Hah kié vagy most, ki csak értem égél,
Életem, kedvem s örömim reménye?
Mért remegsz bágyadt szemeimbe nézni?
          Szómra felelni?

Nem; tovább így nem gyötör engem e kín,
Megvető szemmel soha látni nem fogsz.
Majd kemény mellvas födi bús szivemnek
          Gyenge hevültét.

Kard szorúl vesztet nyomozó kezembe,
Elvadúlt lelkem viadalt ohajtoz:
Ott jut a sok száz, sok ezer halálból
          Nékem is egy még.

Istenünk véled, s velem is! - Te sápadsz?
Rémkönyűk dúlják deli arcod ékét.
Hah mi ez? mit kér, mit akar rebegni
          Szótalan ajkad?

Értlek: a visszás hatalom nyomott el,
Hű maradtál még szerető szivemhez.
Oh ezen csók, mely heves arcomon forr,
          Ezt bizonyítja.

Jer, körűl foglak, valamint az árvíz
A magas partú szigetek vidékét;
Jöszte: keblemből csak az űzhetend el,
          Aki teremtett.

Börzsöny, 1820


Elemzések

A vers természettudományos szempontból kevésbé releváns témát dolgoz fel, így viszonylag kevés kapcsolódás található a mai természettudomány legfrissebb felfedezéseivel. Azonban az alábbiakban megemlítünk néhány olyan aspektust, amelyek részben kapcsolódhatnak a természettudományhoz:

1. Az emberi érzelmi reakciók: A vers a szerelem és érzelmi reakciók témakörét boncolgatja, amely a neurológia és pszichológia tudományában mélyreható vizsgálatok tárgya. Az utóbbi években sok kutatás történt az érzelmek neurobiológiájával, az agyi aktivitással és a hormonok szerepével kapcsolatban.

2. Az emberi test: A versben leírt érzelmek és reakciók között szerepel a felizzó arc, a bágyadt szemek és a hevesen forró csók. Ezek a testi jelenségek kapcsolatban lehetnek a fizikai és kémiai folyamatokkal az emberi testben, például az agyi aktivitással, a vérkeringéssel és az érzékszervi receptorokkal.

3. Az evolúció: A versben a szerző a halálról is beszél, és kifejezi a vágyát, hogy egy viadalból saját magának is jusson egy halál. Ez a gondolat kapcsolatba hozható az evolúció elméletével, amelynek során a fajok az élet és a túlélés küzdelmében fejlődnek és alkalmazkodnak.

4. Környezeti elemek: A vers említi a magas partú szigetek vidékét, amely kapcsolatba hozható a földrajzzal és a geológiával. A természettudományok a környezeti elemek, például a pusztító árvizek és a magas partvidékek kialakulásának folyamatával foglalkoznak.

Bár a vers nem közvetlenül kapcsolódik a modern természettudomány legfrissebb felfedezéseivel, mégis kapcsolódási pontokat találhatunk az emberi érzelmek, az evolúció és a környezeti elemek témaköreihez.

Vörösmarty Mihály A SZERELMES című versét irodalomtudományi szempontból vizsgálva, számos összefüggést találhatunk mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalom területén.

1. Romantika: A verselemzés során egyértelműen megállapíthatjuk, hogy Vörösmarty Mihály A SZERELMES című vers a romantika időszakába sorolható. Jellemzőként megjelenik a személyes érzelmek megjelenítése, az élet élvezete és az elérhetetlen szerelem témája.

2. Szerelmi líra: A vers a szerelmi líra műfajába tartozik. A szerelmi líra jellemzően a szerelemmel, a szenvedéllyel, az elválaszthatatlansággal foglalkozik.

3. Átváltozás és önértelmezés: Az utolsó versszakban megjelenő "Jöszte: keblemből csak az űzhetend el, Aki teremtett." mondat arra utal, hogy a szerelmes egyesülne a szerelmével, és az átváltozás az egyetlen módja az elválaszthatatlanságnak. Ez az önértelmezés és a közös élet utáni vágyként is értelmezhető.

4. Halál és vágyakozás: A versben többször is utalás történik a halálra és a vágyakozásra. Az antagonisták keresése a halálban és a "sok száz, sok ezer halálból Nékem is egy még" mondat megjelenése a vágyakozás és az örökre szóló egységesítés iránt.

5. Szimbolizmus: A versben találhatók számos szimbolikus elemek, például a "kemény mellvas födi bús szivemnek Gyenge hevültét", amely a külső keménységet és a belső szenvedélyt jelképezi.

