Rég pihensz, lantom, szerelem dalától,
S húrodon váltig remeg a csaló kéj;
Zengj; de bú többé le ne nyomja hangod
          Tiszta folyását.

Csendesen, mint fut habon a tünő szél,
Zengj te is lassú-szomorogva, s vesszen
Hangzatod, mint vész öröm és szerelm e
          Puszta kebelből.

A leány szép volt deli termet által,
Mindeneknél szebb ragyogó szemével,
Szűz mosolygását öröm és nemesség
          Bája emelte.

Fény s homály küzdött enyelegve arcán,
Mint nap és éj küzd derülőded ormon,
Hol közöttök szép sugarával a menny
          Hajnala fölkel.

Nem tanult szózat vala lágy beszéde,
Egyszerűn jött az repeső szivéből
Titka sem volt még, csak enyelge a kis
          Gondolatokkal.

Ekkor eljött a hevület korában,
S könnyü szemmel rajt' mulatott az ifjú
És örűlt a rá ragyogó szemeknek
          Égi világán.

És magán járt a susogó ligetben;
Éneket dallott szive kis tüzéből,
Boldogot, milyen maga volt, s szerelmét
          Zengte hegy és völgy.

A napok tüntek, tüze lángra gyúladt;
Belsejét gond és epedés szakasztá,
S ah kitől venné örömét, nyugalmát -
          Hűlve van az már.

Hűlve van hozzá. De hová merűltél
Bánatok kínos zavarába, lantom?
Szűnj meg, ah nem sok nap után a gyászos
          Fűz fog emelni.

Ott pihentedben hideg éji szellő
Jő reád, és dalt morog a halálnak,
S én, sok inségek fia, hangjaidnál
          Csendesen alszom.

Görbő (?), 1823


Elemzések

A Vörösmarty Mihály által írt "A lant" című vers nem tartalmaz konkrét természettudományos utalásokat vagy elemzéseket. Inkább az érzelmek, a szerelem és a bánat kifejezése jellemzi a költeményt. Azonban néhány a mai természettudomány legfrissebb felfedezéseivel összefüggésbe hozható elemet is meg lehet említeni.

Például a versben szereplő "tiszta folyás" metaforával összekapcsolható a folyóvizek és az ökoszisztémák tisztaságának kérdése, amely fontos témája a környezettudománynak és a vízkutatásnak. A környezet szerepét és jelentőségét érinti az is, hogy a vers a hegyekben és völgyekben járva megemlíti, hogy a fiú szerelme a természetben szólal meg.

A versekben szereplő nappal és éjjel küzdelme, valamint a derülőded arcok metaforája a természetben előforduló fény és árnyék, illetve a nap és a hold kölcsönhatását is jelképezheti. Ez kapcsolatba hozható a Naprendszerünk működésével és a csillagászat legújabb felfedezéseivel.

A versben az is megfigyelhető, hogy a fiú túlzott hevülete és boldogsága idővel "hűlést" és gyászt eredményez. Ez a jellemző összefüggésbe hozható a pszichológiával és a neurobiológiával, amelyek szerint az érzelmi állapotok és az agyi reakciók idővel változhatnak.

Összességében bár a vers nem közvetlenül utal a mai természettudományos kutatásokra és felfedezésekre, azért találhatók olyan témák és metaforák benne, amelyekkel kapcsolatba hozhatók a természettudomány legfrissebb eredményei. A természettudomány eszköztára és megfigyelései lehetővé teszik a világ és a természet mélyebb megértését, amelyek inspirálhatnak és gazdagíthatnak a művészeteket is.

A vers Vörösmarty Mihály A Lanthoz című műve, mely egy szerelmes dalt ír le. Az alábbiakban az irodalomtudományi szempontból lehetséges összefüggéseket tekintjük át mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalom területén:

1. Romantikus szerelem:
- A vers a romantikus irodalom jegyeit mutatja, melyben a szerelem, az érzelmek és a természet különös jelentőséggel bírnak.
- A szerelmes dal, a hangzatok, a lant, a leány szépsége mind a romantikus szerelem és vágyakozás kifejezői.
- A versben jelen van a romantikus költészet jellemző motívuma, a természeti elemekkel való azonosulás (pl., a nap és éj, sugárával a menny, hajnala).
- A versek hangulata a romantika lírai vonulatát követi, ahol az érzelmek és a szubjektivitás dominálnak.

2. Az idill:
- A versben megjelenik az idill műfaja, mely a vidéki nyugalom, a természet és a szeretet boldog együttélést ábrázolja.
- A liget, a hegy és völgy zsongása és a boldogság kifejezője.

3. A költői líra:
- A vers a költői líra műfaját képviseli, mely a költő személyes gondolatait és érzéseit fejezi ki, közvetítve azt az olvasó felé.
- A költemény esztétikai értékét nem elsősorban története adja, hanem a költői képek, a ritmus, a rímelés és a hangzás.

