Ki lesz fogyasztó bánatom orvosa?
Ki ád magamnak vissza megint? Mi tett
     Boldogtalanná? Hajh! miért fut
          Víg öröm e nyomorú kebeltől?

Ifjú koromnak csillaga elborúl
A terhes élet gyászt viselő egén:
     Lelkem lenyomva, zúzva szívem,
          Bajra nyiló szemeim kisírva!

Így bolygok én, ily ótlan, az ég alatt
A durva ínség kedve-szakadt fia.
     Így! és nem érti, hajh! nem érzi
          Senki is e kitörő keservet.

A boldogok közt jajgom el éltemet,
Kínomra minden díszlik, örűl, tenyész;
     Csak én nem, oh! - Vagy lelhetek még
          Szánakodót, magas úr, kivűled?

Börzsöny, 1821


Elemzések

A vers Vörösmarty Mihály Az elhaló remény című műve, melyben az elkeseredettség és a reménytelenség érzése dominál. A versben a lírai én kérdéseket tesz fel, és válaszokat keres arra, hogy ki lehetne az orvosa bánatának, ki adna neki újra boldogságot. A lírai én a sorsát és az élet nehézségeit kifogásolja, úgy érzi, hogy ifjú korának csillaga elborult, és az élet súlya nyomja lelki és szívét.

A magyar irodalomban a vers megjelenésekor az irodalmi romantika jegyeit viseli magán, melynek jellemzői közé tartozik a lírai hangnem, az egyéni érzelmek, az intenzív élmények kifejezése. Vörösmarty az érzelmek intenzitását kiemeli a benne levő kérdésekkel, fájdalommal és keserűséggel. A versben a lírai én értetlenül áll az életben átélt szenvedése előtt, és a reménytelenséget, azáltal, hogy képtelen megtalálni a megoldást a bánatára. Ez a személyes érzelmi állapot és a kétségbeesés megjelenése az irodalmi romantika hangulatát közvetíti.

A nemzetközi szépirodalom területén egy hasonló témájú vers a romantikus költészet kereteibe illeszkedik, amelyben az egyéni érzelmek és az emberi sors megragadása fontos szerepet kap. Az elkeseredettség, a kétségbeesés és a reménytelenség témái jelennek meg itt is, bármely kultúrában vagy irodalmi irányzatban.

Ebben a versben Vörösmarty Mihály az egyén sorsát és küzdelmét fejezi ki a maga korában, de az emberi érzelmi és mentális állapotokat hordozza, amelyek nemzetközi szinten is aktuálisak és univerzálisak lehetnek.

A vers első négy sora egy olyan kérdést tesz fel, hogy "Ki lesz fogyasztó bánatom orvosa?", ami a pszichológia és a mentális egészség területére utal. Azt firtatja, hogy ki segíthet megszabadulni a boldogtalanságtól és visszaadhatja a boldogságot. Ez a kérdés a mai korszerű pszichológiai kutatásokra utalhat, amelyek az emberek boldogságát és a boldogságra való hatásokat vizsgálják.

A következő rész, amely kifejezi az ifjú kor elmúlását és a nehéz élettapasztalatot, az öregedéssel kapcsolatos tudományos felfedezésekhez kapcsolódhat. Az emberi test és lélek öregedésének megértése és azzal kapcsolatos kutatások, valamint az életminőséggel és az élettartammal kapcsolatos legújabb eredmények mind bekapcsolódnak ebbe a témába.

A harmadik részben kifejeződik az ínség és a szegénység tapasztalata, amely a társadalomról és az egyének anyagi helyzetéről beszél. Ez kapcsolódhat a gazdasági és szociológiai kutatásokhoz, amelyek az egyének jólétét és a szegénység elleni küzdelmet vizsgálják.

Végül, a vers arra kérdez rá, hogy találhat-e még valakit, aki szánakozik a szerzőn. Ez a kérdés az emberi empátiához, az emberek közti kapcsolatokhoz és az együttérzés pszichológiájához kapcsolódik. A mai empátia kutatások és társadalmi kapcsolatok tanulmányozása itt releváns lehet.

Összességében tehát a vers több területre utal, amelyek a pszichológia, az öregedés, az egészség, a gazdaság és a társadalom tudományos kutatásával kapcsolatosak.

Az "Az elhaló remény" című versben Vörösmarty Mihály a remény elvesztését és a kétségbeesést fejezi ki. A teológiailag értelmezve a verset, a következő szempontokat érdemes megvizsgálni: bánat, boldogtalanság, reményvesztettség, és a hiányzó támasz vagy az Isten jelenlétének hiánya.

A bibliatudomány szempontjából nézve, a vers sorai sok hasonlóságot mutatnak az ószövetségi zsoltárok hangvételével, amelyekben a zsoltáros is hangot ad bánatának és reménytelenségének. Az ószövetségben gyakran találkozhatunk olyan szövegekkel, ahol a hitetlenek a boldogságukkal dicsekednek, míg a hívők szenvedést élnek át. Ezek a szövegek azonban általában a hitetlenek végzetes sorsáról is beszélnek, és a hitben megőrzött reményről.

A patrisztikus szemléletben a vers által kifejezett kétségbeesés és lelkifájdalom összhangban van az emberi természet bűnösségével és a hiányosságaival. A korai egyházi írók hangsúlyozták, hogy az emberi boldogság és elégedettség csak az Istennel való kapcsolatban lehetséges, és az Istenkereséshez vezető út a szeretetben és a szolgálatban rejlik.

A skolasztikus teológia különösen érdeklődik a böjtölés és az aszkézis gyakorlata iránt. Ezek a gyakorlatok az életben gyakran tapasztalt szenvedést szimbolizálják, és az emberi vágyat az anyagi dolgok után való törekvéstől fordítják el. A versben megfogalmazott kétségbeesés tehát lehetőséget ad a bűnökkel szembeni küzdelemre és a lemondás gyakorlására.

Egy másik interesszáns megközelítés az abszurd dráma esztétikai és filozófiai irányzatának nézőpontjából. Az abszurd dráma gyakran kifejezi a reménytelenség, a kommunikációs problémák és az emberi értelmetlenség érzését. A versben megjelenik az abszurditás érzése, ahogy a költő képtelen megtalálni a bánat orvosát és elveszíti a reményét.

Összességében véve, a vers megjeleníti a reménytelenséget és kétségbeesést, miközben kérdéseket vet fel a bánat okaival és az elérhető segítség hiányával kapcsolatban. A bibliatudomány, patrisztika, skolasztika és az abszurd dráma nézőpontjai mind segíthetnek a vers mélyebb értelmezésében és az emberi szenvedés jelentésének vizsgálatában.