Laurának

Hová merűlt el szép szemed világa?
Mi az, mit kétes távolban keres?
Talán a múlt idők setét virága,
Min a csalódás könnye rengedez?
Tán a jövőnek holdas fátyolában
Ijesztő képek réme jár feléd,
S nem bízhatol sorsodnak jóslatában,
Mert egyszer azt csalúton kereséd?
Nézd a világot: annyi milliója,
S köztük valódi boldog oly kevés.
Ábrándozás az élet megrontója,
Mely, kancsalúl, festett egekbe néz.
Mi az, mi embert boldoggá tehetne?
Kincs? hír? gyönyör? Legyen bár mint özön,
A telhetetlen elmerülhet benne,
S nem fogja tudni, hogy van szívöröm.
Kinek virág kell, nem hord rózsaberket;
A látni vágyó napba nem tekint;
Kéjt veszt, ki sok kéjt szórakozva kerget:
Csak a szerénynek nem hoz vágya kínt.
Ki szívben jó, ki lélekben nemes volt,
Ki életszomját el nem égeté,
Kit gőg, mohó vágy s fény el nem varázsolt,
Földön honát csak olyan lelheté.
Ne nézz, ne nézz hát vágyaid távolába:
Egész világ nem a mi birtokunk;
Amennyit a szív felfoghat magába,
Sajátunknak csak annyit mondhatunk.
Múlt és jövő nagy tenger egy kebelnek,
Megférhetetlen oly kicsin tanyán;
Hullámin holt fény s ködvárak lebegnek,
Zajától felréműl a szívmagány.
Ha van mihez bizhatnod a jelenben,
Ha van mit érezz, gondolj és szeress,
Maradj az élvvel kínáló közelben,
S tán szebb, de csalfább távolt ne keress,
A birhatót ne add el álompénzen,
Melyet kezedbe hasztalan szorítsz:
Várt üdvöd kincse bánat ára lészen,
Ha kart hizelgő ábrándokra nyitsz.
Hozd, oh hozd vissza szép szemed világát;
Úgy térjen az meg, mint elszállt madár,
Mely visszajő, ha meglelé zöld ágát,
Egész erdő viránya csalja bár.
Maradj közöttünk ifju szemeiddel,
Barátod arcán hozd fel a derűt:
Ha napja lettél, szép delét ne vedd el,
Ne adj helyette bánatot, könyűt.

1843. február vége - március eleje

Stílusok

Laurának

Hová merűlt el gyönyörű szemed nézete?
Mi az, mi kétesen távolban keresett?
Talán a múlt idők sötét virága,
Csalódás könnyétől reszketve megvetett?

Vagy a jövő holdas fátyolában
Rémisztő képek réme jár feléd?
Nem bízhatol sorsod jóslatában,
Mert egyszer azt csalúton keresztétek?

Nézd a világot: annyi milliója,
S közöttük igazi boldog oly kevés.
Ábrándozás az élet rombolója,
Mely, kancsalul, festett egekbe néz.

Mi az, mi embert boldoggá tehetne?
Kincs? hír? öröm? Legyen bármilyen bőség,
A telhetetlen elmerülhet abban,
És nem fogja tudni, hogy van szívöröm.

Kinek virág kell, nem rak rózsakertet;
A látni vágyó napba nem pillant,
Kéjt veszít, ki sok kéjt követve szórakozik:
Csak a szerénynek nincs vágya, amit szenved.

Aki jó szívvel, nemes lélekkel született,
Ki életszomját meg nem égették,
Kit büszkeség, mohó vágy és fény nem varázsolt el,
Földön otthon csak ő lehetett.

Ne nézz, ne nézz hát távoli vágyaidba:
Az egész világ nem a miénk;
Amennyit a szív felfoghat saját magába,
Csak annyit mondhatunk magunkénak.

