Keresés:

Tóth Árpád

VERSIKE A HÁBORÚRÓL

Sose voltam háborúba,
Hej pedig, de szép lehet,
Mikor csatát "nyer" az ember,
S mégis futva lépeget.
Én most is csak hírlapokból
Olvasom a zivatart,
Milyen szépen zeng az ágyú
S milyen szépen dörg a kard.

Olaszország, e nagy csizma,
Olvasom, bőszen belép
A gyanútlan Tripoliszba,
S széttapossa a belét.
Ma ötezer török halt meg,
Tegnapelőtt hétezer
Hej, barátom, Törökország,
Te most rosszul létezel.
Jaj, de ami a fejembe
Szöget vert és vereget
Az, hogy ily hírt a világba
Olasz sajtó ereget.
Olasz sajtó, hm, hm, hej, hej,
Ez itt ám a bökkenő,
Hátha nem fenékig tejfel,
Mit hasamba beken ő?

Legyet fogtam a tejfelben,
Légyként zümmögő gyanút.
S szóltam, na, most veszi hasznát
Az ember, hogy mit tanult.
Tanultam az elemiben
Összeadni keveset.
Adjuk össze, hány a török,
Aki eddig elesett?

Számolok már három napja,
Már alig-alig birom,
S kiderült, hogy kilenc miljom
Török halt el - papiron!
Hogyha ehhez hozzávesszük,
Hogy éppen nyolc millió
Törökország egész népe -
Kész a nagy ribillió!

Írd meg a véleményed Tóth Árpád VERSIKE A HÁBORÚRÓL című verséről!
Tóth Árpád további versei: