Minden jóra fenet vad agyart a mérges irígység
     És gyakran a rényt is éri miatta veszély.
A terjedt jó hírt, bérét a gondos erőnek,
     Hogy letapodja, siet dönteni gúnyaival.
A boldog sorsot sanyarú epedéssel irígyli,
     Hogy ha nem ő nyer, dúl fúlva keserve alatt.
Amire állhatatos szorggal törekedhet az elmés
     Fáradozó, henyeség által ohajtja azont.
Undok tévelygés, feneketlen mélyre sikamlott
     Megcsalatás, mi remény csillaga s fénye vakít.
Büszke Athénának, híres Rómának az írégy
     És henye polgárok csak düledékit hagyák.
Számtalan országok szomorú hányatlásai példát
     Nyújtanak, s a bánat jajszava erre tanít.
Nagy Hunyadynk, ki Török vérrel festette ki pusztúlt
     Téreit ellenség földinek, erre bukott.
Ottoman őt remegé, neve is már rettenetes volt,
     Mennyköveket szörnyen hullata karjaiból.
Drága Hazájának javait, hogy tartsa, halállal
     Küzde, nagy hírének csillaga szerte hatott.
De meg irígylették tettének határtalan hírét
     A puha életnek kényei Cylleivel.
Már vesztére megindúltak nagy gyilkos erővel
     A bosszút lehegő Cyllei pártosai.
Tárgyokat elvéték, mert ő megtudta, mit értnek,
     Bátor ugyan bosszút állhata, éltet adott.
Isteni kar védj ilyen irígy csordának hadától,
     A vad agyart tőlem hajtsad, örökre elűzd.

Pest, 1817


Elemzések

Ez a vers, Vörösmarty Mihály "Az irigységhez" című műve, elsősorban az irigység jelenségét és hatásait tárgyalja. Bár a vers nem közvetlenül szól a legfrissebb természettudományos felfedezésekről, mégis néhány olyan elemet találhatunk benne, amelyeket a természettudományos kutatások és felfedezések eredményeihez kapcsolhatunk.

Az irigységnek a versben mint olyan jelenségnek nincsen direkt kapcsolata a természettudománnyal, mégis megfigyelhető, hogy a versben leírt negatív tulajdonságok és hatások hasonlóak lehetnek a természeti jelenségekhez, például egy járványhoz vagy kórokozó által okozott betegséghez.

A versben szereplő "mérges irígység" és "épülő jó hír" között létrejövő harc hasonlítható a természeti folyamatokhoz, amikor egy előnyös változás vagy felfedezés kiváltja az azt körülvevő konkurenciát vagy versengést.

A versben említett "átalábozott undok tévelygés" és "mélyre sikamlott megcsalatás" tulajdonságok az emberi természet egy negatív oldalát mutatják be. A pszichológia és neurobiológia területén végzett kutatások sok mindent felfedeztek az emberi viselkedés és döntéshozatal mögött álló mechanizmusokról. Ezek között szerepelnek az ösztönök, az érzelmi reakciók és az impulzusok, amelyek egyes esetekben vezethetnek irigységhez, megcsalatáshoz és rossz döntésekhez.

A versben említett történelmi példák és népek irigységét is meg lehet érteni a társadalmi és kulturális kontextuson túl. A természettudományok segíthetnek megérteni, hogy az emberi társadalmakban és kultúrákban hogyan jönnek létre és működnek az ilyen jellegű féltékenység és irigység mechanizmusai.

Bár a vers nem közvetlenül kapcsolódik a legújabb természettudományos felfedezésekhez, az emberi viselkedés és a társadalmi jelenségek megértésében és elemzésében a természettudomány új eredményei segíthetnek. Ezen keresztül a versből nyert információk és megfigyelések az emberi természet megértését szolgálhatják.

A vers Vörösmarty Mihálytól származik, és "Az irigységhez" címmel lett megírva. Az irodalomtudományi szempontból számos érdekes összefüggés található mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalomban.

A vers első soraiban az irigység természete és hatásai kerülnek bemutatásra. Az irigység mint negatív érzelem, amely minden jóra veszélyes és viszontagságokat okoz. Ez a téma számos más klasszikus műben is előfordul, például Shakespeare Othellójában is, ahol Iago sárba tiporja Othellót az irigységgel való manipulációval.

