Kisfaludyt gyászolni ki jő? mily szánakodó nép,
     Mely nem földi, mi mély bánatu néma sereg?
Hát! ti vidám tréfák, keseregtek-e, és ti daloknak
     Húgai, sóhajtás váltja-e hangotokat?
S szép Aurora, te jősz legelűl, a gyász vezetője?
     S fátyolodon bánat gyöngyei hullnak alá -
Ah van okod: ki reád fényt s díszt hoza, sírba hanyatlott;
     Lengjen öröklétű csillagod álma felett.

1830. november 21. és december 19. közt


Elemzések

A vers stílusa a romantikus irodalom jegyeit viseli magán. A romantika időszakában a költészetben a természet melankolikus, bánatos hangulata és a személyes érzelmek kifejezése volt jellemző. Ez a vers is ezt a hangulatot tükrözi.

A vers kezdő sorai arról szólnak, hogy egy kisfaludyt gyászol valaki, és meglepődve és kérdőre vonja a nép reakcióját. A következő sorok arra kérdezik a vidám tréfák és dalok képviselőit, hogy vajon ők is szomorkodnak-e a gyászolás miatt. Ezt követi a kérdés, hogy Aurora (a hajnal) vezeti-e a gyászkíséretet, és fátyolán a bánat könnyei hullnak-e.

A vers utolsó részében kiderül, hogy Aurora bánatot visel, mert a sírba hanyatlott az, aki fényt és díszt hozott rá. A vers végén pedig a költő azt kívánja, hogy az álmodó csillagja lengjen az öröklétben.

Ezen kívül a vers időpontja is fontos lehet a magyar irodalom szempontjából. 1830-ban volt a reformkor, amikor a magyar kultúra és irodalom nagy változásokon ment keresztül. Vörösmarty Mihály ebben az időszakban lett ismert költő, és a versei is a reformkorhoz kapcsolódtak.

Nemzetközi szempontból pedig a romantika irodalmi irányzatot figyelhetjük meg a versben. A romantikus költészetre jellemző a természet iránti érzékenység, a melankolikus hangulat és az egyéni érzelmek kifejezése. Ezek a motívumok az egész európai romantikus irodalomban előfordulnak.

A versben található elemek természettudományos szempontból vizsgálva:

1. "Vidám tréfák" és "daloknak húgai" - Ennek a kifejezésnek a természettudományos kontextusban nehéz értelmet találni. Egyik elem sem kapcsolódik közvetlenül a természeti jelenségekhez vagy a természettudományos felfedezésekhez.

2. "Aurora" - Itt egyértelműen a hajnalban látható jelenségre utal, amikor a nap előtt megjelenik egy világos csík az égen. Ez a jelenség az atmoszféra szórja vissza a napfényt, és gyakran a poláris éjszakák alatt is megfigyelhető. A napfény színei (pl. bánat gyöngyei) pedig az égbolton megfigyelhető színátmenetekre utalhatnak.

3. "Öröklétű csillagod álma" - Ez a kifejezés összefüggésbe hozható a csillagok evolúciójával és az univerzum nagyságával. A csillagok életciklusa során először születnek, majd kihunynak vagy kitörnek, és ezzel összefüggésben változik a csillagok fényessége és színe. Az öröklétű csillag arra utalhat, hogy vannak olyan csillagok, amelyek hosszan égnek és nem hanyatlannak a sírba. Az "álom" pedig utalhat arra, hogy a csillagok fejlődését vagy változását a fizikai folyamatok irányítják, amelyek az alvás és az álmodás folyamatához hasonlóak lehetnek.

Összességében a válaszban a versből az "Aurora" és az "öröklétű csillag" szerepelnek olyan elemekként, amelyek kapcsolódnak a természettudományos felfedezésekhez. A vers többi eleme azonban nem hozható kapcsolatba a mai természettudomány legfrissebb felfedezéseivel.

Vörösmarty Mihály A Gyászkíséret című versében teológiai szempontból is értelmezhető tartalmak és összefüggések találhatóak. A vers első részében a gyászról és a gyászolókról van szó. A gyászolókat "mély bánatu néma seregnek" nevezi Vörösmarty, ami a földön kívüli dimenziókra, a lelki mélységekre, az emberi elérhetetlen fájdalomra utalhat. Ezzel a képpel Vörösmarty azt hangsúlyozza, hogy ez a gyász nem egy átlagos, földi gyász, hanem valami sokkal mélyebb, spirituálisabb fájdalom.

A második részben pedig Vörösmarty kérdéseket tesz fel a gyászolók felé, hogy vajon ők is ugyanúgy keseregnek-e, ahogyan a vidám tréfákat űző emberek vagy a dalolók, akiknek hangját a sóhajok váltják fel. Ezzel a képpel a vers arra utal, hogy a gyász valójában nem csak a szívünkben zajlik, hanem minden egyes cselekedetünkben és hangunkban megjelenik, akár a dalban vagy a tréfában is.

A harmadik részben pedig Vörösmarty a gyász vezetőjére, Aurora-ra utal, aki a hajnali szürkülethez köthető. A versben Aurora a gyász vezetőjeként van jelen, akinek fátyolán keresztül a bánat gyöngyei hullnak alá. Ez a kép arra utal, hogy a gyász folyamatosan jelen van az életünkben, áttűr a mindennapokba, és olykor akár a legvidámabb pillanatokban is képes megjelenni.

A bibliatudomány, patrisztika és skolasztika nézőpontjai is értelmezhetőek ebben a versben. A bibliatudomány szempontjából a gyász és a bánat megjelenése összefügghet a Bibliaban található gyász-szimbólumokkal és eseményekkel. A patrisztika az ókori szentatyák tanításait összegzi, és azok szerint a gyász lehetőséget ad az embernek a megtérésre és a megszentelődésre. A skolasztika a középkori teológiai iskolák tanítási rendszerét jelöli, és azokban a központi elemekben a természetes és a szupernaturális elemek összekapcsolása szerepel. Ebben a kontextusban a versben található bánat képe valóság és misztérium egységét jelképezheti.

Természetesen más szempontokat is érvényesíthetünk a vers értelmezésekor, mint például a romantika vagy a művészettörténet szempontjait. A Gyászkíséret ugyanakkor teológiai szempontból is izgalmas, mivel általános emberi érzelmeket és tapasztalatokat tol ki a magasztosba és isteni dimenzióba.