
Az első szempont, amit észrevehetünk a versben, az a hangzás és az ritmus használata. A szordinós versforma eredetileg görög eredetű és antik költészetben gyakran alkalmazták. A szordinós versformára jellemző, hogy négyjegyű versszakokból áll, ahol a magánhangzók és hangulatok felváltják egymást. A versben is megtalálható ez a lírai hangulatú ritmus, amely megfelel a szordinós versforma elvárásainak.
A következő szempont az, hogy a vers mély szomorúságot és fájdalmat sugall. A bánat, a keserűség és a sötétség motivációk meghatározóak a versben. Ez összhangban van a lírai költészet általános jellemzőivel, amelyek az érzelmek kifejezésére és az olvasó vagy hallgató érzelmi reakciók kiváltására törekszenek.
A versben az is megfigyelhető, hogy Rényik Sándor szimbolikus képekkel és metaforákkal dolgozik. Például a "keserűn, mélyen, mint tengert a só" metaforikus kép, amely a bánat mélységére utal. Hasonlóképpen, a "Lement nap tüze lelkünk vizein" szimbolikus képet alkot a láthatatlan bánatról.
A versben megtalálhatók a nacionalista motívumok is, amelyek jellemzőek a magyar irodalomra. A "ó ország-útja, széles bánat-út" metaforikus kifejezés a magyar nemzeti tragédiára utal. Ugyanakkor a versben megtalálhatók a klasszikus irodalomra jellemző motívumok is, például a "Titáni vállára támaszkodunk" utalás a görög mitológiára és a görög költészet tradícióira.
A vers az 1920-as években íródott, ami a modernizmus és az avantgárd korszakának idejének tekinthető. A modernizmus szépirodalmi tendenciáira jellemző, hogy újító módon fordulnak a megélt valóság felé, hangsúlyozzák az egyéni élményeket és érzelmeket, valamint kísérletező módon használják a nyelvet. A versben is megtalálhatók ezek az avantgárd elemek, például a szokatlan párbeszédek, az abszurd mondatok és a kreatív képek használata.
A "Szordinós dal a mi nagy bánatunkról" vers sok összefüggést mutat mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalom területén. Az irodalomtörténeti kontextusban azt is észrevehetjük, hogy a vers Refom kora és modern kor közötti időszakba esik. Ezenkívül az is megfigyelhető, hogy Rényik Sándor versei mennyire lírai jellegűek, és a lírai költészet hagyományos formáira és technikáira támaszkodnak. A Szordinós dal a mi nagy bánatunkról ezért egy izgalmas mű, amely számos érdekes összefüggésre utal mind a magyar, mind a nemzetközi irodalom területén.