Eltűnt a Nyárnak hévséges színe előlünk,
     Jól tévő jelei kár, hogy enyészni tudók.
Őszre kerűlünk már, mely csak változni szokott bár,
     Mégis hasznos üdő, mert hoza jókat elő.
A szőllő tőkék meg lévén rakva fejekkel,
     A vagyonost hozzák nem kis örömbe kivált.
Végre a szőllő lév hordókba töltetik, és itt
     Tisztán megforrván, bor nevezetre kerűl.
Mindeneket most már télre készítve behordnak
     Egy bizonyos helyre, s eddig az őszi idő.

Székesfehérvár, 1816