A versben szereplő irigységnek vannak konkrét célpontjai is: a sikeres embereket és a boldog sorsot. Ez egy olyan téma, amely számos irodalmi műben megjelenik, ahol az irigység tehetsebb vagy boldogabb emberek iránti érzései központi szerepet kapnak.

A versben említett Athén és Róma a történelmi irodalom fontos helyszínei, ahol a polgárosodás és az irigység közötti kapcsolat bemutatása megtalálható. Az ókori görög és római irodalomban is számos mű foglalkozik az irigység témájával, például Aiszkhülosz Prométheuszza kötöztetésében.

A versben szereplő Hunyadi János történelmi alak, aki hősies cselekedetei miatt irigységet vált ki. Ez a hős tragikusan végződik, miután irigyeik összeesküdnek ellene, és megölik. A történelmi irodalomban és drámákban gyakran vannak olyan karakterek, akiket az irigység hajt arra, hogy elpusztítsák a sikeres hősöket.

Végül, a versben felszólítás történik egyfajta imádság formájában, ahol a költő Isteni védelmet kér az irigységtől és annak hatásaitól. Az imádság, mint irodalmi eszköz, számos műben megtalálható annak érdekében, hogy megfejezzék a karakterek vagy a szerző bánatát, szenvedését vagy félelmét.

Összességében, Vörösmarty Mihály "Az irigységhez" című versében számos fontos irodalmi összefüggés található mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalomban. A vers bemutatja az irigység természetét és hatásait, és kapcsolódik az irigységet ábrázoló művek hosszú történetéhez.

A vers, Vörösmarty Mihály "Az irigységhez" című műve, teológiai szempontból is értelmezhető. Az irigység olyan negatív tulajdonság, amely számos hagyományos vallási és spirituális tanításban elítélt.

A bibliatudomány szempontjából az irigység az Atyaisten parancsaiban is megjelenik. Az irigység a Tízparancsolatban is szerepel, ahol a másik ember tulajdonának vagy boldogságának irigykedése elítélve van. Az irigység ellentéte a hálaadás és az elégedettség, amelyek a bibliai tanítások szerint Isten akaratával és gondviselésével való megbékélést jelentik.

A patrisztika, vagyis az egyházi apologetika görög és latin gondolkodói szintén foglalkoztak az irigység problémájával. Az irigység a bűn egyik formájaként jelenik meg, amely elfordítja az embert Istentől és hozzá vezetheti az egyén bukását. Az egyházi atyák kifejtették, hogy az irigység az önzés és a birtoklási vágy eredőjeként jelentkezik, amely elhomályosítja az egyén lelkét és elvonja az isteni kegyelmektől.

A skolasztika, vagyis a középkori filozófiai irányzatok szintén foglalkoztak az irigységgel. A skolasztikusok úgy gondolták, hogy az irigység az igazságtalanság, az istenkáromlás és a törekvés a másik személy boldogságának lerombolására. Az irigység a bűnbánatnak és a megváltásnak akadályát jelenti, és a szeretet és a közösség hiányát hozza magával.

Emellett a versben megjelennek a történelmi példák is a politikai és társadalmi kontextuson keresztül. A szerző példaként mutatja be az Athén és Róma nagyságát, amelyeket az irigység lerombolt. Az irigység elpusztította a nagy megtorló hadvezért, Hunyadi Jánost, aki török inváziókkal szemben védelmezte hazáját.

Az irigység, amely ellentéte a hálaadás és a közösségi szolidaritás érzésének, a versben sötét és romboló erőként ábrázolódik. A szerző Isten segítségét kéri az irigység elleni küzdelemben és az irigyek támadásai elleni védelemért.

Ezenkívül a vers a kor szellemiségének és a társadalom negatív tulajdonságainak kritikája is lehet. Az irigység káros hatásaival szemben Vörösmarty a közösségi összefogás és a közös értékek megtartásának fontosságát hangsúlyozza.

Összességében a vers Vörösmarty Mihály gondolatait és tapasztalatait tükrözi az irigység természetéről, pusztító hatásairól és a vallási tanításokban rendkívül negatívan értelmezett tulajdonságáról. Az irigység ellentétét, a hálaadást, az elégedettséget és az isteni kegyelem elfogadását jelöli meg a boldogság és a lelki harmónia eléréséhez.