Némethy Irénnek

I. Sikoltás

Jaj, fenn, a fényes tiszta csúcson
A balkezű sors meglökött, -
Alattam a hegy röge porlik
S a mélybe hullva dübörög.
És hullok én is, - percek, évek
Porlanak lábaim alatt?
Már nem tudom, - talán az élet
Csak egy ily hulló pillanat.

A csúcs felé, a csúcs felé
Kitárom árva két karom, -
A mélybe le, a mélybe le
Ragad a baljós hatalom.
Csak mielőbb, csak mielőbb
Lennék már egészen alant,
S pihentetné a szikla-ágy
Mindörökre a nyugtalant.

2. Szózat a mélyből

Én vagyok itt, - nem a halál, -
Csak egy vadrózsa-ág,
Akármily gyönge vagyok is,
Megfogom a ruhád.
Kezed talán felvérezem,
Hegesztem a szíved,
Sziget vagyok vad sziklák közt
Szelíd tündér-sziget.
Én vagyok itt, - semmi vagyok,
Kis, névtelen öröm,
Mely örvények közt hirtelen,
Váratlan rádköszön.

Én vagyok itt, - semmi vagyok,
Kóbor, parányi fény,
De éjbezuhanók alatt
Mindíg virrasztok én.
Én vagyok itt, - semmi vagyok,
Egy illat, lehelet,
Keresztezem a rohanó rögöt
S a zúgó végzetet.
Én vagyok itt, - semmi vagyok,
Alaktalan alak,
De ha egy kicsit Te is akarod:
Megállítalak, és megtartalak.

1930 február 10


Elemzések

Reményik Sándor Zuhanók vigasztalása című versét teológiai szempontból is elemzhetjük. A vers alaphangja a reménytelenség és a kétségbeesés, ugyanakkor a szövegben megjelenik egyfajta vigasz is.

A bibliatudomány szempontjából a versben megjelenő csúcs és mélység motívumok párhuzamba állíthatók a bibliai hegyi és mélyhelyzetekkel. A fényes, tiszta csúcs és az alatta lévő mélység, amelybe a költő zuhan, megfelelhet a Mózes hegyi találkozásának és az emberiség bűnbeesésének a történetének. A költő úgy érzi, hogy a balkezű sors űzi lefelé, és kétségbeesetten próbál visszajutni a csúcsra, ami lehet a spirituális magaslat vagy az isteni jelenlét szimbóluma.

A patrisztika nézőpontjából a versben megjelenő sors, csúcs és mély helyzetek az emberi lét szükségszerű ellentmondására utalnak. Az emberi élet véges és mulandó, a földi életünk tele van kihívásokkal és szenvedéssel, amelyeket nem mindig értünk vagy elfogadhatunk. Ugyanakkor a versben megjelenik egyfajta spirituális valóság, ahol a költő találkozik a halhatatlansággal és a megváltással. A vadrózsa-ág, amelyet a költő megfog és a ruhájába szúr, lehet a Krisztus általános szimbóluma, aki szenvedése által és általa hozza el a vigaszt és megváltást az embernek.

A skolasztika nézőpontjából a versben megjelenő reménytelenség és kétségbeesés ellentétes állapotaiban az ember lelki útjának konfliktusai tükröződnek. A költő vágyakozik a mélybe zuhanni, ahogy mondja, "a baljós hatalom ragad a mélybe le". Ez a vágy talán az emberi lélek keresése és megismerése az abszolútum felé. Ugyanakkor a versben megjelenik egyfajta megtartás és vigasz, amit az alaktalan, mégis jelen lévő erő képvisel a költő számára.

A vers más teológiai nézőpontok is szempontjából is vizsgálható, például a vallásfilozófia vagy a misztika nézőpontjából. A Zuhanók vigasztalása egy megtorpanás pillanata, ahol az emberi lélek válságát és hite reményét látjuk. A versben megjelenő visszatérő motívumok és a szövegben megénekelt élmények többféle vallási és teológiai értelmezésre adhatnak alkalmat és inspirációt.

A vers természettudományos szempontból megközelítve, számos elemmel találkozhatunk, amelyek a mai természettudományos felfedezésekkel kapcsolatosak:

1. Az idő és a földi lét felfogása: A vers első részében a költő azt firtatja, hogy az életünk csupán egy "hulló pillanat" lehet-e, amikor az időt és a mértéket elveszítjük. Ez összefüggésbe hozható a modern időelmélettel és az időskála relativitásával.

2. A gravitáció és az űr: A versben a költő leírja a sors balkezű lökését, ami arra kényszeríti őt, hogy a csúcsról zuhanjon lefelé. Ez kapcsolatba hozható a gravitációs erővel és az űrkutatás révén szerzett tudásunkkal a Földről és a holdról.

