Keresés:

Vörösmarty Mihály

A KEGYETLEN EMBERRŐL

Zordon szikláknak szirtjei közt nevelt
Vad, - Tigris emlő szoptata tégedet,
     Te tenger háborgó dagályán
          Szerte csapó Boreás kegyetlen

Magzatja! mily nagy fergeteget szülél,
Csendünknek habzó indulatid mire
     Kisztetnek ismét állhatatlan,
          Béke törő Furiák dühénél

Durvább, ragadjon messze az éj szele
Téged mi tőlünk a hegyek öblibe,
     Egymásra dőlöngő haboknak
          Árja vigyen felhevűlt ölébe.

Szent béke áldott lakhelye téreink
Csendében állván tárja ki ajtajit
     S kisded karunkat felsegítő
          Karjaival kegyesen fogadja.

Pest, 1817

Írd meg a véleményed Vörösmarty Mihály A KEGYETLEN EMBERRŐL című verséről!
Vörösmarty Mihály további versei: