Húzd rá cigány, megittad az árát,
Ne lógasd a lábadat hiába;
Mit ér a gond kenyéren és vizen,
Tölts hozzá bort a rideg kupába.
Mindig igy volt e világi élet,
Egyszer fázott, másszor lánggal égett;
Húzd, ki tudja meddig húzhatod,
Mikor lesz a nyűtt vonóbul bot,
Sziv és pohár tele búval, borral,
Húzd rá cigány, ne gondolj a gonddal.

Véred forrjon mint az örvény árja,
Rendüljön meg a velő agyadban,
Szemed égjen mint az üstökös láng,
Húrod zengjen vésznél szilajabban,
És keményen mint a jég verése,
Odalett az emberek vetése.
Húzd, ki tudja meddig húzhatod,
Mikor lesz a nyűtt vonóbul bot,
Sziv és pohár tele búval, borral,
Húzd rá cigány, ne gondolj a gonddal.

Tanulj dalt a zengő zivatartól,
Mint nyög, ordít, jajgat, sír és bömböl,
Fákat tép ki és hajókat tördel,
Életet fojt, vadat és embert öl;
Háború van most a nagy világban,
Isten sírja reszket a szent honban.
Húzd, ki tudja meddig húzhatod,
Mikor lesz a nyűtt vonóbul bot,
Sziv és pohár tele búval, borral,
Húzd rá cigány, ne gondolj a gonddal.

Kié volt ez elfojtott sohajtás,
Mi üvölt, sír e vad rohanatban,
Ki dörömböl az ég boltozatján,
Mi zokog mint malom a pokolban,
Hulló angyal, tört szív, őrült lélek,
Vert hadak vagy vakmerő remények?
Húzd, ki tudja meddig húzhatod,
Mikor lesz a nyűtt vonóbul bot,
Sziv és pohár tele búval, borral,
Húzd rá cigány, ne gondolj a gonddal.

Mintha ujra hallanók a pusztán
A lázadt ember vad keserveit,
Gyilkos testvér botja zuhanását,
S az első árvák sirbeszédeit,
A keselynek szárnya csattogását,
Prometheusz halhatatlan kínját.
Húzd, ki tudja meddig húzhatod,
Mikor lesz a nyűtt vonóbul bot:
Sziv és pohár tele búval, borral,
Húzd rá cigány, ne gondolj a gonddal.

A vak csillag, ez a nyomoru föld
Hadd forogjon keserű levében,
S annyi bűn, szenny s ábrándok dühétől
Tisztuljon meg a vihar hevében,
És hadd jöjjön el Noé bárkája,
Mely egy uj világot zár magába.
Húzd, ki tudja meddig húzhatod,
Mikor lesz a nyűtt vonóbul bot:
Sziv és pohár tele búval, borral,
Húzd rá cigány, ne gondolj a gonddal.

Húzd, de mégse, - hagyj békét a húrnak,
Lesz még egyszer ünnep a világon,
Majd ha elfárad a vész haragja,
S a viszály elvérzik a csatákon,
Akkor húzd meg ujra lelkesedve,
Isteneknek teljék benne kedve.
Akkor vedd fel ujra a vonót,
És derüljön zordon homlokod,
Szűd teljék meg az öröm borával,
Húzd, s ne gondolj a világ gondjával.

1854. július-augusztus(?)


Stílusok

Húzd rá nótás, vedd meg a zsoldoddal,
ne lógasd hiába lábadat alá;
Mit ér a gond, kenyér, vizes pohár,
tölts bort a rideg kupákba pajtás!
Mindig így volt e kemény világban,
Fázik a tüzes, máskor lángban ég;
Húzd, ki tudja, meddig húzhatod még,
mikor lesz nyűtt zenebúból botvég,
szív és pohár tele búval, borral,
húzd rá koma, ne gondolj a bajjal.

Áradjon véred, mint árja az örvény,
rendüljön meg velőben agyadban;
Lángoljon szemed, mint az üstökös,
húrod tördeljen szilajul és vadul;
Gyűrjön mint jég a kemény kalapács,
Elpattant az emberi vetés tavasz;
Húzd, ki tudja, meddig húzhatod még,
mikor lesz nyűtt zenebúból botvég,
szív és pohár tele búval, borral,
húzd rá koma, ne gondolj a bajjal.

Tanj nótára a zivatar zengését,
ahogy nyög, ordít, jajgat, sír és bömböl,
előretaszítja a pompás fákat és nedves hajókat széjjel,
ellobbanja az életüket; vad úton marakodó háborúk,
Isten röcsköl a dorgott szent vizedben;
Húzd, ki tudja, meddig húzhatod még,
mikor lesz nyűtt zenebúból botvég,
szív és pohár tele búval, borral,
húzd rá koma, ne gondolj a bajjal.

