A vers első sorai természettudományos szempontból megközelítve arra utalnak, hogy a beszélőt valamilyen báj hatás alatt tartanak. A bájolás fogalma az emberi viselkedés pszichológiai elemzésével kapcsolatos, és a mai tudomány arra összpontosít, hogy megértsék, miért hajlamosak az emberek hiszékenyek lenni és könnyen befolyásolhatók.
A vers utal a pillantatok erejére is, ami a szemmozgások és a pupillák változásainak tanulmányozásával kapcsolatos. A szerelem általában erős érzelmi reakciókat vált ki és változásokat idéz elő a pupillák méretében és mozgásában.
A következő sorok azt fejezik ki, hogy a beszélő a múlt emlékezetét égeti el, kizárólag a másik személyre fókuszálva. Ez a memória és az emlékezés kutatásához kapcsolódik, melyek azzal foglalkoznak, hogyan tároljuk és hozzáférünk a múltbeli események emlékéhez.
A versben szerepel egy gyengébb szókapcsolat, ami utalhat az evolúcióra és az öröklődésre: "ha majd világ s szemem lehúnytanak, Képed s az élet sírba szállanak". Ez a sor úgy értelmezhető, hogy a szemét bezárva a beszélő elveszíti a külvilágot és a képet, ami az életről marad. Ez a gondolat a halállal és az élet folyamatával kapcsolatos.
A vers végén a beszélő kijelenti, hogy nem érdekli a másik személy és nem tudja elfogadni a hizelgést, mert az nem vigasztalja. Ez a rész arra utalhat, hogy a beszélő elutasítja a társadalmi normákat és a külső elismerést, inkább a hűséget és az igazságosságot tartja fontosabbnak.
A vers egészében a beszélő egy szerelmi csalódást fejez ki. A mai természettudományos kutatások segíthetnek megérteni, hogy miért alakul ki egyes emberek számára fontos és jelentőségteljes kapcsolatok, és miért válnak csalódással és fájdalommal járó helyzetekké. Továbbá, a tudományos kutatások segíthetnek megérteni az emberi agy és érzelmek működését, amelyek lehetővé teszik a szerelem és az érzelmi kapcsolatok átélését.