A vers természettudományos szempontból vizsgálva bemutatja a természeti jelenségek és a költő személyes érzelmei közötti kapcsolatot.
Az első versszakban a költő összeméri Szöszke Lilla és Phyllis szépségét. Ez a versszak a mai természettudomány kutatásainak tükrében azt sugallja, hogy a szépségnek objektív és mérhető tulajdonságai lehetnek, amelyek a szemünkön keresztül érzékelhetőek. Az elmúlt években a szépségtudomány területén számos kutatás történt, amelyek kimutatták, hogy a szépség szubjektív érzetünkön kívül objektív vonásokra is alapozódik, például a szimmetria és a mások által vonzónak tartott jellemzők jelenléte.
A második versszakban a költő Daphne mosolygását és Ninon termetét összehasonlítja. A természettudomány mai felfedezései, például a genetika területén, azt mutatják, hogy az emberi tulajdonságokat az öröklődés és az évrendi környezeti hatások együttesen alakítják. Tehát lehetnek olyan tulajdonságok, amelyek egyénenként változnak, mint például a mosolygás vagy a testmagasság.
A harmadik versszakban a költő hiába keresi a mását, nem találja, bármerre is jár. Ez a rész a mai tudásunk tükrében arra utalhat, hogy a genetikai variabilitás és a környezeti hatások miatt minden egyedi egyedülálló. A modern genetika és összehasonlító genomika felfedezései azt mutatják, hogy minden ember egyedi genetikai állománnyal rendelkezik, és nincsenek két teljesen azonos egyedek.
Az ötödik versszakban a költő leírja a Szívemben lévő képet, amely mindenhová elkíséri. Ez a rész a modern neuroszemiotika és agykutatás területéről szólhat, ahol azt vizsgálják, hogy az érzelmek és az érzékek milyen módon kapcsolódnak az agy bizonyos területeihez.
A hatodik versszakban a költő a szemekhez hasonlítja a csillagokat, amelyek ragyognak és örömet adnak. Ez a rész összetett lehet, de a mai asztrofizikai kutatások alapján azt mutathatja, hogy a csillagos ég szépsége és ragyogása is hasonló hatást kelthet bennünk, mint egy szép szem vagy arc.
A hetedik és nyolcadik versszakban a költő tovább folytatja a csillagokkal kapcsolatos gondolatmenetet, összehasonlítva a szemlélődővel és saját érzéseivel. Ez arra utalhat, hogy a természeti jelenségek, mint például a hold és az égitestek, megmaradnak és kísérnek bennünket, még akkor is, ha az emberi élmények változnak.
Összességében a vers a természettudományos legújabb felfedezéseivel összefüggésben bemutatja a természet és az emberi érzelmek közötti kapcsolatot. A modern természettudományos kutatásokra utalva rámutat arra, hogy a természetben felfedezett mintákat és jelenségeket az emberi érzékek észlelik és az emberi érzelmi világban tehetik felmerülnek.