Egy utca visz a hegynek fölfele,
A partját két oldalt házak szegik,
Aztán aranyban fürdő őszi kertek
Vonultatják fel kerítéseik'.
Mögöttük gyümölcs érik hangtalan',
S az egész képen a bevégzettségnek,
Az elmultságnak lehellete van.
Odafenn vár a torkolat: a rét,
Tengerré tágul az utca-folyó,

S hullámait aranynap önti szét.
Az aranyréten lila lángok égnek,
Földre lelibbent őszi csillagok,
Sereghajtói az iramló évnek.
És hallgat hangtalan az aranyét.

Szomorú mindez, - s mégis olyan szép.

Kolozsvár, Házsongárdtető, 1922 szeptember


Elemzések

A vers természettudományos szempontból a következő elemekre hívja fel a figyelmet:

1. Az őszi kertek: A vers elején említett aranyban fürdő őszi kertek utalnak az őszi időszakra, amikor a fák levelei aranyszínűvé válnak. Az őszi lombszínváltozás a növények fotoszintézis folyamatának része, amelynek során a levélzöldben található klorofill elbomlik, és más pigmentek, például a karotinoidok és az antocianinok válnak láthatóvá, amiért az őszi falevelek olyan színesek.

2. Gyümölcs érés: A versben említett hangtalanul érő gyümölcsök ismét az őszi időszakra utalnak. Az őszi időszakban sok gyümölcs megszüretelhető, és az érés folyamata könnyen párhuzamba állítható a természettudományos kutatásokkal, amelyek azon törekvésre összpontosítanak, hogy megértsék a természeti folyamatokat és jelenségeket.

3. Az utca-folyó: A versben említett folyó, amely a torkolat felé tart, metaforaként szolgálhat a természettudományos fejlődés irányába. Az új felfedezések és ismeretek áramlását jelképezi, amelyeket mindig tovább kell kutatni és megérteni.

4. Az aranyréten lángoló lila lángok: Az aranyrétre vetülő lila lángok és őszi csillagok utalnak az égboltra és a csillagokra. A modern asztrofizikus kutatásoknak köszönhetően ma már sokat tudunk az univerzumról, a csillagokról és az űrből érkező fényről. Az arany földnek lila színárnyalatot ad és a lila lángok az idő múlására utalnak, ami a természettudományok egyik legfontosabb témája.

Az egész vers általánosságban a múlt és a jelen, a természet és az emberi élet kapcsolatára is utal, és általánosságban beszél a természetről és a természettudományokról. Azok a tudományos felfedezések, amelyekhez a vers hozzárendelhető, tükrözik az emberi kutatók és az emberi gondolkodás fejlődését, amelyek célja a természet megismerése és a világ működésének megértése.

A vers irodalomtudományi szempontból több érdekes összefüggést mutat mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalom területén.

Az utca fölfele vezető mozgása és a házak szegélyezése az utazás, a felfedezés motívumára utalhat, amely sok szépirodalmi műben fontos szerepet játszik. Az utazást gyakran a személyes fejlődés és önreflexió eszközeként használják a szerzők, és ez a motiváció fellelhető többek között Goethe "Az ifjú Werther szenvedései" vagy Kerouac "Úton" című művében.

Az aranyban fürdő őszi kertek és az aranyréten égő lila lángok látványa egy tájleírást ad a versben. A természet és a tájleírás az irodalomban gyakran a hangulat és az érzések kifejeződésére szolgál. A romantikus költészetben különösen fontos a természet és az ember kapcsolata, a természet szépségének és erejének megjelenítése. William Wordsworth például ismert volt a természeti témákban írt költeményeiről, melyekben az ember és a természet egységét mutatta be.

Az elmúlás és az idő jelentése is jelen van a versben. Az élénk őszi színek, a hangtalan gyümölcsérés és az elmulás lehellete utal a múlásra és a múltnyomokra. Az idő és az elmúlás motívuma gyakran szerepel az irodalomban, például William Shakespeare szonettjeiben vagy Marcel Proust "Az eltűnt idő nyomában" című regényében.

A vers szomorúsága és szépsége egy olyan ellentétet és kontrasztot hoz létre, amely sok irodalmi műben fellelhető. Az ellentétek, a szembenállás és a kontrasztok sokszor erősítik a mű érzelmi hatását és fontosak a narráció és a karakterek fejlődése szempontjából is. Egy példa erre az Edgar Allan Poe "A koporsó csapdája" című novellája, ahol a sötétség és a fény, az élet és a halál kontrasztja fontos szerepet játszik.

A vers helyszíne Kolozsvár, ami egy fontos kulturális központ és irodalmi színtér Romániában. Számos neves magyar és román író, költő és művész származik innen, akik hatással voltak a magyar és nemzetközi irodalomra. A helyszín emiatt lehetőséget nyújt további kapcsolódásokra és összefüggésekre a magyar és román irodalom területén.

A vers egy út leírásával kezdődik, ami egy hegy felé vezet. Az út mentén épületek vannak, majd aranyban fürdő őszi kertek, amik a kerítéseiket vonultatják fel. A házak mögött gyümölcs érik, ami hangtalanul jelzi a bevégzettséget és az elmultságot. A vers második részében az út folyik tovább egészen a torkolatig, ahol a rét tágul, és az út-folyó hullámai aranynap által vannak bevilágítva. Az aranyréten lila lángok égnek és őszi csillagok lelibbennek, amik az iramló év sereghajtói. Az aranyét hallgat és hangtalan. Végül a vers utolsó sorában a szomorúság és a szépség ellentmondását említi.

A bibliatudomány szempontjából a vers megidézi a végzettség és az elmúlás tematikáját, ami számos bibliai történetben is megjelenik. Az évnek és az idő múlásának metaforái hasonlítanak a Bibliában szereplő az emberi élet múlását megfogalmazó szimbólumokhoz. A bibliai szövegekben gyakran találkozunk a természet megújulásának és az évszakok változásának metaforáival, amik az élet és a halál közötti oszcillálást jelzik. Ebben a versben a természeti elemek a múlást és az elmúlást jelenítik meg.

A patrisztika nézőpontjából a vers az elmúlás és a halandóság állandó jelenségét hangsúlyozza. A patrisztikus gondolkodók azt hirdették, hogy a földi élet múlandó és átmeneti, és az igazi élet és boldogság a mennyben vár ránk. A versben megjelenő bevégzettség és elmultság motívuma ezt a patrisztikus nézetet tükrözi, miszerint a földi élet csak átmeneti állapot, ami előkészít a végső tökéletességre.

A skolasztika nézőpontjából a vers ábrázolhatja az emberi természetet és annak kapcsolatát a teremtett világgal. A skolasztikus gondolkodás szerint a teremtett világ a létezők hierarchiájában egy alacsonyabb rendű valóság, amely az ember számára lehetőséget nyújt az isteni gondolatok felismerésére és megértésére. A versben a természet szépsége és az emberi múlandóság kontrasztja kiemelheti az emberiség magasabb rendű természetét és annak sérülékenységét az idővel és a végzettséggel szemben.

Más szempontból nézve, a vers kiemelheti az emberiség átmeneti jellegét és a természet szépségét. Az aranyban fürdő őszi kertek és az aranyréten lobogó lila lángok és őszi csillagok a természet pompáját és változását mutatják be. Ez összehasonlítható az emberi élet változékonyságával és múlandóságával, ami földi létezésünk lényegét jelenti. A szomorúság és a szépség ellentétje pedig talán a velejáró érzéseket és a múlandóság fájdalmát fejezi ki.