4. Az élet múlása és a halál:
- A versben megjelenik az elmúlás, az élet ciklikussága, és a halál motívuma, mely a romantikában gyakori téma.
- Az idősödő költő azt kéri, hogy lantja ne hozzon bút, hanem tiszta hangjával kísérje a szerelmes dalokat. Ezután eljön a bánat, és a lant már csak a hűlt helyén pihen.

5. Az öregség és az elhalványuló szépség:
- A versben a költő elmúlt fénykora jelenik meg. Kezdetben szép és élettel teli, képes volt átélni a szerelmet és boldogságot. Azonban az idő múlásával és az élet nehézségei közepette eljött az öregség, és vele együtt a szépség is hervad.
- Az idős költő a lant utolsó dallamával búcsúzik a fiatalságtól és a boldogságtól.

Összességében, Vörösmarty Mihály A Lanthoz című verse magyar és nemzetközi irodalmi kontextusban is sok irodalmi stílusjegyet mutat: romantikus szerelem, idill, költői líra, az élet múlása és a halál, valamint az öregség és a szépség elhalványulása. A vers a költő érzelmi világát és a romantika lírai hangulatát tükrözi.

A vers teológiai szempontból történő elemzését a vallási motívumok és az emberi érzelmek találkozásának megfelelő interpretációjával kezdhetjük.

Az első sorokban a lant egy szerelmes dalától való pihenését említi a költő. A lant itt jelképesen az emberi szív lehet, amely szerelmi dalokat énekelt, azaz boldogságot és örömet hozott. Azonban a bú elnyomta a dalok hangját, ami arra utalhat, hogy a szerelmi boldogság ideig-óráig tartható csupán, és elkerülhetetlenül beárnyékolja a bánat és a fájdalom.

A második versszakban a lantot a széllel hasonlítja össze, amely csendesen, lassú-szomorogva zenél. Ez azt sugallhatja, hogy az emberi érzelmek, akár szeretet vagy boldogság, lassan tovatűnnek és a szomorúság veszi át a helyüket. Hangzatuk pedig vészbe sodorja az örömöt és a szerelmet, amelyek eredetileg boldogságot hoztak.

A harmadik és negyedik versszakban a költő egy szép leányt ír le, akinek deli termete és ragyogó szeme megigézi mindenki tekintetét. A leány mosolya örömet és nemeség érzetét kelti, és arcán az éjszaka és a nappal, a homály és a fény együttes küzdelmét látjuk. Ez a versrész utalhat arra, hogy a leány valamilyen spirituális erővel rendelkezik, ami vonzza őt körülvevő embereket.

Az ötödik versszakban a leány lágy beszédét és egyszerűségét említi a költő. Ez arra utal, hogy a leány ártatlan és még nem rendelkezik titkokkal vagy nagy bölcsességgel. Ebben az időszakban érkezik egy ifjú, aki könnyedén szórakozik a leány szépségén és szerelmén. Megörül a leány szemeinek égi világosságának. Ez a rész a patrisztika nézőpontjából azt sugallhatja, hogy a szeretet és a szépség isteni ajándék, amely elragadja az embereket.

A hatodik versszakban az ifjú magányosan jár a susogó ligetben és énekel a lelkében égő szerelmi tüzéből. A hegyek és völgyek viszonozzák az ő boldogságát. Ez a versrész arra utalhat, hogy az ifjú a természetben keresi a megnyugvást és a boldogságot, és ott találja meg saját magát és érzelmeit.

A hetedik versszakban a költő arról beszél, hogy az idő múlásával az ifjú szíve elhűlt a leány iránt. Ezt az emberi érzelmek változékonyságaként értelmezhetjük, ami a skolasztika nézőpontjával is összecseng, amely hangsúlyozza az emberi érzelmek meghatározott, idővel változó természetét.

A nyolcadik és kilencedik versszakban a költő arra kéri a lantot, hogy szűnjön meg dalolni, mivel a gyász és veszteség kezdődött el. Ez arra utalhat, hogy az ifjú elvesztette a boldogságot és megértette az élet fájdalmát és mulandóságát. Ez összhangban van a bibliatudománnyal, amely arra tanít, hogy az emberi boldogság ideiglenes és csak örökkévaló boldogságot találhatunk az isteni jelenlétben.

Az utolsó versszakban a költő hűltének a metaforájával leírja, hogy az ifjúl az élet nehézségei és a halál által küszködik. Ez egy vallási aspektus, amely hangsúlyozza a földi szenvedés és a halál valóságát, és az emberi szellem megnyugvását és üdvösségét a halálon túlra helyezi.

Összegezve, Vörösmarty Mihály "A LANTHOZ" című versében a szerelmi boldogság és a fájdalom, az öröm és a bánat egymással való kölcsönhatását és az emberi érzelmek változékonyságát látjuk. A verse teológiai szempontból azt sugallja, hogy az emberi boldogság és elégedettség csak ideiglenes, és a végső boldogság és megnyugvás a spirituális valóságban, az isteni jelenlétben található meg.