Kié vagy ez a nyögve néhány sóhaj,
míg jajgott, sírt ez vadbódulatban;
Ki ordít az ég vattáján keresztül,
mi keservesen zokogó malom
a pokolában; hulló angyal,
tört szív, bolondult lélek,
vert hadak, vagy merész remények;
Húzd, ki tudja, meddig húzhatod még,
mikor lesz nyűtt zenebúból botvég,
szív és pohár tele búval, borral,
húzd rá koma, ne gondolj a bajjal.

Otthon vagyunk már úgy, mint régen sírtunk
A pusztán a jámbor ember keservén,
gyilkos kaptafás botja a csattanást,
az első árvák sirbeszédeit,
ahány kesely gerjesztett szólója volt;
Prometheus új kínja, amely halhatatlan.
Húzd, ki tudja, meddig húzhatod még,
mikor lesz nyűtt zenebúból botvég,
szív és pohár tele búval, borral,
húzd rá koma, ne gondolj a bajjal.

A vak csillag forogjon benne, az én nyomorult földemben,
és annyi bűn, szenny és ábránd dühössége
tisztuljon meg a viharok bőségében,
és Noé bárkája érkezzen el végre,
amely magára zár egy új világot.
Húzd, ki tudja, meddig húzhatod még,
mikor lesz nyűtt zenebúból botvég,
szív és pohár tele búval, borral,
húzd rá koma, ne gondolj a bajjal.

Húzd, de mégsem, hagyd nyugodtan a húrt,
még lesz egy nap, amikor ünnepelünk,
amikor elfárad már a vész haragja,
s a viszály elvérzik csatáinkon,
akkor húzd újra lelkesen a vonót,
Istenek kedve teljék meg benned.
akkor vedd ujra fel kedved szerint a vonót,
és derüljön zordon homlokod,
bús szíved ürüljön a bor örömével,
húzd, és ne gondolj a világ bajára.

1854. július-augusztus(?)


Elemzések

A VÉN CIGÁNY versében többek között megtalálhatjuk a következő teológiai szempontokat:

1. Szenvedés és öröm:
A vers a szenvedés és öröm kettősségére utal. Az ember élete tele van fájdalommal és küzdelmekkel, amit a "gond", a "bú", a "gonoszság" vagy a "világ gondja" szimbolizál. Ugyanakkor az útmutatás az, hogy minden nehézség közepette is részünk lehet öröm és boldogság, amit a "bor", a "szív", a "homlok derülése" képvisel.

2. Bibliatudomány:
A versben megjelenik a bibliai vonatkozás is. Például, az első verssor "Húzd rá cigány, megittad az árát" utalhat Jézus kereszthalálának megváltói árára, amiért ő az emberiség bűneit meghaltotta. Az örvény árjára utalva a Nótárium kérdéses lehet, hogy a világnak a bűneit jelképezi. A Prométheusz és a Noé bárkája utalások szintén bibliai referenciát jelenthetnek.

3. Patrisztika:
A Patrisztika időszakában a vallási gondolkodás központi témája volt az emberi szenvedés és a bűn kérdése. A versben ez a gondolatkör is megjelenik, amikor a "vad rohanatban", a "gyilkos testvér botja zuhanását", és a "keselynek szárnya csattogását" említi. A "vert hadak vagy vakmerő remények" pedig az emberi bűn és szenvedések további példáit jelöli.

4. Skolasztika:
A Skolasztika időszakában a teológusok az emberi akarathoz, a cselekedetekhez és a végső célhoz kapcsolódó kérdéseket vizsgálták. A versben is megfigyelhető az emberi akarat erőteljes megjelenítése, amikor a cigányt arra buzdítja, hogy továbbra is játszva vonja a vonót és ne gondoljon a világ gondjával. Ez az önfeláldozás és a kitartás erős humán vonzereje is, amelyet a cigány megtestesít.

A VÉN CIGÁNY vers az emberi élet és emberi szenvedés metaforájaként tekinthető. A bibliai és teológiai referenciák, valamint a patrisztika és skolasztika elméleteinek elemzése segítséget nyújt a vers mélyebb megértéséhez és értelmezéséhez.

A vers elemzése során a következő összefüggésekre lehet figyelni:

1. Tematika: A versben a cigányok életének és sorsának képe jelenik meg. Az alkotó a cigány személyét használja fel a társadalmi elnyomás és igazságtalanság szimbólumaként.

2. Formai elemek: A vers öt versszakból áll, amelyek egyenlő hosszúságúak és rímelnek egymással. A négy soros struktúra és az összhang a vers központi témájával erősíti azt, hogy a cigány élete és sorsa mindig ugyanúgy zajlik, függetlenül a változó külső körülményektől.