6. Versforma: A versben a költő rímeket és ritmikát használ, amely a klasszikus lírai műfaj jellemzője.

7. Verselemzés: A versben található fájdalmas érzelmek és a szerelemmel való küzdelem tematikája nemcsak a magyar, hanem a nemzetközi szépirodalomban is jelen van. Hasonló témák és érzések jelennek meg például William Shakespeare, a szonettek ikonikus alakja műveiben.

Összességében a Vörösmarty Mihály A SZERELMES című vers irodalomtudományi szempontból romantikus szerelmi líraként értelmezhető. A versben előkerülő témák és elemek találhatók mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalomban.

A vers szövege teológiai elemzésre is alkalmas, és több nézőpontból is megközelíthető. Az alábbiakban a bibliatudomány, patrisztika és skolasztika nézőpontja is érintésre kerül.

Bibliai szempontból a vers elsősorban az Istenhez és hozzá való kapcsolathoz kapcsolódik. Az első sorban a Szerető, Isten iránti hódolatot fejezi ki. A költő arra utal, hogy az életnek és örömöknek forrása az Isten. Az "életem, kedvem s örömeim reménye" kifejezés arra utal, hogy a költő Istenben találja meg a boldogságot és reményt.

A következő sorokban a költő megjeleníti önmagát, mint a szenvedő szerelmes. Az "elvadúlt lelkem" és a "viadalt ohajtoz" kifejezések arra utalnak, hogy a költő érzelmi viharok között sodródik, és valamilyen kiúttal kell szembesülnie. Itt a szerelem metaforáját alkalmazza, melynek középpontjában a saját énje áll, melyet kifejeződve tudatosan veszít el. Az "ott jut a sok száz, sok ezer halálból, Nekem is egy még" rész arra utal, hogy a költő kész az önfeláldozásra, vagy a szeretett személyért való harcra.

A versben megjelenik az isteni és emberi kapcsolat erős köteléke, valamint az emberi szenvedés és Isten közötti kapcsolat. A költő Istennel való kapcsolatát metaforákkal és képekkel jeleníti meg. Az "Istenünk véled, s velem is" kifejezés arra utal, hogy a költő Isten jelenlétére és védelmére támaszkodik, miközben saját gyengeségét is felismeri. Az utolsó sorokban a költő arra kér, hogy Isten foglalja körül, vagyis vegye gondozásba és védelmezze, mint ahogy a magas partú szigeteket is az árvíz körülveszi. A költő kifejezi Isten iránti bizalmát és függését, hite és hódolata feléje.

A bibliatudomány a versben megjelenő képek és kifejezések tekintetében további részleteket tárnak fel. Például a költői képekben feltűnhetnek utalások a Szentírás szövegeire, például a "sápadó arcod" a megváltó Jesus Krisztusra utalhat, aki a kereszten szenvedett. Azzal is érvelhetünk, hogy a "kard" és a "mellvas" kifejezések a harci képekre épülnek, amikre a Bibliában is gyakran utalnak.

A patrisztika nézőpontja a szent atyák tanításaira és értelmezéseire alapul. Például Szent Ágoston a szeretet és Isten kapcsolatáról ír, és hangsúlyozza, hogy az isteni szeretettel változtatás történik az emberben. Így a versben megjelenő szerelmi, szenvedélyes és fájdalmas érzelmek felismerhetők Isten iránti szeretetként, és az emberi lélek vágyakozásaként Istenhez való közeledésre.

A skolasztika nézőpontja a racionális teológia és filozófia keretein belül próbálja megérteni és érvelni az isteni és emberi kapcsolatokról. A skolasztika gyakran foglalkozik a természeti és isteni törvényszerűségekkel. A versben a költő által bemutatott érzelmek és képek érzelmi és személyes kapcsolatot tartalmaznak. Az a kifejezés, hogy "Istenemmel véled, s velem is", kiemeli az emberi lélek és az isteni szeretet közötti kapcsolatot. A skolasztika kiemeli az emberi érzelmek jelentőségét, mivel azok képesek megnyilvánulni és visszatükrözni az isteni szeretet törvényszerűségeit.

Ezen kívül a versben megjelenő további témák is további teológiai értelmezésekre adhatnak lehetőséget, például a szenvedés, az áldozat esszenciája vagy az isteni védelem. A vers tehát teológiai értelmezéséhez számos megközelítés és értelmezés lehetséges, beleértve a bibliatudomány, patrisztika, skolasztika nézőpontjait is.