JUHÁSZ

Bojtárom, mi bajod? mely bánat nyomja sohajtó
Melledet? elmédet mi tünődés hozta zavarba?
Bús ha kel a szép nap, szomorú ha lenyugszik, epedve
S kedvtöltés nélkül tereled kis nyájadat erdős
Völgyeken és hegyeken s a tarkás parti mezőkön.
Ébred téli nyugalmából a fű, fa körűled,
És fiatal szépségében koszorúzva virággal
Int tavaszunk, s örömet vígan hint minden utadra,
És te kesergsz. Hév könnyeidet hűs csermelyek isszák,
Gyenge nyögéseidet lassú szél szárnya repíti,
S bús környékedben panasziddal zúgnak az öblök...
Szöszke szelíd kis bojtárkám! mondd bízva, mi hervaszt?
Gazdád kérdezi, szólj: ír lesz készsége sebedre.

BOJTÁR

Ó pásztor, lelkem szomorú, mint a vadon éjjel,
Melyre nehéz zivatar száll a csillagtalan égből,
És hidd el, lelkem szomorú fog lenni halálig.
A bú-födte napok, hetek egymást váltva lefutnak;
Eljő végnapom is. Megnyughatom akkor örökre.
Majd néz a kis nyáj, erdőn s vízparti mezőkön
S a szomorú bojtárt többé nem fogja találni.
Már mélyen fekszik szűk sírban, s hallgat az akkor
Ott, hol szívének keserű fájdalma eloszlik.

JUHÁSZ

Kis botor, és te halált mersz említgetni, holott még
Tízen túl hat nyár feselő éltedben alig múlt,
És nyájamnak most első nemzéseit őrzöd.

BOJTÁR

Elsőt, ah de talán gyötrött éltemben utolsót...
Ó pásztor, mikor én ezelőtt a parton enyelgve
A lassan zuhogó víznek mélyébe lenéztem,
Gyenge szelíd arccal, könnyű tündéres alakban
Egy csínos gyermek remegett föl előmbe vidáman,
S ajka mosolygóbb lett, valahányszor rá mosolyodtam.
Most ha könyűs szemmel letekintek tiszta vizekbe,
Egy halovány bús kép lebben szórt hajjal előmbe,
Mely szemeit lehunyó félben szemeimre mereszti.
Érzem jól, ez lesz az enyészet képe... halálom.

JUHÁSZ

Lásd nyomorúlt gyermek, mint vagy gyötrője magadnak.
Míg te vidám voltál, a vízben víg vala képed.
Most veled elkomorúl. De mért vagy most te szomorgó?
Aki vidám voltál, miért vagy most búba merűlve?
Valld meg okát hamar: ok nélkül nincs semmi, nem is lesz.
Hallgatsz! Hasztalan; én tudom azt: nincs titkod előttem.

BOJTÁR

Ó pásztor, ha tudod, s jó vagy, fogsz szánni bizonnyal.

JUHÁSZ

Szánni szerencsétlent, szomorút enyhíteni szoktunk.
Jer, ne busúlj, megtér, ki után búsongasz, öledbe.
Lányodat a halmon láttam lézegni: kiváncsin
Fordítá ligetünkre szemét s szép bútalan arcát.
Jersze: tereld velem a nyájat, megleljük azonnal,
Im a szilfa felé szöknek bárányai: mozdúlj,
Hajtsd juhodat, hajtsd a szilajabbat gyorsan előre.

BOJTÁR

Annyi csalódásim félénkké tettek. Ezentúl
Még ha csalódnom kell: a nagy kín eltemet engem.

JUHÁSZ

Ám ha szavam megcsal, tied a nyáj, vidd el örökre.

BOJTÁR

Ó ha beszéded igaz, s nem lappang benne csalárdság...

JUHÁSZ

Teljes igaz, hidd el, s nem lappang benne csalárdság.

BOJTÁR

Ilykép bojtárod, mint e táj, víg leszen ismét...
Ah de ha csalsz, legutolsó lesz lelkemnek ez óra,
S a kikelet szele, mely gyengéden szórja leomló
Fürteimet, ha megint eljő egy más kikeletben,
Amit fölkapjon csak alig fog lelni poromból.

Görbő, 1822


Elemzések

A vers természettudományos szempontból alapvetően a természet megfigyeléseire és a múlásra, halálra koncentrál. A természet megfigyelése, például a tavaszra virágzó fák és növények, az élőlények életciklusa hozható összefüggésbe a biológia és az ökológia legfrissebb felfedezéseivel. Az élőlények életciklusa és körforgása, valamint az évszakok váltakozása fontos téma a modern biológiában és ökológiában.

A versekben megjelenő bojtár, aki szomorú és búskomor, megfigyelhető halálfélelme és megtörtsége. Az élet véges volta és a múlás természeti törvényei, például a bojtár saját halála, hozható összefüggésbe az evolúcióbiológiával és az idő múlását vizsgáló kutatásokkal.

A versekben megjelenő víz is fontos szimbólum, amely a múlást és az elmúlást jeleníti meg. A halál képét viszont a bojtár gyermekkori boldogságának elvesztése jelentette veszteség generálja. Az elmúlás és a halál természeti jelenségek, amelyek a modern paleontológiával és az élet keletkezésével foglalkozó kutatásokkal kapcsolatosak.

