Szerelmedért
Feldúlnám eszemet
És annak minden gondolatját,
S képzelmim édes tartományát;
Eltépném lelkemet
Szerelmedért.

Szerelmedért
Fa lennék bérc fején,
Felölteném zöld lombozatját,
Eltűrném villám s vész haragját,
S meghalnék minden év telén
Szerelmedért.

Szerelmedért
Lennék bérc-nyomta kő,
Ott égnék földalatti lánggal,
Kihalhatatlan fájdalommal,
És némán szenvedő,
Szerelmedért.

Szerelmedért
Eltépett lelkemet
Istentől újra visszakérném,
Dicsőbb erénnyel ékesítném
S örömmel nyújtanám neked
Szerelmedért!

1843. március előtt


Elemzések

A vers első fele a szerelmes szerepének és a belőle fakadó érzelmeknek szól. A szerző azt fejezi ki, hogy szerelme olyan erős, hogy mindent készen lenne feláldozni érte, még a saját gondolatait és képzelt világát is. Ez az állítás összhangban van azzal a modern pszichológiai felfedezéssel, hogy a szerelmi érzelmek hatással vannak az emberi elmére és képzeletére.

A második részben a szerző azt állítja, hogy szerelme olyan erős, hogy még egy fa is lenne érte, ami a természetben a legnagyobb és legerősebb jelképe. Ez összetett jelentést hordozhat, de a mai természettudományos szempontból az említett fa lehet a legősibb és legnagyobb fafajokra utaló metafora. Az elmúlt években számos új ősi fafajt fedeztek fel, amelyek hozzájárulnak a természettudományos ismeretek bővítéséhez.

A harmadik részben a szerző arról beszél, hogy még maga egy kő is lenne szerelmeért, mégpedig egy bérc-nyomta kő. Ez az állítás összekapcsolható a geológia legújabb felfedezéseivel, amelyek a föld körüli hegyek és hegységek keletkezésére mutatnak rá. A képzelt kő a történelmi és geológiai folyamatokon keresztül megtestesíti a szerző gyötrődő, de örök érzelmét.

A vers végén a szerző azt mondja, hogy újra kérné lelkét az Istentől, hogy még méltóságosabbá tegye, és boldogan odaadná annak szerelméért. Ezzel azt sugallja, hogy szerelme olyan erő, amely szellemi és lelki fejlődést is eredményezhet. Ez összhangban van az emberi érzelmek, a szeretet és a boldogság hatásaival az emberi egészségre és életminőségre, amelyet a modern tudomány is kutat és megerősít.

Bár a vers első pillantásra nem tűnik szorosan összefüggésbe a természettudománnyal, figyelembe véve a természettudomány legújabb felfedezéseit és az emberi érzelmek hatásait a fizikai és szellemi egészségre, sok olyan összefüggés mutatkozik, amelyek mélyebb értelmet adnak a szerző szavainak.

A vers teológiai szempontból eltérő értelmezéseket is lehetővé tesz. Az alapvető téma a szeretet, amely erőteljesen kapcsolódik az istenszerelemhez is.

A bibliatudomány szemszögéből nézve a versben megjelenő szerelem lehetne akár az Istennel való kapcsolat, amely által az ember eléri az Istennel való egységet és az örök boldogságot. Ezt mutatja az első versszak, ahol a szerelmes elmondja, hogy a szerelmeért kész lenne feladni az elméjét és minden gondolatát. Ez a gondolat lehet a bűnök elhagyására és egy tiszta, Isten-központú gondolkodásra is utalhat.

A patrisztika szemszögéből a vers Isten és az ember lelki kapcsolatát fejezheti ki. A második versszakban a szerelemhez képest a szerelmes egy fa lenne, amely a bátorító és támogató erőt jelképezi. Ez az erő lehet az, amely az emberi lélekben ég és segít az embereknek elviselni a nehézségeket és viharokat az életben. A vers végére a szerelmes azt mondja, hogy minden évben meghalna a telén, azaz az életben várható szenvedésért, de a szerelmeért vállalja ezt a fájdalmat.

A skolasztika nézőpontjából a vers azt fejezheti ki, hogy az ember akár a szenvedést is elviselné és megváltoztatná a lelkét, hogy a szerelméért ismét újra megkapja Istentől az életet. Ez a vers hangsúlyozza az erények és az öröm megosztásának fontosságát is. Az utolsó sorokban láthatjuk, hogy a szerelmes újra elkéri az Istentől a lelkét, hogy megváltozzon és királyként, dicsőbben térjen vissza és szerelmének örömét átadhassa.

Azonban a vers más szempontokból is értelmezhető lehet. Például a vers egyszerű szerelmi vallomásként is felfogható, amelyben a szerelmes kifejezi, hogy mindent feláldozna a szerelmeért, akár az egész személyiségét is.

Összességében a vers sokféle értelmezést tesz lehetővé, és teológiai, bibliatudományi, patrisztikai és skolasztikai szempontból ismét máshogyan lehet értelmezni és megértelmezni. Az értelmezéseken keresztül azonban közös vonás az lehet, hogy a vers az ember és a szeretet - legyen az az Istennel való kapcsolata vagy a földi szerelem - között kialakuló kapcsolat mélységét és intenzitását fejezi ki.

Vörösmarty Mihály "Ábránd" című versét irodalomtudományi szempontból elemzhetjük. A vers megjelenésekor, 1843 előtt a magyar irodalom romantikus irányzathoz tartozott. Azon belül is a lírai költészet jellegzetes alkotása, amely kifejezi a szerelmi vágy és az érzelmek intenzitását.

A vers sorai alapvetően szerelmi vallomásnak tekinthetőek. A lírai én kifejezi a képzelmekben élő ábrándjait, amelyek mind-mind a szerelme felé irányulnak. Az első strófában az érzelmek kiterjedése és az elméjének átalakítása hangsúlyozódik. A második strófa a természeti képek segítségével festi le a szerelméért vállalt gyöngédséget, törékenységet és elkötelezettséget. A harmadik strófa a szenvedést és az áldozatvállalást mutatja be, amely alapot teremt a szerelmi szenvedés kifejezésére. Az utolsó strófa pedig az újrakezdés és a megszentelés motívumát hordozza, ahol az én Istentől újra visszaigényli a megváltoztatott lelkét, hogy boldoggá tegye a másik személyt.

Ez a vers nemcsak a romantika jellemzőit hordozza, hanem kapcsolódik más szerzők és művek irányzataihoz is. A hatással lehet például Johann Wolfgang von Goethe "Faust" című művére, ahol a főszereplő is teljes álmodozásban és ábrándokban él. Továbbá, az állandó költői képlet alkalmazása, a szerelmi szenvedés témája és a természeti képek használata összekapcsolható Keats, Shelley vagy Byron angol romantikus költészetével.

Az "Ábránd" jelentősége elsősorban a romantikus líra vonatkozásában figyelhető meg, ahol a romantikus költők a természet és az érzelmek közötti kapcsolatot kutatják. A vers a vágy, az áldozathozatal és a szerelmi szenvedés témáit ötvözi, amelyek közismertek a romantikus irodalomban.

Összességében Vörösmarty Mihály "Ábránd" című versét az irodalomtudomány szempontjából a romantikus líra képviselőjeként érdemes vizsgálni. A magyar irodalomban a romantika időszakához tartozik, de nemzetközi összefüggéseket is felvethet a romantikus irányzat más költői és művei között. A verse sorai a szerelmi vágy, az elkötelezettség és az áldozathozatal témáját dolgozzák fel a természeti képek és lírai képzelmek segítségével.