3. A természet ereje: A költő a versben végigkínlódik azzal a kérdéssel, hogy meglökték-e vagy sem, és hogy mekkora ereje van a természetnek egy emberrel szemben. Ez összefüggésbe hozható az elemek erejével, például a széllel, az árammal vagy a vízzel, amelyekre ma is folyamatosan kutatásokat végeznek.

4. Az élet és a halál: A versben a költő rámutat arra, hogy nem a halál van jelen a zuhanás közepette, hanem ő maga, egy vadrózsa-ágként, ami megfogja a másik személyt. Ez összefüggésbe hozható a modern orvostudományos kutatással, ahol a halál közelségében még mindig nem teljesen értjük az élet mélyebb mechanizmusait és a túlélés lehetőségeit.

5. A világosság és a sötétség: A versben a költő úgy jeleníti meg magát, mint egy "kis, névtelen öröm" vagy "kóbor, parányi fény" az éjszaka sötétjében. Ez kapcsolatba hozható a modern asztrofizikai kutatásokkal, ahol a világosság és a sötétség jelenségeit, mint például az űr rejtélyes sötét anyagát, vagy a csillagok fényét vizsgálják.

6. A téridő és a dimenziók: A versben az idő és a tér viszonyát firtatja a költő. Ez összefüggésbe hozható a modern fizika elméleteivel, ahol a téridő dimenzióinak és összetettségének vizsgálata folyik.

7. Az identitás és az összetettség: A költő arról beszél, hogy "semmi" és "alaktalan alak" lenne, de megtartja és akarja a másik személyt. Ez összefüggésbe hozható a modern biológiai kutatással, ahol az identitás és a génkifejeződés összetettségének megértése folyik.

Ezek csak néhány példa a vers fizikai, biológiai és asztrofizikai szempontból való természettudományos elemzésére. A vers több értelmezését is nyitva hagyja, és ezek az értelmezések segíthetnek a természettudomány fejlődésének és az emberi tudásnak a megértésében.

Reményik Sándor Zuhanók vigasztalása című versének irodalomtudományi szempontból való elemzése számos összefüggést és érdekességet tarthatalmaz mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalom területén.

Az első szempont, amivel foglalkozhatunk, az a költői stílus és műfaj elemzése. A versben Reményik Sándor lírai hangvétellel, szubjektív érzelmi megnyilvánulásokkal és képekkel fejezi ki gondolatait és érzéseit. Az absztrakt fogalmak és érzések életre kelnek a költeményben, mint például a sors, az élet, a halál, a fény, a mélység stb. Az is fontos megfigyelni, hogy a vers két részből áll: az első rész "Sikoltás" címszóval egy külső folyamatot, a lezuhanást, és az ezzel kapcsolatos érzéseket ábrázolja, míg a második rész "Szózat a mélyből" címmel a mélyből szóló hangot, az ott található erőt és vigaszt nyújtó monológot mutatja be.

A következő fontos szempont az intertextualitás, vagyis a versben megjelenő utalások és kapcsolatok más művekre vagy művészekre. Nem találunk konkrét hivatkozásokat más művekre, azonban a zuhanás és a mélybe érkezés motívuma számos más irodalmi és művészeti műben is használatos, például Dante Isteni színjátékában a Pokolban játszódó jelenetekben vagy William Ernest Henley versében, az Invictusban. Emellett a vadrózsa, mint szimbólum, különböző költői művekben is felbukkan, például William Blake A rózsa betegsége című művében.

A következő lépés az időbeli és társadalmi kontextus szemlélete. Reményik Sándor Zuhanók vigasztalása 1930-ban íródott, amikor a modernista irodalmi áramlatok már elterjedtek Magyarországon is. A versben megtalálható lírai én és a belső érzelmek előtérbe helyezése a modernista költészet jellemzőjeként is értelmezhető. Ugyanakkor az evidens szimbolikus képek és a hagyományos dallamosság is jelen vannak a versben, ami utalhat a romantikus költészet és az akkor még érvényes hagyományos művészeti értékrend iránti vonzódásra is.

A vers hangsúlyosan szól az emberi lélek mélységeiről, a belső erőről és bátorságról, valamint a reményről és vigaszról, ami nemzetközi síkon is nagyon fontos témáknak számít. Egyetemes értékeket hordoz magában, amelyek minden korban és kultúrában érthetőek és fontosak lehetnek.

Összességében Reményik Sándor Zuhanók vigasztalása nagyon gazdag és sokrétű költemény, aminek a magyar és a nemzetközi szépirodalom területén is könnyen megtalálhatjuk a kapcsolódási pontjait. A vers költői stílusa, intertextualitása, időbeli és társadalmi kontextusa, valamint az általános emberi értékek bemutatása mind kérdéseket vet fel és lehetőséget ad a mű többféle megközelítésére és értelmezésére.