Ártatlanság köntösében
     A szép új esztendő
Eljött, s kínáló kezében
     Van kupája kettő.
Egyik a baj, aggodalom
     Fanyar ürmösével,
Másik teljes a boldogság
     Édes örömével.
E kettőből úgy keverjen,
     Az új év, magának,
Édes Bácsi, hogy örüljön
     Legjobb italának.
Az üröm az örömek közt
     Csak annyi lehessen,
Hogy az édes a kesertől
     Még jobb ízt vehessen.
Ezt kívánja a kis Gili
     Nem zöld águ fáról,
Hanem jó meleg szobának
     Közepe tájáról.
S marad kicsin szolgálója
     Ápoló kegyének.
Tartsa meg őt továbbra is
     Gondja gyermekének.

1830. január 1.


Elemzések

A versben Vörösmarty Mihály az új év érkezését ünnepli és kívánja, hogy az új év boldogságot és örömöt hozzon. Azonban a természettudományos szempontból nézve is értelmezhetőek az elemek és jelenségek, amelyek a mai természettudomány legfrissebb felfedezéseivel összefüggésbe hozhatóak.

Az első sorban megjelenik az "Ártatlanság köntösében" kifejezés, ami arra utal, hogy az új év kezdete friss és tiszta. Ez összefügghet a természettudományokban felfedezett információval, hogy a világegyetem és a föld évmilliárdok óta alakul és fejlődik, és az új év mindig új lehetőségeket és fejlődést hoz.

A következő sorokban szerepel a "baj, aggodalom" és "boldogság, öröm", amelyek kontrasztot alkotnak egymással. Ez kapcsolódhat az élet és a tudományban felfedezett két ellentétes erőhöz, például a negatív és pozitív töltésű részecskékhez, vagy a jó és rossz egészségi állapot közötti különbséghez.

A következő sorokban "E kettőből úgy keverjen" rész utalhat az anyagok és vegyületek keveredésére és reakcióira, amelyek a kémia és más természettudományok által vizsgáltak.

A "keserű és édes íz" használata a versben összekapcsolható az érzékszervekkel és az ízekkel kapcsolatos kutatásokkal, például a flavonoidok és más vegyületek hatásával az ízlelési élményre.

A versben a "zöld ágú fa" és a "jó meleg szoba" kifejezések megjelenése a természet és az ember által létrehozott környezet közötti különbséget mutatja. Ez összefüggésbe hozható a környezetvédelem és az emberi tevékenység hatásainak vizsgálatával a környezetre.

Az utolsó sorban említett "szolgáló" és "ápoló" szavak pedig emlékeztethetnek az ember és a természet kapcsolatára és a természettudományoknak arra a céljára, hogy megismerjék és megőrizzék a környezetünket.

Végül, az időpont is kiemelkedő jelentőséggel bír a természettudományos szempontból, ugyanis az új év kezdete lehetőséget ad az újabb kutatások végzésére és új felfedezések elérése.

Vörösmarty Mihály "Ártatlanság köntösében" című versét irodalomtudományi szempontból elemezve, számos összefüggést lehet találni mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalom területén.

A vers időben elhelyezhető a 19. század elején, amikor a romantika korát élte a magyar irodalom. Ennek megfelelően a versben megjelenik a romantikus líra tipikus jellemzője, a természet romantikus megszemélyesítése. Az új esztendőt "Ártatlanság köntösében" jeleníti meg a költő, ami romantikus álomszerűséget tükröz. Ezzel együtt a versben megjelenik a dualitás motívuma is, amely a romantikára jellemző. A kettősség a versben az üröm és az öröm között, valamint a keserűség és az édesség között is megjelenik.

A versben az egyik kupában a baj és aggodalom van, míg a másikban a boldogság és az öröm. Ez a dualitás a világ megosztottságát mutatja, de a versben a költő azt kívánja, hogy az új évben ezek a kettő keveredjenek úgy, hogy a költő örülhessen a legjobb italának. Ez a költő vágya az egyensúlyra, a boldogságra és a keserűség enyhítésére.

