Keresés:

Tóth Árpád

AZ EMBER TRAGÉDIÁJA

avagy Schwarzék a Nagyerdőn

Madách után szabadon (elővezetve)

I. szín: Ebédlő. Modern, angolos bútorok. Az asztalon egy nagy tálon paradicsom-szósz.

ÁDÁM mint Schwarz és férj;

ÉVA mint nej. Tudniillik Schwarznak a neje.

ÁDÁM
Ó, nő, ha te meg tudnál érteni,
Milyen nehéz nekem ez új szerep,
Ki Fáraó valék a jó Madáchnál
S Danton, satöbbi, s ím most mi vagyok?
Polgár vagyok a híres Debrecenben.
Ó, nőm, ez mindnél rettentőbb szerep,
Mert itten, angyalom, még több a por,
Mint Egyiptomban a nagy szfinx körül,
És itt a nagy Dantonnál is rettentőbb
Forradalmár a deli Révi Náci...
Ó, Éva, nőm, mily szörnyű is a sorsom,
Mily szörnyű az ember tragédiája...

ÉVA ásítva.
Kérlek, kedves Ádám, kedves Schwarz, nagyon
unalmas vagy. Direkt olyan unalmas vagy, mintha csak
ugyan az Ember Tragédiáját játszanád az Esterházy-díszletekkel.
Légy szíves, és ne szavaljál te jambusokban, mert
az már egy tisztességes darabban nem divat. Hiszen te nem
akarod megnyerni az akadémiai Kóczán-díjat

ÁDÁM lemondó keserűséggel.
Ó, nő, te nem is tudsz megérteni,
Nyilatkozz inkább, hogy mi van ebédre?

ÉVA büszkén.
Paradicsom!

ÁDÁM
Paradicsom!
Mereng.
Paradicsom... szivemben
Régmúlt idők szelíd hárfája zeng,
Régmúlt időké, mikor még az éden
Virágos útjain bohón bolyongtam,
S nem ettem még a tudás zord gyümölcsét,
S még nem tudám, mi az, hogy szenvedés,
S mi az, hogy Nikita és Tisza Pista!
De lássuk, nőm, a paradicsomot...
(Kavarja a paradicsom-szószt;
Lucifer, mint bontófésű,
kiemelkedik a tálból. Görögtűz.)

ÁDÁM
De hah, mi ez? Hogy kerül a csuszpájzba
A bontófésű? Te vagy, Lucifer?
Ki minden üdvömet megkeseríted?
Hát már oly sok bolyongás és csalódás
Után ez egyben is csalatkozám,
A házi kosztban?

LUCIFER kajánul.
Ember! csalódni örök végzeted!

ÁDÁM felugrik.
Vezess új útra engem, Lucifer!

(Lucifer egy villamosra vezeti Ádámot és Évát,
s kirándulnak a Nagyerdőbe.)


II. szín: A Nagyerdőn. Fű, fa, virág és por.

ÁDÁM leszáll a villamosról.
Ah, Lucifer, míg jöttem a vasúton,
Kirázta lelkem és kirázta bélem,
S mikor indultam, ifju Schwarz valék,
S most már az aggkor hava hull fejemre...

LUCIFER
Schwarz, ne panaszkodj, jöttél volna tegnap,
S április hava hullt volna fejedre.

ÁDÁM
Mondd, Lucifer, mért nincsen itt elég pad?

LUCIFER
Ne bántsd e titkot profán kandisággal,
Ha így rendelte e város bölcs tanácsa.

ÁDÁM
És mért van még több por, mint odabent,
A város bűzös utcáin vala?

LUCIFER
Hogy el ne feledd: por és hamu vagy,
S mellesleg: még nincsen vízvezeték...

ÉVA
Ó, bár megérném, hogy az is leszen.

LUCIFER
Asszony, hisz Sovárgás a neved.

ÁDÁM
Én mindazáltal megiszom egy spriccert.

LUCIFER
De itt az ára ötszáz korona!

ÉVA
És én letépek egy kicsiny virágot...

LUCIFER
De itt a fűre rálépni tilos!

ÁDÁM szívből.
Úgy hát vezess, Lucifer, Debrecenből!

LUCIFER
Vigyázz, könnyelmű szó hagyja el ajkad,
Debrecen után már csak a pokol jön...

ÁDÁM
De hisz a Pokol-mulató megbukott!...

(Egy rendőr igazolásra szólitja fel a társaságot, s
lángpallossal és tolonckocsin kiűzi őket.)

(III-ik, IV-ik és V-ik szín következnék. A kirándulást azonban,
mint minden kirándulást, utoléri a zápor, s így ezeket a színeket
is elmossa az eső.)

Írd meg a véleményed Tóth Árpád AZ EMBER TRAGÉDIÁJA című verséről!
Tóth Árpád további versei: