A kisvasutat befútta a hó -
Szánon jött a havasról valaki.
Éjjel, havon és holdvilágon át.
Fagy megkímélte, farkas elkerülte,
Fenyők kísérték: Isten katonái,
A rengeteg mint gyermekét ringatta:
Lélekringató fehér rengeteg.
Megérkezett frissen, vidáman.
A telefonban úgy csendül a hangja,
Mintha sziklák közt szabad szél kacag -
Azt mondja: százszor szebbek odafenn
És óriás nagyok
És zölden, zölden,
Zölden ragyognak a csillagok!

Zöld csillagok: szíven fogott a szó.
Mióta nem nézek az égre én!
Nincs mit keresnem, nincs mit várnom onnan.
S ha egy-egy este fel-feltéved
A tekintetem révetegen mégis:
Olyan kopottak, közönségesek,
Fakók és nem-nekem-valók,
Színehagyottak, idegenek, unottak,
Betegek, akár én, a csillagok.
És nem tudnak rajtam segítni -

Zöld csillagok: szíven fogott a szó.
Ez az egy színes szó szíven fogott.
Én Istenem, Te nagyon jól tudod:
Nem kívántam soha sokat.
Csak egy egészen kicsikét
Emberül és igazán élni.
Tebenned hinni, szeretni, remélni
S meghalni zöld
Reménység-csillagok alatt.

1935 január 20


Elemzések

A vers teológiai szempontból szól az ember és az isten közötti kapcsolatról, a reményről és a hit fontosságáról.

A bibliatudomány szempontjából a vers a teremtéstörténetre utal, amikor az Isten "csillagokká" alakította az embert. Az "Isten katonái" kifejezéssel a Seregek Ura istenre utal, aki a fenyők révén vigyáz az emberekre. A csillagok szimbolizálják az isteni jelenlétet és a reménységet az ember számára.

A patrisztika nézőpontjából a versből kiolvasható, hogy az ember számára az isteni segítség fontos és elengedhetetlen. Az ember inkább az imádkozással, a hitével és a reményével találhat segítséget, mint hogy az égből felé nézzen.

A skolasztika nézőpontjából a vers hangsúlyozza az isteni gondviselés fontosságát és azt, hogy az ember végtelenül kicsi ahhoz képest, amit az isten teremtett és tudatlan minden isteni terveiről. Az ember számára a remény jelenti az erőt, az értelmet és a célt a világban.

[A szerzői életrajz és a korszak kontextusa nem áll rendelkezésemre, így a fenti elemzés csak az adott versre korlátozódik.]

A versből kiolvasható, hogy a szerző egy hóval borított tájon található kisvasúton utazva beszél valakivel telefonon keresztül. Az égi jelenségekről, konkrétan a zöld csillagokról beszélgetnek.

A mai természettudomány legfrissebb felfedezéseivel összekapcsolva, lehetünk bizonyosak abban, hogy a zöld csillagok, amikről a vers szól, nem a valóságban létező jelenségek. Azt is észrevehetjük, hogy a szerző számára ezek a csillagok rendkívül szépek és lenyűgözőek, de amikor valóban az eget nézi, a csillagok közönségesek és kopottak.

Ez a felfedezés összefüggésbe hozható azzal, hogy a tudomány ma már részletesen tanulmányozza az űr és azon belül a csillagok működését és tulajdonságait. Különböző színű csillagokat is megfigyeltek, de egyelőre nincs tudományos adat, ami azt bizonyítaná, hogy zöld színű csillagok valóban léteznek.

A vers második részében a szerző azt mondja, hogy az egyetlen szó, ami igazán hatással van rá, és hiányzik az életéből, az a zöld csillagok. Ez a megfigyelés az emberi lét, a vágyak és az elvárások összetettségére utalhat. Alapvető emberi vágy a boldogság, a szépség, a különlegesség iránti vágy, és a szerző ebben a hiányt érzi a zöld csillagok kapcsán.

Emellett a szerző az életre vonatkozó általános vágyakról is beszél. A hit, a szerelem és a remény a mindennapi élet nagy alapjai, és ezek mellett szeretnénk megtapasztalni az igazi életet. A zöld csillagok képviselhetik a reményt és az élet céljait, amiket a szerző keres az életben.

Összességében a vers természettudományos szempontból nem sokat mond, inkább az emberi élet érzelmi és vágyakozó oldalával foglalkozik. Az égi jelenségek, mint a zöld csillagok, a remény és a vágyak kifejeződéseinek szolgálnak a versben.

A versen van néhány lehetséges szempont, amelyeket figyelembe lehet venni az irodalomtudományi elemzés során.

1. Formai jellemzők: A vers egy háromszakaszos struktúrával rendelkezik. A versszakok rímelnek, cukrosítva a vers rigiditását és ritmizálását. Ezenkívül a vers hagyományos szótagszámú sorokkal rendelkezik, amelyek a magyar verselési hagyományokhoz igazodnak.

2. Tematika és motívumok: A versben a költő a természeti elemeket használja, mint a hó, a fák, a hold és a csillagok, hogy kifejezze az emberi lélek érzéseit és vágyait. Az égcsillagok motívuma az élet reményét és az élet értelmét szimbolizálja, és a költő elkeseredettségét fejezi ki, ami miatt az ég felé tekintve csalódást és ürességet érez.

3. Nyelvi megoldások: A vers nyelvi megoldásai közé tartozik a hasonlatok és metaforák használata, amelyek erőteljes képi nyelvet adnak a versnek. Például a "Lélekringató fehér rengeteg" kifejezés a természeti elemeket istenhez kötődő fenséges és védelmező erőkként ábrázolja.

4. Történelmi és kulturális kontextus: A vers 1935-ben íródott, ami a megjelenését és a benne megjelenő témákra való reakcióját kulturális és történelmi kontextusba helyezi. A költő valószínűleg a közelgő második világháború előtti időszakban érezte ezt a zavarodottságot és elkeseredettséget, és a versben megjelenő motívumok és érzelmek erre utalnak.

5. Nemzetközi kapcsolatok és hatások: A vers hagyományos formája és a természet költészeti szimbolikája nemzetközi irodalmi hatásokra utalhat. Például a romantikus költészet és a természeti motívumok használata, amelyek a romantikus hagyományban gyakoriak, vagy a szimbolizmus, amely nemzetközi költészeti mozgalom volt a 19. század végén.

Összességében a Reményik Sándor "Zöld csillagok" című versének irodalomtudományi elemzése során az alábbiakat kell figyelembe venni: formai jellemzők, tematika és motívumok, nyelvi megoldások, történelmi és kulturális kontextus, valamint nemzetközi kapcsolatok és hatások. Az elemzés során ezeket az elemeket össze lehet kapcsolni a magyar irodalom hagyományaival és a nemzetközi irodalomtörténeti kontextusokkal is.