Keresés:

Reményik Sándor

Torkolat

Egy utca visz a hegynek fölfele,
A partját két oldalt házak szegik,
Aztán aranyban fürdő őszi kertek
Vonultatják fel kerítéseik'.
Mögöttük gyümölcs érik hangtalan',
S az egész képen a bevégzettségnek,
Az elmultságnak lehellete van.
Odafenn vár a torkolat: a rét,
Tengerré tágul az utca-folyó,

S hullámait aranynap önti szét.
Az aranyréten lila lángok égnek,
Földre lelibbent őszi csillagok,
Sereghajtói az iramló évnek.
És hallgat hangtalan az aranyét.

Szomorú mindez, - s mégis olyan szép.

Kolozsvár, Házsongárdtető, 1922 szeptember
Írd meg a véleményed Reményik Sándor Torkolat című verséről!
Reményik Sándor további versei: