Álmaim, a csalfák, éjfélkor adták meg ölemnek
A kedvest, s forró csókjait itta
tüzem.
Még boldogságom soha ekkép nem vala teljes:
A szív kéjeiben lelkem örömre
hajolt.
Serkentem; tündér javaim kisuhantak eszemből,
S most a csók helyein gyenge
könyűke remeg.
Börzsöny; 1822