A versben megjelenő pásztor és bojtár kapcsolata, valamint a pásztor biztatásai és ígéretei a bojtárnak szintén említhetők. Az állati viselkedés és kommunikáció hatásvizsgálata általános állattani és etológiai kutatásokkal kapcsolatos. Az állatok közötti kommunikáció és együttműködés megértése a modern etológia és biológia területe.

Összességében elmondható, hogy a versben megjelenő természeti elemek és érzelmek számos kapcsolatot mutathatnak a mai természet- és élettudományos kutatásokkal. Az evolúció és az életciklus, az idő múlása és az állatok viselkedése mind olyan témák, amelyek a természettudományokhoz közvetlenül kapcsolódhatnak.

A vers egy pásztor és a bojtár közötti párbeszédet ábrázolja, ahol a bojtár szomorúsága és haláltusája az előtérben áll. A vers a 19. századi magyar irodalomhoz sorolható és egy lírai kifejezés a bojtár belső érzéseiről és lelkiállapotáról.

Egyik lehetséges összefüggése a magyar irodalom területén, hogy a versben megjelenik a romantika stílusa és tematikája. A bojtár belső lelkiérzései, a természet szerepe és hatása az emberre, a halállal való foglalkozás mind a romantika jellemzői. Emellett a lírai hangvétel és a belső monológ a romantikus költészet tipikus eszközei közé tartozik.

A vers több nemzetközi klasszikus irodalmi műre is emlékeztet. A halál és a szomorúság témája, valamint a természet szerepe és hatása a bojtár érzéseire hasonlít olyan művekhez, mint William Wordsworth "Vihar" vagy Percy Bysshe Shelley "Vadvirág" című versei, amelyek a romantika korszakához tartoznak. A lírai beszélgetés a bojtár és a juhász között számos híres lírai párbeszédre emlékeztet, például Sándor Kisfaludy "Szeles-víznek rónája" vagy Johann Wolfgang von Goethe "Werther szenvedélye" című művére.

Az általánosabb értelemben vett irodalomtudományi elemzés során a versben megjelenő lírai monológ, a szereplők belső érzései és konfliktusai, valamint a természet és az emberi lélek kapcsolata mind fontos elemek, amelyek számos más irodalmi műben is megtalálhatók.

Összességében a vers egy lírai kifejezés a bojtár belső érzéseiről és a haláltusáról. Az elemzés során kiemelt szerep jut a romantika stílusának és tematikájának, valamint a lírai monológ és a természet és az emberi lélek kapcsolatának. A mű összefüggéseket mutat mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalom területén.

A Juhász és Bojtár című vers teológiai szempontból is értelmezhető és összekapcsolható a bibliatudománnyal, patrisztikával és skolasztikával. A vers témája a halál és a szenvedés, amivel kapcsolatban bibliai és teológiai elemeket találhatunk.

A versben Juhász kérdőre vonja Bojtárt, hogy miért olyan bánatos és tűnődő. Bojtár válaszában a halálra és az elkerülhetetlen végnapra utal, ahol örökre megnyughat. Ezzel a képpel a halálba vetett hit és remény jelenik meg, ami teológiai értelemben megfelelhet a bűnbeesés és a megváltás témájának is. A hitehagyás és az állandó bűntudat az, ami Bojtárt lelkileg leigázja.

Juhász látva Bojtár szomorúságát, próbálja megértetni vele, hogy miért kellene vidámnak lennie, miért kellene búját és szenvedését elengednie. A megváltás és vigasz igéje jelenik meg a pásztor szájából, amikor arra ösztönzi Bojtárt, hogy forduljon hozzájuk, akik segíthetnek neki megtalálni a nyugalmat. Ez a megváltás üzenete, aminek fontos szerepe van a bibliában és a keresztény teológiában is.

Bojtár ezután válaszként megtörtént csalódásairól és szenvedéseiről beszél. Itt a bűntudatból fakadó szenvedés és a halál félelme kap hangsúlyt, amik összekapcsolhatóak a patrisztika, azaz az első keresztény írók és teológusok tanításaival. A patrisztika hangsúlyozza a bűnt és a haláltól való félelmet, és a bűnbánat és a megváltás fontosságát.

A vers végén Juhász megerősíti ígéretét, hogy Bojtárnak újra lehetősége lesz vidámnak lenni, és teljes bizalmat kér tőle. Itt a megváltás és a hit fontossága jelenik meg, valamint az örök élet reményének üzenete.

Ezen kívül más vallási és teológiai aspektusok is értelmezhetők a versben, például a szenvedés funkciója, a remény és megbocsátás, és a teremtett világ válasza a bűnre és a halálra. Amit kérdésként felvethetsz, az a vers végén megjelenő porból való megújulás gondolata, amely összekapcsolódhat az egyházi tanokkal (például feltámadás és testi megújulás).

Összességében a Juhász és Bojtár vers teológiai szempontból hagyományos témákhoz kapcsolódik, mint a bűnbánat, a szenvedés és a remény. A bibliatudomány, patrisztika és skolasztika nézőpontjai pedig segíthetnek kontextusba helyezni a verset és megérteni annak teológiai mélységeit.