Ha kegyelmesen úgy tetszik Neked
Sorsom, vagy Istenem,
Hogy e mostani megpróbáltatásom
Vízválasztó legyen,
Amelynek kopár hegytaraján túl
Eztáni életem
Új forrása ered:
Legyen, kérlek, e forrás
Mélyebbről fakadó,
Nem magának-való
Tisztultabb szeretet.
Legyen e tiszta nedv
Felbuzgó munkakedv,
Önzetlenebb erő,
Malmot hajtó patak,
Szolgáló akarat,
Sziklából feltörő.

Ha kegyelmesen úgy tetszik Neked
Sorsom, vagy Istenem,
Hogy e mostani megpróbáltatás
Vízválasztóm legyen,
Amelyen túljutva
Egészen más a táj -:

Hadd mosolyogjak én
Azon is, ami fáj
Azon is, ami e
Világban vaksötét,
Fáklyavivő legyek,
Míg tart e furcsa lét.
Legyek összeszedett,
Szelíden is kemény,
S hogy ne ítéltessem,
Mégse ítéljek én,
Nevessek a világ
Játékai felett,
De ez a nevetés
Legyen egy ölelés,
Amellyel mindenkit
Magamhoz ölelek.

Elmúlik a világ
És játékai is,
Még kívánsága is,
Szél szórja szét a színes szavakat,
De sorsom lényegének,
De lelkem Istenének
Beszéde megmarad.

1934 szeptember 27


Elemzések

A vers Reményik Sándor Vízválasztó címet viseli, és az alábbiakban irodalomtudományi szempontból közelebbről vizsgáljuk meg.

1. Verselemzés:
- A vers formai szerkezete: A vers terjedelemének alapján hosszabb, tagoltabb versről beszélhetünk. Nincs meghatározott rímképlet vagy verssorhossz, viszont az egyes versszakok mondatokból és választásokból állnak, ami nyelvi ritmust és dallamosságot kölcsönöz a versnek.
- Nyelvi eszközök: Az alkotó többek között szimbólumokat, képeket és hasonlatokat használ. Ezek a nyelvi eszközök gazdagítják a vers képi világát és segítenek a költészeti üzenet kifejezésében.
- Tematika: A vers lírai hangvételű és önreflexív hangnemet képvisel. Az alkotó a saját belső világában mozogva reflektál arra, hogy az élet tele van próbatételekkel, amelyek erőpróbára teszik az embert. A vízválasztó metaforája az élet választásaira utal.

2. Kontextus a magyar irodalomban:
- Reményik Sándor költői stílusa és versei jellemzői.
- A többi Reményik Sándor-versekkel és kötetekkel való kapcsolat.
- A vers kapcsolata más kortárs magyar költők verseivel vagy irodalmi irányzatokkal (pl. Nyugat, Neoszimbolizmus).

3. Kapcsolódás a nemzetközi szépirodalomhoz:
- Ha összehasonlítjuk a verset a nagy nemzetközi költők műveivel, olyan kérdéseket tehetünk fel mint a stílus, a szimbólumok vagy a téma kapcsán, és megpróbálhatjuk azonosítani az esetleges hasonlóságokat vagy különbségeket.
- A vízválasztó metaforájának párhuzamai más nemzetközi költők munkáiban.

4. Saját vélemény:
- A vers üzenetének értékelése, és az alkotás milyen hatást gyakorol a olvasóra.
- A szerzőnek való esetleges másodlagos utalások kiértékelése.

5. Hátteret nyújtó tények:
- A vers keletkezésének körülmetétei és Reményi Sándor életével való kapcsolatok.
- A vers kapcsolata a kor politikai vagy társadalmi kontextusával.

A vers teológiai szempontból több értelmezést is lehet adni.

Bibliatudomány szempontjai:
A versben felmerül a kérdés, hogy miért szenved az ember? A költő megkérdezi, hogyha Isten engedélyezi vagy tervezi az ember szenvedését, akkor legyen ez a szenvedés egy vízválasztó, amelyen túljutva az ember élete újabb forrásból induljon el. Ez a forrás lehetne a mélyebb szeretet, tisztultabb szeretet, amelynek eredője az Isten kegyelme. A versben tehát megjelenik a hit, a remény és az Istenbe vetett bizalom.