3. Cigány szimbolika a magyar irodalomban: Vörösmarty Mihály A Vén cigány című verse a magyar irodalom egyik meghatározó műve, amely a cigányokat a társadalmi elnyomottságban élő emberek, a szenvedés és a remény szimbólumaként jeleníti meg. Ez a cigány szimbolizmus továbbél a magyar irodalomban, hiszen más írók is hasonló módon ábrázolják a cigányokat, például Móricz Zsigmond Az Isten háta mögött című regényében.

4. Nemzetközi szépirodalom kapcsolatai: A versben megjelenő cigány szimbólum és a társadalmi igazságtalanság problémája olyan témák, amelyek általánosak és nemzetközileg is ismertek. Más országok irodalmában is találhatók olyan művek, amelyek a cigányokat és a társadalmi elnyomást dolgozzák fel, például Victor Hugo A baglyok könyve című regénye.

5. Az idő és a remény motivációja: A versben gyakran megemlített "mikor" kifejezés a reményt és a jövőt jelképezi. A cigány számára egy olyan időpontot vagy állapotot jelöl, amikor a nehézségek és a szenvedés véget érhet, és öröm és boldogság érheti.

6. Válaszreakció a társadalmi körülményekre: A versben a cigány vonó "húzd" kiáltása egy erős üzenet a cigányok számára, hogy ne engedjék, hogy a társadalmi elnyomás vagy a gonoszság legyőzze őket. Ez a pozitív szellem és küzdeni akarás a cigányokkal azonosítható, akik hasonlóképpen nem adják fel a reményt és az álmokat.

A Vén cigány kifejezi a cigányok sorsának nehézségeit és a társadalmi szórakoztatóközpont szemében értékük hiányát. A vers szimbolikusan ábrázolja a cigányok sérelmeit és az igazságtalanságot, és a cigányokat ennek ellenére választható erővel és belső motivációval felruházva mutatja be.

A VÉN CIGÁNY című vers természettudományos szempontból is érdekes érzéseket kelt. A természettudományok segítségével megérthetjük, hogy ez a vers milyen témákkal és képekkel kapcsolódik a mai legfrissebb felfedezésekhez.

Először is, a versben szereplő természeti képek és jelenségek felidézik az időjárás és az éghajlat állandó változását. Például a "vér forrása", az "örvény árja" vagy az "üstökös láng" mind olyan jelenségek, amelyek visszaköszönnek a mai meteorológia és asztronómia kutatásaiban. A versekben megtalálható zengő zivatar, a tört szív vagy a vad rohanat mind hasonlóságot mutatnak a természeti katasztrófák, például hurrikánok, földrengések és vulkánkitörések között, amelyekről a tudomány sokat tanulmányozott.

A "Háború van most a nagy világban, Isten sírja reszket a szent honban" sorok arra utalhatnak, hogy a költő Mihály Vörösmarty figyelmet fordított a társadalmi és politikai kihívásokra, amelyek megjelennek a természeti világban is. A mai természettudományok számos kutatást folytatnak a klímaváltozás, az ember okozta környezeti pusztítás és a fenntarthatóság témakörében. A vers hangsúlyozza a természet és az ember közötti kölcsönhatást és azt, hogy a természet érinti az emberek életét és gondolatait.

A "Noé bárkája" utalás pedig arra a bibliai történetre utal, amelyre a mai evolúciós biológia is reagált. Az evolúciós biológia segítségével megérthetjük, hogy a bolygónk története során milyen hatalmas változások történtek az élőlények evolúciójában és az ökoszisztémák kialakulásában. A kutatások segítenek megérteni, hogy a mai élővilág és a földtörténet számos pontjának közötti kapcsolódások hogyan jelennek meg az evolúció során.

Végül, a versben a cigány vonós hangszer szimbolizálja az emberek életét és sorsát. A vonó, amelyet a cigány húz, kétségek és kihívások közepette is jelen van. Ez arra utal, hogy a természettudomány folyamatosan felfedez új dolgokat és kihívások elé állít bennünket, de ugyanakkor az emberi élet és kultúra is fenntartja a hangok és a zene erejét.

Összességében tehát a VÉN CIGÁNY vers természettudományos szempontból is izgalmas képekkel és gondolatokkal bír, amelyek kapcsolódnak a mai legfrissebb felfedezésekhez a meteorológiában, asztronómiában, ökológiában és evolúciós biológiában. Ezenkívül a vers figyelmet fordít a társadalmi és politikai kihívásokra, amelyek hatással lehetnek a természetre és az emberi létünkre.