A vers első fele a szerelmes szerepének és a belőle fakadó érzelmeknek szól. A szerző azt fejezi ki, hogy szerelme olyan erős, hogy mindent készen lenne feláldozni érte, még a saját gondolatait és képzelt világát is. Ez az állítás összhangban van azzal a modern pszichológiai felfedezéssel, hogy a szerelmi érzelmek hatással vannak az emberi elmére és képzeletére.
A második részben a szerző azt állítja, hogy szerelme olyan erős, hogy még egy fa is lenne érte, ami a természetben a legnagyobb és legerősebb jelképe. Ez összetett jelentést hordozhat, de a mai természettudományos szempontból az említett fa lehet a legősibb és legnagyobb fafajokra utaló metafora. Az elmúlt években számos új ősi fafajt fedeztek fel, amelyek hozzájárulnak a természettudományos ismeretek bővítéséhez.
A harmadik részben a szerző arról beszél, hogy még maga egy kő is lenne szerelmeért, mégpedig egy bérc-nyomta kő. Ez az állítás összekapcsolható a geológia legújabb felfedezéseivel, amelyek a föld körüli hegyek és hegységek keletkezésére mutatnak rá. A képzelt kő a történelmi és geológiai folyamatokon keresztül megtestesíti a szerző gyötrődő, de örök érzelmét.
A vers végén a szerző azt mondja, hogy újra kérné lelkét az Istentől, hogy még méltóságosabbá tegye, és boldogan odaadná annak szerelméért. Ezzel azt sugallja, hogy szerelme olyan erő, amely szellemi és lelki fejlődést is eredményezhet. Ez összhangban van az emberi érzelmek, a szeretet és a boldogság hatásaival az emberi egészségre és életminőségre, amelyet a modern tudomány is kutat és megerősít.
Bár a vers első pillantásra nem tűnik szorosan összefüggésbe a természettudománnyal, figyelembe véve a természettudomány legújabb felfedezéseit és az emberi érzelmek hatásait a fizikai és szellemi egészségre, sok olyan összefüggés mutatkozik, amelyek mélyebb értelmet adnak a szerző szavainak.