A versben a költő a kis Gili személyén keresztül a gyermekszereplő által is megszólítja az olvasót. Ez a gyermekábrázolás az ártatlanság, a tisztaság szimbóluma, és a romantikában gyakran megjelenő motívum. A költő a gyermek segítségét kéri, hogy őrizze meg és ápolja az ő pozitív érzéseit.

A versben az időpontra való utalás is jellemző, hiszen január 1-je, az új év kezdete emelkedik ki, ami az új kezdet, a reménykedés és a változás időszaka. A versben megjelenik az új év ünnepe, amit a költő boldogsággal és örömmel várnak.

A nemzetközi vonatkozásban a versben található motívumok és szimbólumok is megtalálhatóak más nemzetközi költők műveiben. A dualitás, az időpontra való utalás és a természet romantizmusa olyan témák és motívumok, amelyek általában a romantikus irodalomban gyakran megjelennek más országok költőinek műveiben is.

Összességében Vörösmarty Mihály "Ártatlanság köntösében" című versét irodalomtudományi szempontból a romantika jegyei jellemezik, amelyek nemcsak a magyar irodalomban, hanem a nemzetközi irodalomban is gyakran felbukkannak.

A vers teológiai szempontból is értelmezhető, különösen az erkölcsi dualizmus és az emberi boldogság témáinak kifejezésében. A költeményben megjelenik a bibliatudomány, patrisztika és skolasztika nézőpontja is.

A vers első sorában "Ártatlanság köntösében" az emberi ártatlanság és a bűntelenség jelképes képe jelenik meg. Ez a terminológia a bibliai teremtéstörténetre utal, amikor az ember még bűntelen és ártatlan volt a bűnbeesés előtt. A patrisztika szempontjából az ember eredeti állapotát jelképezi, amikor még nem volt jelen a bűn, és az ember teljesen el volt választva Isten áldásától.

A versben említett "új év" a kegyelem és remény jelképe lehet a bibliatudomány nézőpontjából. A bibliai felfogás szerint az új év lehetőséget ad az embernek a megtérésre és a bűnbocsánatra, ahol az ember új életet kezdhet Istennel való kapcsolatban. Ez az új élet a boldogságot és örömet hozhatja az ember számára. A szép új esztendő tehát az üdvösség és az isteni kegyelem megvalósulásának lehetőségét hordozza.

A versben a "két kupát" említi, amelyekből az új év keverni tudja az italát. Az egyik "baj, aggodalom fanyar ürmösével" jelenti az élet nehézségeit, szenvedéseit és az emberi bűnösség következményeit. Ez a bibliai és patrisztikus nézőpont szerint az ember bukásából következik. A másik pohár pedig "teljes a boldogság édes örömével", amely az üdvösséget és az isteni jelenlét boldogságát jelenti. Ez a pohár pedig az ember megtérésének és életének szentélyévé válásának a patrisztika és bibliai nézőpontjából.

A vers további részében a "kettőből úgy keverjen" rész arra utalhat, hogy az életben mindig jelen vannak a nehézségek, de az ember képes lehet ezeket az örömben találni. A patrisztika és skolasztika szerint az emberi boldogság összetett, és az embernek mind az örömközösséget, mind a szenvedést el kell fogadnia.

A versben szereplő "kis Gili" a patrisztikában a bűnre való hajlamot és a tisztaság elvesztését jelölheti. A versben megjelenő kívánság, hogy megőrizze a szolgáló állapotát, és továbbra is gondoskodjon gyermekeinkről, az ember és Istene közötti kapcsolatra utalhat. A patrisztika és skolasztika szerint az embernek mindig szüksége van Isten törődésére és hozzájárulására az életében, hogy a boldogság a bűn és a szenvedés között is megvalósulhasson.