Nevet kerestek jó ügynek baráti?
     Van név: az egy, az osztatlan Haza.
Ezzel betelnek szív és ész határi;
     Ki hallott ennél szebbet valaha?
Csakhogy ha név, őszinte név legyen,
     Ki mily nevet hord, aszerint tegyen.
Viszály ne csapjon a jók táborába,
     Habár egy új cím jobban tetszenék.
Nevet cseréljen a gaz és a kába,
     Becsűletesnek egy jó név elég.
S ha egy a cél is, Zala fiai!
     Minek két név: legény és atyafi?

Egy név, egy elv, s Zalának büszkesége,
     Oly férfi, milyen ritkán születik:
Mi kell egyéb, mint a jók öszvesége?
     S a vész hatalma rajtunk megtörik.
És újra ember lesz a gáton ott,
     Hol eddig a viszály uralkodott. -

1845. november 9. előtt