Az öröm édes bor, keserű a fájdalom és bú,
     Annak az ég, ennek barna hazája pokol.
Kettő közt aki él, a bolygó földön az ember
     A sorsnak keziből issza keverve borát.
Kettő közt, aki él, embernek italt kever a sors,
     S az legjobb, melyben nem fölös a keserű.

1830. január 1.