A vers szövege teológiai szempontból is értelmezhető, és kapcsolatba hozható a bibliatudománnyal, patrisztikával és skolasztikával is.
Az első négy sorban a hűs ligetnek fái közt egy dombon elszenderedő szöszke kis leány megjelenik. Ez a leány jelképesen ábrázolhatja az emberi lelket, aki ebben a világban él. A "domb" és a "liget" a paradicsomra is utalhat, ami az emberi boldogság és tökéletesség állapotát jelenti. Ebben a paradicsomi állapotban az ember még tiszta, ártatlan és gyönyörű.
A következő sorokban a költő megemlíti a leány keblét, amely magasra emelkedik, és hogy a szerelme szíve is fellobban, amikor meglátja az álmait lebegni az arcán. Ez arra utalhat, hogy a leány minden jót és szépet önmagában hordoz, és képes arra, hogy szerelmet, gyönyört és boldogságot nyújtson másoknak.
A "gyengén pirúltak" és "Mint a kifejlő rózsaszál / Nap alkonyodtakor" részekben a költő az elmúlás és a múló szépség képét rajzolja meg. Ez arra utal, hogy a földi szépség és boldogság sem állandó, hanem idővel elhalványul és eltűnik. A következő sorokban a leány mosolygó ajkait említi, amik a csókokra nyílnak, és a vidámság könnyen felragad másokra is. Ez arra utal, hogy a szeretet és boldogság megosztása fontos érték.
A következő részben a költő elmondja, hogy álmában elragadtatva veszi a virágát és óvatosan teszi az álmodó leány ölébe. Ez a virág a szerelmet, az örömöt és a boldogságot jelképezi. A költő szeretetteljesen súgja a leánynak, hogy amikor fölébred, látni fogja a virágát a mellén, és megérezheti a költő égő szerelmét. Ez arra utal, hogy a költő titokban szereti a leányt, és mindent megtenne érte, de ő erre sosem fog rájönni vagy nem tud róla.
Ezután a költő törli könnyeit és elindul útjára. Ezt a részt az emberi szenvedés és bú jelképezi, amelyet a költő vállal magára a szerelme érdekében. A következő részben a csalárd szép szúnyadó kinyitja a szemét és öröm derül rá. Ez arra utal, hogy a leány fölébred álmából, és boldogan fogadja a költőt, akiben megtalálja a boldogságot és a szerelmet.
A vers kapcsolódhat a bibliatudományhoz, mert a paradicsomi állapot, a lelki tisztaság és a földi boldogság témáit érinti. A patrisztika és a skolasztika szempontjából pedig az általános emberi tapasztalatokat, az elkötelezettséget és a bölcseleti gondolatokat jeleníti meg.
Más ötletként a versben megjelenő álmot és ébredést is filozófiai és pszichológiai nézőpontból lehet értelmezni. Az álom itt a vágyak, remények és illúziók világát jelképezi, míg az ébredés a valóság és az elfogadás pillanata lehet. A költő vágyik arra, hogy a leány észrevegye őt és az általa nyújtott szeretetet, de ezt a vágyát sosem fogja tudni teljesíteni. Ez pedig az emberi kapcsolatok bonyolultságát és az elvárt és valóságbeli szeretet közötti távolságot jelzi.
Összességében a vers teológiai, bibliatudományi, patrisztikai és skolasztikai szempontból értelmezhető, de más filozófiai és pszichológiai nézőpontokat is fel lehet használni a megértéséhez.