Múlt és jövő egy nagy tenger a mellkason belül,
Elviselhetetlen oly kicsiny lakhelyen;
Hullámain holt fények és ködös tájak lebegnek,
A zajától felbolydul a szív magánya.

Ha van mihez hinned a jelenben,
Ha van, amit érezni, gondolni és szeretni,
Maradj a fény közelében,
S ne keresd a távol szépségét, hiszen az csak csalfa.

Ne add el a kiválthatót álompénzen,
Melyet kezedben hiábavalón szorítasz:
A vágytól várt boldogságod árát fizeted majd,
Ha karokat nyitsz hízelgő ábrándoknak.

Hozd vissza, ó, hozd vissza gyönyörű szemed világát;
Úgy térjen vissza, mint az elröppent madár,
Amely visszatér, ha megtalálja zöld ágait,
Bár az egész erdő virága is csalja.

Maradj köztünk ifjú szemeiddel,
Barátod arcán hozd elő a derűt:
Ha nap lettél, ne vedd el a szép délutánt,
Ne adj helyette bánatot, könnyet.

1843. február vége - március eleje

Elemzések

Vörösmarty Mihály A merengőhöz című versét irodalomtudományi szempontból a következőképpen lehet elemezni:

1. Történeti kontextus: A vers 1843-ban íródott, ami a romantikus irodalom időszakába tartozik Magyarországon. A romantikus korszak jellemzői, például az érzelmek, a vágyak és a természet szeretete, jelen vannak a versben is.

2. Tematika: A vers a vágyak, az ábrándok és a boldogság témáját dolgozza fel. A költő kérdéseket tesz fel a versben: mi okozhat boldogságot, mit jelenthet a jövő, és mit érdemes keresni az életben.

3. Stílus: A vers költői nyelvezettel és szép képekkel rendelkezik. A rímek, ritmus és metaforák segítenek az üzenet közvetítésében.

4. Szereplők: A versben nincsenek konkrét szereplők, inkább egy párbeszéd formájában megszólítás történik. A költő a merengőt (akinek a szemével beszél) faggatja arról, hogy miért tűnik el a szépség és a boldogság a világból.

5. Motívumok: A versben több motívumot is felfedezhetünk, amelyek a magyar és a nemzetközi szépirodalom területén is ismertek. Ilyen például a múlt és a jövő megidézése, az ábrándozás és az élet értelmének kérdése, valamint a boldogság keresése.

6. Nemzetközi kapcsolatok: Az általános tematika és a romantikus stílus miatt Vörösmarty Mihály versének hasonlóságot lehet találni más nemzetközi romantikus költők műveivel, például a német Johann Wolfgang von Goethével vagy az angol Lord Byronnal.

7. Hatás és recepció: A vers népszerűvé vált a magyar irodalomban, és sokan azonosulnak a költő ábrázolt dilemmáival és kérdéseivel.

Ezen elemek figyelembevételével teljes körű irodalomtudományi elemzést lehet végezni Vörösmarty Mihály A merengőhöz című verséről mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalom kontextusában.

A vers teológiai szempontból megvizsgálva, többek között a hit, a boldogság, a vágyak és az idő témáját érinti. A bibliatudománynak, a patrisztikának és a skolasztikának az alábbiak szerint lehet kapcsolódása a vershez:

Biblia: A versben található "de ha van mit érezz, gondolj és szeress" sor utalhat a Bibliában gyakran említett szeretet parancsára, amely a keresztény hit alapja. A versben említett boldogság és vágyak megszerzése azonban nem ad állandó boldogságot, hanem csak átmeneti kielégülést. Ezzel kapcsolatban a Biblia tanítása arra figyelmeztet, hogy a földi örömök és vágyak sosem tudják maradéktalanul kielégíteni a lelket, és csak a spirituális, Istenbe vetett hit és szeretet adhat valódi boldogságot.

