Mint az érett gyümölcs,
Az élet fájáról
Hull a fáradt ember,
Midőn órája szól.

S erény vagy bűn, öröm
Vagy bánat, miben élt,
Sírjánál írva lesz,
A nép itéletén.

De mint dúlt lant után
A megtört zengemény:
Úgy vész el sok derék
Pályája közepén.

Hiába volt dicső
Ifjú, szép és erős:
A társaságban gyöngy
A pályán elszánt hős.

Hiába volt gyönyör,
Hölgynek, ki látta őt,
Maga, merész öröm
A honfiak előtt.

Míg más kincset sovárg:
Ő boldogságban élt,
Ha fensőbb vágyakért
Adhatta életét.

Önzetlen áldozat
Volt tiszta élete:
Az embereknek üdv,
Magának dics köre.

S ha lelke húrjait
Az élet megüté,
Oly kedves volt a hang,
Mint a legszebb dalé.

Hiába! mennie
Kellett idő előtt,
Kérlelhetetlenűl,
A sír lehúzta őt.

De aki ennyit élt,
Sír el nem temeti,
Sírját a hála szent
Kezekkel öleli.

Emléke oltva van
A földbe, melyen élt,
Mélyen bocsátja be
Megáldott gyökerét.

S midőn magasra nőtt,
A fának sudarán
Ragyognak tettei
Arany gyümölcs gyanánt.

S idő és a világ
Bevégzik a müvet,
Mit véghez jutni sors
S élet nem engedett.

1854. július 12. és szeptember eleje közt


Stílusok

Reményik Sándor VÁGTA Léte

Mint az éretlen szem,
Az élet sivatagján,
Sehol megbecsült ember,
Mert nincs célvonal.

Mondhatnám, bűn vagy erény,
Öröm vagy bánat, ami tart,
Az emberek döntése,
Ebben áll a ítélet.

De ahogyan megtörött a húr,
A dúlt lant után,
Múlik az elszánt derék,
Pályája közepén.

Hiábavaló volt az ifjúság,
Szépség és erő,
Tudták, hogy társaságában gyémánt,
De a pályán elszánt hős.

Hiábavaló volt a gyönyör,
A nő, aki őt látta,
Öröm volt a nép előtt,
De csak boldog létben.

Amíg más gazdagságot kívánt,
Ő boldogságban élt,
Ha magasabb vágyért
Adná az életét.

Önzetlen áldozatokkal
Tisztaságban élt,
Az emberek boldogulásának,
De magának is dicsőségkört hozott.

S amikor az élet ütötte a szíveket,
Oly kedves volt a hang:
Mint a legszebb dal.

Hiába! El kellett mennie,
Korán, elérhetetlenül,
A sír nem tűr alkut,
Végleg elragadta őt.

De aki ennyi ideig élt,
Nem temeti el sírbolt,
Hálával és szent kézzel
Öleli sírját.

Az emléke a földre hullik,
Ahol élt,
Mélyen a földbe helyezi
Áldott gyökereit.

S amikor fel magasodik,
A fa lombjai között ragyog
Arany gyümölcsként, tettei.

Az idő és a világ
Befejezi a művet,
Ami soha nem sikerült
Élet és sors előtt.

1854. július 12. és szeptember elején.

Mint az érett gyümölcs,
Az élet fájáról
Hull a fáradt ember,
Midőn órája szól.

És erény vagy bűn, öröm
Vagy bánat, miben élt,
Sírjánál írva lesz,
A nép itéletén.

De mint dúlt lant után
A megtört zengemény:
Úgy vész el sok derék
Pályája közepén.

Hiába volt dicső
Ifjú, szép és erős:
A társaságban gyöngy
A pályán elszánt hős.

Hiába volt gyönyör,
Hölgynek, ki látta őt,
Maga, merész öröm
A honfiak előtt.

Míg más kincset sovárg:
Ő boldogságban élt,
Ha fensőbb vágyakért
Adhatta életét.

Önzetlen áldozat
Volt tiszta élete:
Az embereknek üdv,
Magának dics köre.

S ha lelke húrjait
Az élet megüté,
Oly kedves volt a hang,
Mint a legszebb dalé.

Hiába! mennie
Kellett idő előtt,
Kérlelhetetlenűl,
A sír lehúzta őt.

De aki ennyit élt,
Sír el nem temeti,
Sírját a hála szent
Kezekkel öleli.

