Aki Hazájának kívánván hű fia lenni,
     Érte dühös harcban vérrel elázva fetreng,
Vagy más hasznokat hajt, izzad köz Honja javáért,
     Örvendhet, mert már célja jutalmat ajánl.
Boldog az a gyermek, kinek Atyja után maradott nyáj
     Tér mezején legelész, s járja tulajdon aklát.
Kit szent csendesség táplál nyúgalmas ölében,
     Boldog, ez életnek mert nem is hallja zaját.
Boldog az is, kinek Ősei termő földeket hagytak,
     Melyeket ő vígan szántogat ökreivel.
Mégis boldogb az, kit lelki tulajdoni, s a rény
     Táplálván nem ereszt vég hanyatlásra soha.
Erre tehát törekedni, ezért fáradnia illik,
     Aki szerencsésebb életet élni ohajt.
A rény jó hazafit táplál, nem győzi meg aztat
     Semmi kevélységnek bájkecse, semmi veszély.

Pest, 1817


Elemzések

A vers elején bemutatkozik az a hős, aki Hazájának kívánván hű fia lenni. Fontos szempont az, hogy ez a hűség erős elkötelezettséget igényel, amiért akár vérrel is képes harcolni és áldozatokat hozni. Ebben a költői képben nemzetközi irodalmi összefüggést találhatunk a hősök elidegeníthetetlen kötelességének megjelenítésben, amit például az antik görög drámákban is fel lehet fedezni.

A vers további részében a hőstulajdonságok felsorolása következik. A boldogság szerencsés helyzetekkel, előnyökkel, vagyoni javakkal van összekapcsolva. Ez a gondolkodásmód része az újkori magyar irodalomnak, ami megjelenhet a hősösség ideáljának a "gazdaggá" kiáltásában.

A vers végén az utolsó sorokban a vers igazi üzenete található, amely az önálló és független gondolkodást, az intellektuális fejlődést helyezi előtérbe. Az erős és hűséges hazafi az, aki kitart lelki tulajdonai mellett és a hanyatlás ellenére is képes megtartani önállóságát és értékeit. Ez az összekapcsolódás a "rény" fogalmához hasonlóan megjelenhet például a romantikus költészetben is, ahol az egyéni érzések és gondolatok függetlensége, valamint az autonómia mindenek felett áll.

Ebben a versben tehát egy olyan hős ideált mutat Vörösmarty Mihály, amelynek széles körű tapasztalatai lehetnek idegen kultúrákban és irodalmakban.

A vers természettudományos szempontból kevés információt nyújt, inkább a hazaszeretet és boldogság témáját hangsúlyozza. Azonban néhány általános kapcsolódási pontot tudunk találni a mai természettudomány legfrissebb felfedezéseivel.

A versben szereplő "Tér mezején legelész, s járja tulajdon aklát." kifejezés a mezőgazdaságra utal, ahol a gazdálkodás során történhetnek különféle természettudományos felfedezések és innovációk, például talajtani ismeretek alkalmazása, növénytermesztés gépesítése, öntözési technikák, genetikai módosítások stb.

A "Boldog az is, kinek Ősei termő földeket hagytak, Melyeket ő vígan szántogat ökreivel." mondat ismét a mezőgazdasághoz kapcsolódik, ezúttal a tradicionális gazdálkodási módszerekre utalva. Azonban a mai természettudomány eredményeinek általunk ismert alapján a mezőgazdasági termelésben létrejöhettek olyan újítások, amelyek hatékonyabbá teszik a termelést és fenntarthatóbbá a környezetre. Ilyen például a precíziós gazdálkodás, a mesterséges intelligencia vagy a környezetbarát növényvédőszerek fejlesztése.

A vers utolsó sorában szereplő "A rény jó hazafit táplál, nem győzi meg aztat Semmi kevélységnek bájkecse, semmi veszély." kifejezés a rényhez kapcsolódó hűség és kitartás erényét hangsúlyozza. A természettudományban is fontosak az ilyen tulajdonságok, például a kitartó kutatómunka vagy a megfelelő biztonsági és etikai szemlélet az új felfedezések és eredmények előtt.

Összességében tehát a vers csak néhány általános kapcsolódási pontot kínál a természettudománnyal, de egyértelműen nem központi témája.

A költői vers önmagában nem tartalmaz teológiai elemeket, de számos vallásos és teológiai vonatkozásra adhatunk interpretációt. Az alábbiakban a vers egyes sorait elemzem teológiai szempontból, és kitérek a bibliatudományra, patrisztikára és skolasztikára, valamint a szerző korabeli vallási és teológiai kontextusára is.

A vers kezdő sorai azt fejezik ki, hogy az, aki hű fia Hazájának, küzdelmeket vagy más hasznokat vállal fel annak érdekében. Ez a kezdeti gondolat összekapcsolható a bibliatudománnyal és a patrisztikával. Az Ószövetségben és a keresztény hagyományban is hangsúlyozódik a hűség fontossága, és az emberi életben való küzdelem az isteni terv végrehajtásáért.

A következő sorok arra utalnak, hogy boldog az, aki Atyjának vagy ősei után maradott nyájnak számít, mert ő az, aki elérte a célját, és jutalmat kap. Ez a gondolat kapcsolódhat a bibliai parabolákhoz, ahol a jó szolgák, akik hűek az Úrnak, jutalmat kapnak az életük végén.

A harmadik és negyedik sorok arról szólnak, hogy boldog az, aki csendes és nyugodt környezetben él, és nem hallja az élet zaját. Ez a vonatkozás összekapcsolható a római katolikus szerzetesek és apácák életmódjával, akik a csendességben és a meditációban keresik az Istennel való közösséget. A skolasztikában, mely a középkori filozófia és teológia irányzata volt, szintén hangsúlyozódik a csendesség, mivel az ember csak a nyugalomban és a gondolkodásban tud közelebb kerülni az Istennel való kapcsolathoz.

A következő sorok azt fejezik ki, hogy boldog az, aki örökségként kapja meg az ősök termő földjeit, mert azokat boldogan műveli. Ez a vonatkozás összekapcsolható a bibliai gazdálkodás témájával, ahol az embernek gondoskodnia kell a földekről és a terményekről.

A vers záró soraiban az áll, hogy azok boldogabbak, akik lelki tulajdonukkal táplálkoznak és nem engedik, hogy az elhanyagolás végül elpusztítsa őket. Ez a sor összekapcsolható a szentírással, amely több helyen hangsúlyozza az emberi lelki és szellemi fejlődés fontosságát.

A vers Vörösmarty korának katolikus vallási és teológiai kontextusára is utal. Egyrészt a katolikus vallás és teológia központi szerepet játszott a 19. századi Magyarországon, és ez a vers is ebben a kontextusban íródott. Másrészt, a patrisztika és a skolasztika, amelyeket említettem, mind fontos részei voltak a katolikus teológiának és filozófiának a középkorban és a reneszánsz korszakban.

A vers tehát számos teológiai vonatkozással rendelkezik, amelyek összekapcsolhatók a bibliatudománnyal, patrisztikával és skolasztikával, valamint a vallási és teológiai kontextussal.