Patrisztika: A patrisztika idején a teológusok, mint például Szent Ágoston, foglalkoztak az emberi vágyak és boldogság természetével. A versekben megfogalmazott gondolatok, hogy sem a külső körülmények, sem a földi gyönyörök nem képesek valódi boldogságot adni, találkozhatnak a patrisztika tanításaival, amelyek szerint Istenbe való belemélyedés és az emberi vágyak megtagadása vezet a lelki boldogsághoz.

Skolasztika: A skolasztika figyelmesen vizsgálta az értelmi és a hitbeli aspektusokat. A versben említett kérdések a boldogság forrásáról, a vágyak elégedetlenségre való hatásáról és az idő múlásának hatásáról kapcsolódhatnak a skolasztikus gondolkodásmódhoz. A skolasztikus filozófia szerint Isten az egyetlen forrása az abszolút boldogságnak, és az idő múlásával ez a boldogság csak növekszik.

Ezen túlmenően, maga a vers egyéb teológiai megközelítésekre is alkalmas lehet. Például a vers szólhat az emberi vágyak korlátairól és a bukott emberi természetről is, amelyek eredményeként az ember soha nem elégedett, mindig többet és jobbat akar. Ez összefüggésben állhat a keresztény tanítással, hogy az ember bukott állapota és hiányosságai miatt csak Isten által lelheti valóban boldogságra.

A vörösmarty Mihály által írt "A Merengőhöz" című versnek számos olyan elemét találjuk, ami a mai természettudomány legfrissebb felfedezéseivel összefüggésbe hozható. Az alábbiakban részletesen elemezzük ezeket a szempontokat:

1. Az ember boldogságának természete: A versben Vörösmarty azt kérdezi, hogy mi az, ami az embert boldoggá teheti. Az elme merengése során kiderül, hogy nem a kincsek, hírnév vagy gyönyörök, hanem a jó szív, nemes lélek és az élet élvezete az, ami igazán boldoggá teheti az embert. Ez a gondolatkör azzal a friss felfedezéssel kapcsolatos, hogy a boldogság nem feltétlenül kapcsolódik anyagi gazdagsághoz, hanem elsősorban az emberi kapcsolataink minőségétől és lelkiállapotunktól függ.

2. Az ábrándozás és a valóság közötti kapcsolat: A versben Vörösmarty érvel, hogy az ábrándozás az életet romboló tényező, amely a vágyak semmibe vételével jár. A valóságban visszafogottabbaknak és szerényebb embereknek nincs vágya, és ezáltal nincs kínlódásuk. Ez a gondolatkör összefüggésbe hozható azzal a felfedezéssel, miszerint az ábrándozásnak és a túlzott vágyaknak negatív hatása lehet az emberi boldogságra és elégedettségre.

3. Az idő és a tér korlátai: A versben Vörösmarty arra utal, hogy az idő és a tér végtelen, és az ember nem képes felfogni ezeket a méreteket. Az idő és a tér korlátainak megértése és elfogadása egyértelműen kapcsolódik a mai természettudomány legfrissebb felfedezéseihez, különösen a relativitáselmélethez és a kvantummechanikához.

4. Az élet élvezete a jelenben: A versben Vörösmarty azt tanácsolja, hogy az embernek a jelenben kell megtalálnia örömét és értelmét. Ez a gondolatkör arra utal, hogy a boldogság és elégedettség megtalálása nem a múltban vagy a jövőben kell keresni, hanem a jelen pillanatban kell élvezni az életet. Ez összefüggésben áll a modern pszichológiával és a mindfulness gyakorlatokkal, amelyek előtérbe helyezik a jelenben való élést.

Ezek a fenti elemzések jól mutatják, hogyan kapcsolódhat a vörösmarty Mihály "A Merengőhöz" című verse a mai természettudomány legfrissebb felfedezéseihez. Bár a vers 1843-ban íródott, az abban megfogalmazott gondolatok és észrevételek még mindig relevánsak és érdekesek, amikor a mai természettudomány legújabb eredményeivel kapcsolatba hozzuk.