Emléke oltva van
A földbe, melyen élt,
Mélyen bocsátja be
Megáldott gyökerét.

S midőn magasra nőtt,
A fának sudarán
Ragyognak tettei
Arany gyümölcs gyanánt.

És idő és a világ
Bevégzik a müvet,
Mit véghez jutni sors
S élet nem engedett.

1854. július 12. és szeptember eleje közt


Elemzések

Vörösmarty Mihály "Az ember élete" című versét irodalomtudományi szempontból számos összefüggésbe helyezhetjük mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalomban.

1. Tematika: A vers címe és tartalma megegyezik azon az emberi élettel foglalkozó témával, amelyet számos más irodalmi mű is feldolgoz. Az emberi élet ciklusai, az öregedés, a múlás, a halál mind olyan témakörök, amelyek az irodalom számos művében megjelennek.

2. Érzelmek és sorsfordító pillanatok: A versben megjelenik az ember életének változó pillanatainak ábrázolása, amelyekben az érzelmek, mint az öröm, a bánat, a boldogság és a fájdalom, vezetik az embert. Ezen érzelmek és a sorsfordító pillanatok ábrázolása az irodalomban mindig is fontos szerepet játszott, hiszen ezek az emberi létezés alapvető elemei.

3. Pestiség az életben: Vörösmarty a versben a verselési hagyományokhoz képest költőien kezeli az emberi szenvedélyek által okozott konfliktusokat. Az emberi gyengeségek, hibák és az emberi élet által kínált lehetőségek, tapasztalatok ábrázolása a magyar irodalomban is gyakran megjelenik.

4. Romantikus elemek: A versben megjelenő romantikus elemek, mint például az érzelmek intenzitása, a természet leírása és a hit a költészetben és a szépségben, mind olyan motívumok, amelyekre számos nemzetközi romantikus irodalmi műben rálelhetünk.

5. Az emberi sors: A versben ábrázolt karakter, aki szenvedélyekből és önzetlen áldozatokból álló életet él, olyan jellemeket és emberi tulajdonságokat hordoz, amelyeket a világirodalom számos hőse képvisel. Az emberi sors, a boldogság és a megpróbáltatások ábrázolása mindig is központi téma volt a nemzetközi irodalomban.

6. A vers formai elemei: A verselési forma és a rímek használata Vörösmarty Mihály verseiben költőien és technikailag is figyelemre méltó. Az irodalomtudomány szempontjából fontos megvizsgálni, hogy milyen formai és szerkezeti sajátosságokkal rendelkezik egy-egy irodalmi mű.

Ezen összefüggések alapján láthatjuk, hogy Vörösmarty Mihály "Az ember élete" című verse számos irodalmi kontextusba helyezhető mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalom területén. A verse a romantikus irodalomhoz kapcsolható, ahol az emberi érzelmek és sorsfordulatok ábrázolása, valamint az emberi szenvedélyek és vágyak közötti konfliktusok megragadása jellemző.

A vers természettudományos szempontból az ember életét ábrázolja. A vers elején hasonlatot alkalmaznak az érett gyümölcsre, amely a fa ágairól hull le, amikor elérkezik az idő. Ez a hasonlat a tudomány mai ismereteivel az élet ciklusára utal, ahogy az emberi test öregedésével és elhullásával jár.

A vers további részében a következő sorokban említi, hogy az ember élete tele van erényekkel, bűnökkel, örömökkel és bánatokkal. Ezt a részt a pszichológia és a neurológia tanulmányai kapcsolatba hozhatják az ember érzelmi és mentális állapotával, valamint a tudat és a tudás szerepével az életben.

A következő sorokban a derék ember "pályája közepén" elvész, hasonlóan egy dúlt hangszere után, ami arra utal, hogy vannak olyan tényezők, amelyek meghiúsíthatják a boldog életet, az ember céljaiban és vágyaiban. Ezt kapcsolatba lehet hozni a környezeti tényezőkkel és eseményekkel, amelyek befolyásolják az egyének életét és a boldogság elérését.

A versben említik a társaságban gyöngyként ragyogó derék embert, aki azonban hiába volt dicső és erős, hiszen a vers szerint a társaságban csak felületesen becsülik meg. Ebben a részben az emberi társadalom társas interakciói jelennek meg, amelyek befolyásolhatják az egyének presztízsét és értékét, a társadalmi normák és sztereotípiák által meghatározva.