Patrisztika nézőpontjai:
A patrisztikus teológia hangsúlyozza az ember lelkének fejlődését és emelkedését. A költő abban reménykedik, hogy a szenvedésen át képes lesz az ember önzetlenebbé válni, erősebb akarattal és mélyebb szeretettel rendelkezni. A versben tehát a lelki fejlődésre való törekvés, a lelkiség és az emberi erények jelentősége van hangsúlyozva.

Skolasztika nézőpontjai:
A skolasztikus teológia az értelem és a hit összehangolását hangsúlyozza. A költő arra törekszik, hogy a szenvedéseket azzal a hittel és értelemmel fogadja, ami lehetővé teszi számára az emberek szeretetére, elfogadására és megértésére való törekvést. Ezáltal a költő és Isten között erős kapcsolat jön létre, amely a szenvedések következményeivel szemben megerősíti és segíti a költőt.

Más nézőpontok:
A versben megjelenik a természethez való kötődés és a világ jelentősége. A költő igyekszik a világban megtalálni az örömöt még a fájdalom és a sötétség közepette is. A természet és a világban megtalált öröm természetfeletti erőre és szeretetre utalhat.

A versben a szenvedés, a hit, a remény és a szeretet kapcsolata, valamint a lelki fejlődés és az emberi erények jelentősége jelenik meg. A költő az Istenhez való kapcsolatra és az emberi lét lényegére helyezi a hangsúlyt. Az ember akkor érheti el a tökéletesedést és őrizheti meg az emlékét, hogy elfogadja sorsát és hittel, reménnyel és szeretettel fogadja azt.

A vers, Reményik Sándor "Vízválasztó", elsősorban a megpróbáltatásokkal és találkozásokkal kapcsolatos érzelmekről szól. Azonban a természettudomány mai ismereteivel összekapcsolva is értelmezhető.

A vers elején Reményik Sándor azt kéri, hogy a nehéz időszakokban fakadjon belőle egy mélyebb, tisztább szeretetforrás, amely új energiát és motivációt ad számára. Ezt a tisztultabb szeretetet hasonlítja egy felbuzgó munkakedvű patakhoz, amely egy sziklából tör elő. Ez a kép egy nagyobb megértést és hajtóerőt jelent a természettudományban. Az új felfedezések során a kutatók gyakran szembetalálják magukat korábban ismeretlen és meglepő jelenségekkel, melyek új utakat és lehetőségeket nyitnak meg számukra.

Aztán a vers második részében a költő arra is kéri a sorsot vagy Istent, hogy tegye lehetővé számára, hogy az ellenállást, a fájdalmat és a sötétséget is tudja mosolyogva elfogadni. Ez a képesség a nehézségekkel szembeni ellenállásról és a küzdelem felfedezéséről szól. A természettudományban is számos olyan helyzet adódik, amikor új kihívásokkal, nehézségekkel találkoznak a kutatók. Azonban a siker érdekében szükséges, hogy megtanulják elfogadni és kezelni ezeket a nehézségeket, és mozgósítani az erőforrásaikat a megoldás érdekében.

A vers végén Reményik Sándor hozzáteszi, hogy bármennyire is változik a világ és az emberek játékai, mégis megmarad a sorsának és belső lényének az igazsága. Ez a gondolat arra utalhat, hogy a természettudományban folyamatosan változnak és fejlődnek az ismeretek és elméletek, de mindig megmaradnak az alapvető igazságok és az emberi lélek mélyebb szempontjai. Ez azt is jelenti, hogy a kutatóknak és a tudományos közösségnek mindig marad valami, amire építhetnek a fejlődés és a megértés további előrehaladása érdekében.

Ez a vers tehát felhívja a figyelmet a természettudományos kutatások során megjelenő kihívásokra és nehézségekre, valamint arra, hogy ezekkel szembeni ellenállás és elfogadás fontosak a haladás és a fejlődés szempontjából.