A versben továbbá megemlítik az embert, aki boldogan él, amikor fensőbb vágyainak élhet átadja az életét. Ez a rész vonatkozhat a pozitív pszichológiára, amely az élet jelentőségének és boldogságnak a keresését hangsúlyozza a célirányos tevékenységek és az értékek kifejezésén keresztül.

A versben szerepel az önzetlen áldozat is, amelyet a tiszta életet élt derék ember képvisel. Ez a rész összefüggésbe hozható az altruizmus és az empátia tanulmányozásával, valamint az emberi morális fejlődési folyamatokkal.

A vers végében megemlítik, hogy az életet a sír temeti el, de a derék ember emléke mégis élni fog a hála szent kezekben. Ez a rész arra utalhat, hogy az emberi örökség, a kultúra és az emlékezet által az ember halhatatlan lehet, még ha fizikailag már nincs is jelen. Ez kapcsolódik a történelem, az emlékezet és az örökség kutatásához.

Összességében a versben megjelenő témák és képek összefüggenek a modern természettudománnyal, beleértve a biológiát, a pszichológiát, a társadalomtudományokat és az antropológiát, mivel megvizsgálják az emberi életet és viselkedést az újabb kutatási eredmények tükrében.

Vörösmarty Mihály Az ember élete című versében az emberi élet jelentőségét és megpróbáltatásait szemlélteti. A vers teológiai szempontból is értelmezhető, hiszen megjelennek benne a vallásos elemek és az emberi sorsra vonatkozó bibliai gondolatok.

A vers első részében az érettség és az elkerülhetetlen halál motívuma jelenik meg. A versszakban az élet fájáról hulló gyümölcs mögött a Biblia teremtéstörténetének gyümölcsfája jelenhet meg. Ez a kép a bűnbeesést és az emberi sors elkerülhetetlenségét jelképezi. A vers továbbá arra utal, hogy az emberi élet során elkövetett cselekedetek meghatározzák az embert és az ítéletét maga az emberiség hozza meg.

A második részben a derék pálya közepén vész el több ember, hiába voltak erősek és dicsőek. Ez a sor összefüggést teremthet a patrisztika és a skolasztika nézőpontjaival is. A patrisztikában hangsúlyozódik a halandóság, a múlandóság és a megszabadulás tematikája, míg a skolasztika arra összpontosít, milyen cselekedetek és vágyak vezethetnek el az örök boldogsághoz vagy a veszteséghez.

A vers harmadik részében egy kontraszt áll fenn a külső és belső értékek között. A versszakban a gyönyörben lévő nő nem ismeri el a derék és erényes hős értékét, és csak más értékek, mint például a gazdagság, a külsőségek vagy a társasági elismerés fontosságát hangsúlyozza. Ez a konfliktus kapcsolódik a biblatudományhoz és a teológiai nézőpontokhoz, amelyeknek hangsúlyos eleme az elfordulás az anyagiakhoz kötött boldogságkereséstől.

A negyedik és ötödik részben az önzetlen áldozat és az embereknek nyújtott segítség hangsúlyozódik. Ebben a részben a vers hangsúlyozza az emberi cselekedetek értékét és az elkövetett jó tettek jelentőségét. Ez a szemléletkapcsolódásban áll a patrisztika és a skolasztika tanításaival is, ahol az erkölcsi erények, az irgalmasság és a szeretet elsődleges szerepet kapnak.

A vers hatodik és hetedik részében az élet próbáinak megütése és a halál megjelenése. Itt hangsúlyos lesz a halál elkerülhetetlensége és a sírnak mint lehúzónak a szerepe. Az emberi élet korlátjai és a természetes halál itt szorosan összekapcsolódik a bibliatudománnyal és az emberi sors bibliai felfogásával.

Az utolsó részben a megélt élet és a gyümölcsfához hasonlított élet eltemettetésének megtörténtét említi a vers. Ebben a részben megjelenik az idő múlása és a cselekedetek lezárulása. Itt figyelhető meg a skolasztika elképzeléseinek kapcsolódása a halandósághoz és a cselekedetek következményeinek végleges megjelenéséhez.

Összességében Vörösmarty Mihálynak Az ember élete című verse teológiai szempontból is értelmezhető. A versben megjelennek a Bibliában található motívumok, az emberi sorsra vonatkozó gondolatok, valamint összefüggéseket mutathat a bibliatudomány, patrisztika és skolasztika tanításaival. A verse az emberi élet jelentőségét, megpróbáltatásait és cselekedeteinek következményeit állítja elénk.